A Hold felszínén rozsdásodott nyomokra bukkantak, ami 54 év elteltével megkérdőjelezi egy elterjedt tudományos elképzelés alapjait.
Kínai tudósok a Csang'o-6 holdszonda által gyűjtött minták vizsgálata során felfedeztek olyan anyagokat, amelyek világosan jelzik, hogy a rozsdásodás folyamata valósággal megvalósulhat a Hold felszínén.
Több mint egy éve, hogy a kínai Csang'o-6 űrszonda visszatért a Földre, miután a Hold rejtett oldaláról gyűjtött kőzetmintákat. Azóta a tudósok folyamatosan vizsgálják ezeket az értékes mintákat, valamint a küldetés során szerzett adatokat. Nemrégiben azonban egy igencsak meglepő felfedezésre bukkantak: rozsdára.
Első pillantásra talán nem tűnik túl izgalmasnak, de jelentős fordulatot hozhat a Hold kémiai összetételéről alkotott eddigi elképzeléseinkben. A tudósok régóta azt gondolták, hogy az égitest felszínéről hiányzik az oxigén, amely nélkül a vas oxidálódása nem lehetséges. Most azonban új kutatási eredmények látottak napvilágot, melyek megkérdőjelezik ezt a korábbi nézetet. Ráadásul a felfedezések választ adhatnak arra is, hogy miért tapasztalhatóak mágneses anomáliák a Hold bizonyos területein – írja az Interesting Engineering.
A Santung Egyetem kutatói Kínában érdekes felfedezést tettek a Csang'o-6 szonda által gyűjtött mintákban, ahol mikrométeres méretű hematit és maghemit kristályokat találtak. Ezek a kristályok a vas-oxid különböző formáit képviselik, és felfedezésük új fényt vet arra, hogy az elmúlt évmilliárdokban a Hold felszíne olyan eddig ismeretlen geológiai folyamatok által alakulhatott ki, amelyekre eddig nem volt rálátásunk.
Annak ellenére, hogy már az Apollo-missziók során észleltek néhány vasat tartalmazó anyagot, például magnetitet és vas-hidroxidokat, a feltételezést, hogy a Holdon is lehet rozsdásodás, gyorsan elvetették. Egy, az 1970-es évek elején publikált tanulmány szerint ezek a vegyületek egyszerűen nem maradhatnak stabilak a Hold felszínén, így a Földre visszatért minták minden bizonnyal szennyeződés eredményei. Ez a nézet több mint fél évszázadon át formálta a tudományos gondolkodást, megerősítve azt az elképzelést, hogy a Hold egy száraz, erősen redukált környezet, ahol a vas nem tud rozsdásodni.
A South China Morning Post cikke szerint ezt sikerült most felülírni. Az elmúlt években már kezdett megdőlni ez a teória, miután a mérések azt mutatták, hogy a vas oxidációja gyakoribb lehet a Holdon, mint azt korábban gondolták.
A minták alapos elemzése révén a kínai kutatók először azonosították a mikronméretű hematit szemcsék jelenlétét, ezzel bizonyítva, hogy ezek a vas-oxidok a Hold geológiai összképének szerves részét alkotják. A tudósok különböző lehetséges mechanizmusokat elemeztek, és több alternatív elképzelést is elvetettek a kutatás során.
Azt találták, hogy az oxidált vasásványok főként a hold talajának breccsáiban - a meteoritbecsapódások extrém hője és nyomása által összeolvadt töredékekből álló kőzetekben - jelentek meg, míg az ilyen ásványok hiányoztak az ősi vulkáni kőzetekből. A kutatók szerint a hematitszemcséket hatalmas becsapódási események hozták létre, olyanok, mint amilyenek az Apollo-kráter keletkezéséért is felelősek. Az új ismeretek birtokában azonban így is át kell gondolniuk a kutatóknak, amit a Hold kémiájával kapcsolatban eddig tudni véltek.
