A múlt zúgása: a templom és kápolna emlékeinek nyomában

Gyergyószárhegy egyházközséget először 1494-ben említették a korabeli dokumentumok. 1566-ban Zarhegij néven fordult elő, 1576-ban Szárhegy, 1602-ben Zar Hegj, 1674-ben Sáárhegy néven szerepelt. A falu első temploma 1235-ben épült, a hagyomány szerint, a Bányának nevezett helyen, ahol régen márványt bányásztak. A mai templom ősének építkezési idejét ugyancsak a 13. századra tette Van Gondys egyetemi tanár, aki megállapítását a Domus Historiában található bejegyzésre alapozta. A 15. században a korai Árpádkori templom helyébe gótikus templomot építettek. A templom déli oldalán kőbe vésve az 1400-as évszám olvasható, amely valószínűleg az átépítés dátumát jelzi. A gyergyószárhegyi római katolikus templom a romantika és a késő gótika egyik szép emléke. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék erődtemplomként szerepel.

Gyergyószárhegy története már a középkorban is szoros kapcsolatban állt a vallással, hiszen 1494-ben Lázár Miklós sikeresen kérvényezte VI. Sándor pápától, hogy a szárhegyi templom javára búcsút nyerjen. Amennyiben elfogadjuk, hogy a pápai tizedjegyzékben említett Gyergyó néven szereplő befizetések három plébánia terhére történtek, abban az esetben Szárhegy is ezek közé tartozik. E tény mellett azonban egyértelmű, hogy a plébániatemplom már akkoriban is fennállt, alátámasztva ezzel a település vallási életének fontosságát.

A helyi hagyomány szerint a templom keletkezésének ideje 1235-re datálható. A templom egyik jellegzetes eleme, a kőből készült keresztelőkút faragása, szoros párhuzamba állítható a Csíkban található, faragott tornácoszlopok középső részével. Az árpádkori templom a 15. századra már részben vagy teljesen átadja helyét a gótikus stílusú építkezésnek, amely 1400-ban valósul meg. E változás dátumát egy kőbe vésett emlék őrzi a templom déli oldalán, ám ez a felirat manapság másodlagos helyen látható.

A torony építési dátumát szintén feljegyzés őrzi: 1488. A további építkezésekkel lehet kapcsolatos az 1494-es búcsúengedmény is.

Ebből a korszakból máig megmaradt a szentély, amely poligon záródással rendelkezik. A hajdani "csúcsíves alakítás díszművészetének" szépsége, ahogyan Orbán Balázs fogalmaz, ma is szemmel látható. A torony alatti két csúcsíves ajtókeret is hűen idézi ezt a történelmi időszakot.

A szentély hálóboltozatának lenyomata is megmaradt. Rados megfigyelése szerint a szentély boltozata párhuzamba állítható a szegedi ferences templom mennyezetével.

A sekrestye régi padlásán különös faldísz látható: futó kutya, mely szintén középkori.

Az 1590-es tűzvész rombolásait részletesen rögzíti a krónika, amely tanúbizonyságot tesz arról, hogy ekkor a templom oltárai is áldozatul estek a lángoknak. A templom hajóját 1729-ben lebontották, megőrizve azonban a szentélyt és a tornyot. A következő évben egy új, tágasabb épületet emeltek a régi helyén, amelyet oldalkápolnákkal is gazdagítottak. Ezzel párhuzamosan a torony magasságát is növelték, így impozánsabb látványt nyújtott a környéknek.

A torony 1488-ban épült, és ezt a dátumot büszkén viseli. Két évvel később, 1492-ben, Lázár Miklós sikeresen kért búcsút VI. Sándor pápától a szárhegyi templom javára. A torony alatt elhelyezkedő csúcsíves ajtókeretek, valamint a poligon záródású szentély emlékeztetnek minket a múlt dicsőségére, ahogyan a szentély hálóboltozatának romjai is. 1729-ben a templom újjáépítéséhez nyúltak, ám a szentély és a torony megőrizte eredeti formáját. Egy évvel később oldalkápolnával bővítették a templomot, és a tornyot is magasabbra emelték. 1783-ban Fogarassy György gyergyószentmiklósi építőmester irányítása alatt jelentős átalakítást hajtottak végre. A templom nagyobb harangját gróf Lázár István készíttette, de sajnálatos módon 1944-ben ágyúöntés céljából használták fel.

Az épület három jól meghatározható szegmensből tevődik össze: a szentély, a főhajó és a torony. A templomot egy impozáns, magas kőfal öleli körbe, ami még különlegesebbé teszi a hely atmoszféráját.

A szentély központi helyén emelkedik a főoltár, mely lenyűgöző szoborrendszerével hívja fel magára a figyelmet. A középpontjában Mária áll, karjaiban a kis Jézus, akinek jelenléte melegséget áraszt. Lábánál, a szentségtartó két oldalán, két szent szobrával találkozhatunk, amelyek tiszteletet és áhítatot sugároznak, körülölelve e szent helyet.

