Ezért törekszik Vlagyimir Putyin a Donbasz teljes területének megszerzésére.

Donald Trump békeprogramjának középpontjában az a javaslat áll, amely szerint Ukrajnának át kellene adnia Oroszországnak a Donbasz régiót. Kijev viszont határozottan elutasítja ezt az elképzelést, és nem hajlandó tárgyalni róla.

A Donbasz egy Kelet-Ukrajnában található történelmi régió, amelynek neve a "Donyec-medence" rövidítése (ukránul: Донецький басейн, átírva Doneckij baszejn; oroszul: Донецкий бассейн, Donyeckij basszejn). Az elnevezést a XIX. század óta használják, és nemcsak a mai donyecki illetve luhanszki megyékre utal, hanem Ukrajna dnyipropetrovszki területének egyes részeire, sőt Dél-Oroszország bizonyos vidékeire is.

A régió leginkább Ukrajna ipari és szénbányászati központjaként ismert - egykor az ország nehéziparának szimbóluma volt. Bizonyos részei azonban mezőgazdasági jellegűek, az ipari központokat például hatalmas termőföldek veszik körül. A Donbasz magját alkotó két terület, Donyeck és Luhanszk, gazdasága a szénre, az acélra és a gépgyártásra épült. A londoni székhelyű Economics and Business Research kutatóközpont szerint a terület Ukrajna GDP-ének nagyjából 15,7 százalékát, lakosságának pedig 14,7 százalékát tette ki 2014 előtt. Ekkortól lettek egyre kegyetlenebbek az itt élő az oroszok és az ukránok közti ellenségeskedések.

Bár Moszkva a többségi orosz közösség védelmére hivatkozik, a terület nyelvi és etnikai összetétele más képet mutat. A 2001-es népszámlálás adatai szerint az ukránok a luhanszki népesség 58%-át, míg a donyeckiek 56,9%-át teszik ki, míg az oroszok a legnagyobb kisebbség, arányuk 39, illetve 38,2%. Nyelvi szempontból azonban az orosz nyelv dominál: a donyecki lakosok 74,9%-ának, a luhanszkik 68,8%-ának ez az anyanyelve. Az orosz nyelvet beszélők száma magasabb, mint az orosz etnikumúaké, mivel sok ukrán és más nemzetiségű itt élő ember is oroszként azonosítja magát nyelvi szempontból. Mindazonáltal az oroszul beszélő ukránok sem feltétlenül támogatják Moszkvát: a felmérések eredményei azt mutatják, hogy a többség inkább Ukrajnában kíván élni, nem Oroszországban.

A Kreml a Krím-félsziget megszerzése után tudatosan próbálta azt a benyomást kelteni, hogy a Donbaszban is felléptek az elnyomott orosz közösségek. A valóság azonban az, hogy a helyi szeparatista csoportokat Moszkva irányította, anyagi támogatásban részesítette és fegyverekkel látta el. Kijev nem tétlenkedett, és igyekezett felszámolni a szakadárokat, akik végül kikiáltották a független Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokat, melyeket Oroszországot leszámítva senki sem ismert el. A folyamatos harcok következtében a térség gazdasága drámai hanyatlásnak indult, pedig a Donbasz hosszú időn keresztül Ukrajna gazdasági motorjaként működött. A háborút megelőzően Donyeck és Luhanszk megyékben számos jelentős kohászati, szén- és vegyi üzem működött, amelyek termékeiket világszerte exportálták.

Az orosz invázió gyökeresen felforgatta a helyzetet. Számos vállalkozás csődbe ment, hiszen a harcok következtében a gyárak lerombolódtak, és az alkalmazottak többsége, az életét féltve, elmenekült a veszély elől. A háború nemcsak az ukrán, hanem az orosz területek közötti kereskedelmet is teljes mértékben tönkretette. Egy londoni kutatóintézet becslése szerint 2014 és 2021 között Ukrajna a Donbaszban körülbelül 102 milliárd dolláros veszteséget könyvelhetett el, ami a háború előtti évi GDP-jének mintegy 8 százalékát teszi ki. Az orosz erők előretörése miatt 2025 elején az utolsó, még működő ukrán szénbánya is bezárásra kényszerült, ami drámai hatást gyakorolt az ukrán energiaszektorra.

De még a gazdasági károknál is sokkal fájdalmasabb a rengeteg itt elveszett emberi élet. Az ENSZ adatai szerint 2014 és 2021 decembere között legalább 3400 civil és 4400 ukrán katona halt meg a Donbaszban, míg majdnem 20 ezren megsérültek, kétmilliónál több ember pedig arra kényszerült, hogy a harcok miatt elhagyja az otthonát. Nagyjából ugyanennyien maradtak az oroszok által megszállt területeken, a sokszor rommá lőtt településeken, ahol gyakran még az élet legalapvetőbb feltételei, mint például a tiszta ivóvíz is luxusnak számítanak.

Gazdasági jelentősége mellett a Donbasz katonai szempontól ugyancsak rendkívül fontos terület. A Reuters hírügynökség jelentése szerint 2025 augusztusának közepére Oroszország Ukrajna területének 19 százalékát foglalta el. Luhanszk szinte teljes egészében orosz kezére került, ellenben a donyecki régió egyes részeit továbbra is az ukránok ellenőrzik. Ezen a 6600 négyzetkilométeres területen találhatóak a legjelentősebb városok, beleértve Pokrovszkot, Szlovjanszkot és Kramatorszkot. Ahogy az Economist írja: az ezekből kialakított erődök, és a köztük lévő védművek alkotják az ukrán ellenállás kulcsfontosságú rendszerét.

A megerősített hadállások, árkok, aknamezők és harckocsiakadályok alkotta védelmi hálózat folyamatos fejlesztés alatt áll 2014 óta. Miután az ukrán erők 2023-ban elveszítették Bahmutot, mindent elkövettek a védelmi vonal megerősítésére. Andrij Zagorodnyuk, a volt védelmi miniszter az Economistnak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy óriási erőfeszítések szükségesek egy olyan rendszer kiépítéséhez, amely képes megfékezni az orosz előrenyomulást. Vlagyimir Putyin célja, hogy ezt a jelenleg bevehetetlen védvonalat megszerezze. Ha az oroszok harc nélkül elfoglalhatják, akkor gyakorlatilag semmi nem állíthatja meg őket: szabad az út a Dnyeperig és Kijevig.