Dr. Zacher Gábor, a magyar mentőorvosi szolgálat ikonikus alakja, különleges módon köszön el pályafutásától: egy memoár formájában osztja meg tapasztalatait és élményeit. A könyv betekintést nyújt a sürgősségi orvosi munka mindennapjaiba, valamint azokat

Dr. Zacher Gábor új könyve, a Zacher 3.0 - Az én mentőszolgálatom a főorvos rohammentősként szerzett tapasztalatait és emlékeit idézi fel.

Dr. Zacher Gábor, a neves főorvos és mentőorvos, aki a címzetes egyetemi docensi címet is viseli, valamint "az ország toxikológusa" néven ismert, több mint negyven év után egy új fejezetet zár le életében, és hamarosan búcsút int a mentőorvosi pályának. Kálmán Norbert újságíróval közösen megjelent új könyve, a "Zacher 3.0 - Az én mentőszolgálatom", visszarepíti az olvasót abba az időszakba, amikor dr. Zacher rohammentőként több évtizeden keresztül állt az életmentés szolgálatában.

Most, hogy végre elérkezett a nyugdíjas évek csendesebb időszaka, a toxikológus úgy döntött, itt az ideje, hogy megossza a nagyközönséggel élete izgalmas és tanulságos epizódjait. Könyvében egyaránt találunk szórakoztató anekdotákat és kemény valóságokat, amelyek az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött évei alatt gyűltek össze, kezdve az 1980-as évek hajnalától egészen napjainkig. Az írásaiban felvillanó humor és a brutális őszinteség egy különleges tükröt tart a társadalom elé, bemutatva az élet szépségeit és árnyoldalait egyaránt.

A könyv olyan mélyreható kérdéseket vet fel, amelyeket sokszor elkerülünk a nyílt párbeszéd során: Mi történik, amikor az élet és a halál határvonalán egyensúlyozunk? Hogyan tanulhatunk meg együtt élni a halál folyamatos jelenlétével? Milyen titkos oldalát tárja fel a budapesti éjszaka, ha a kék villogó fényével érkezik a valóság? És hogyan kapcsolódik mindez a függőségekhez, a kiégéshez és a túlélés küzdelmeihez?

A könyv lapjain egykori és jelenlegi bajtársak, valamint kollégák osztják meg tapasztalataikat – közöttük Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője is megszólal. Ezek a történetek nem csupán élményeiket idézik fel, hanem rávilágítanak arra, hogy

A mentős hivatása nem csupán munka, hanem egy elhivatott küldetés és életstílus, amely tele van kihívásokkal és meghatározó élményekkel.

A nyugdíjba vonulás témakörében dr. Zacher a következőképpen vélekedik:

"...ha elérkezem a 67. életévhez, akkor leteszem a lantot. A mentőzés... addigra már nem nekem való. Az, hogy felmegyek egy lakásba, megnézek valakit, megvizsgálom, és tanácsot adok – az még rendben van. De ez már inkább a háziorvosi feladatkörhöz hasonlítható..."

Hogy is lehetne bemerészkedni egy lerobbant járműbe? Egy vonat alá? Vagy egy metrószerelvény alá? Sötét pincék mélyén bolyongani? Nos, ezt már nem igazán szükséges megtenni a mai világban. Jöjjenek a fiatalok – az ő idejük van, ők formálják a jövőt.

A november 28-án megjelenő kötet a szerző harmadik könyve, a Karizs Tamással közösen írt A Zacher 1.0 - Mindennapi mérgeink és A Zacher 2.0 - Mindennapi függőségeink után.