Fölöttünk egy lenyűgöző kép terül el, amely Máriát ábrázolja, amint a mennyország fényében angyalok társaságában áll. A festmény két oldalán egy-egy angyal figyel, míg mindezek felett a keresztre feszített Jézus alakja emelkedik. A főoltár előtt található a miséző oltár, szemben a szentéllyel, ahonnan a sekrestye ajtaja nyílik, míg a kazánház bejárata a másik oldalról érhető el. E két teret egy hatalmas boltív választja el, amelyen az alábbi szöveg olvasható: "Hozzád fohászkodunk áldott Védasszonyunk". Az oltár és a szentély között egy kis lépcső vezet, ami korábban áldoztató rácsot rejtett, ám azt már lebontották.

A templom főhajójában, a boltív impozáns lábainál két mellékoltár várja a híveket. A jobb oldali falon elhelyezkedő gótikus ablakok varázslatos fényt árasztanak a főhajóra, megteremtve ezzel a szent tér különleges atmoszféráját. A főhajó középső részéből két irányba nyílik egy-egy keskeny mellékhajó; az egyikben a gyónás szentsége, a másikban pedig egy szépen díszített oltár található, amely a hívők számára nyújt lelki oltalmat.

A mellékhajók fölött két lenyűgöző freskó hívja fel magára a figyelmet. A bal oldalon egy parasztcsalád életképe elevenedik meg: a családfő és az idősebb fiú épp hazatérnek a mezőről, fáradt, de boldog arccal. A feleség és a leányka közben a kemencében friss kenyeret sütnek, míg a kisebbik fiú vidáman játszik a ház körül. E pillanat boldogságát a Szent Család figyeli fentről, átszellemült tekintetükkel. Alatta egy szívhez szóló felirat áll: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."

A jobb oldalon a Szűzanya mennybéli megkoronázásának jelenete látható, melyet a felirat kísér: "Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék". A mennyezet két oldalán hat kép sorakozik, három-három oldalanként. A bal oldalon az alábbiakat láthatjuk: 1. a húsvéti bárány, aki vérét ontja értünk; 2. egy vázából két galamb táplálkozik, míg a háttérben egy kereszt bontakozik ki; 3. egy kehely előtt egy szarvas iszik. A jobb oldalon pedig: 1. Melkizedek áldozata; 2. a kenyérszaporítás csodája; 3. a vérével fiókáit tápláló pelikán. A főhajó végén található a kórus, amely az orgonának ad otthont.

A toronyban három harang van: egy nagy, egy közepes és egy kicsi. Ma már motorral működtetik őket, de a haranglábban látható kötelek a valamikori kézzel való harangozást bizonyítják. A

A harangok mellett hatalmas ablakok tátonganak, mintha a múlt titkait őriznék. Ezek az ablakok mind a négy irányba nyílnak, de sajnos egyik sem működik – az órák, amelyek valaha az időt jelezték, most csak emlékek árnyai, miközben az óraszerkezet még mindig ott rejtőzik. A torony fémlemezekkel van borítva, és ennek a burkolatnak a közepén található az úgynevezett „nyolcablak”, amely egyedülálló nézőpontot kínál a világra. A toronyba való feljutás az ingatag faállványzaton keresztül történik, ahol minden lépés izgalommal és bizonytalansággal teli. A csúcson pedig ott áll a kereszt, mint a torony őrzője, aki vigyáz a környező tájra és a történetekre, melyek itt valaha zajlottak.

Ahogyan már említettük, a templom szentélye poligon záródású, és jól látható rajta a hajdani csúcsíves formák díszítése, amelyeket a történelem szele már megviselt. A gótikus stílus nyomai között megcsillan a torony alatti két csúcsíves ajtókeret, amelyek egykoron a magasztos építészet remekművei voltak. Ezen kívül a szentély hálóboltozatának lenyomatai is felfedezhetők, amelyek a régi mesterek ügyességéről tanúskodnak. A templomban emellett egy 13. századi homokkőből készült keresztelőkút töredéke is megtalálható, amely jelenleg Bukarest híres Történelmi Múzeumában kapott helyet, így a látogatók megismerhetik a múlt e különleges darabját.

Az altemplom mélyén a Lázár család néhai tagjai nyugszanak. A templom előtti területen impozáns kőkeresztek sorakoznak, amelyek közül a legrégebbi a 1660-as évekből származik, és időtlen történeteket mesél a múltból.

Az Olt bal partján emelkedő Bánya-hegy, más néven Szármány-tető, a fennsík látványos és különleges ékköve. Nem csupán tájképi jelentősége van, hanem gazdag történelmi múltja is, hiszen rejtett mélységei alatt egy székely magyar kincs, a márványbánya húzódik meg. Felszíne pedig Orbán Balázs szavaival élve "imolát", azaz imádkozásra szánt szent helyet rejt, ami különös spiritualitást ad a tájnak. Mindezek fényében még inkább felértékelődnek Bethlen Gáborunkhoz kötődő híres kultúrtörténeti örökségeink, mint a várkastélyt övező "imadomb", amely nemcsak a környék, hanem a messzi vidékek számára is ragyogó fénypontot jelent templomával és kápolnájával.

A 17. század közepe óta fellelhető kereskedő és bőrfeldolgozó kézműves örmények adakozásai gyarapították Székelyföld és Erdély gazdaságát, kultúráját, sokszínűségét. A Csiki Lapok 1901. február 6-i számában tisztességteljesen megemlíti a templom vitrálablakában is fellelhető patrónus, Vákár László nevét, aki, idézzük: "...a zárdatemplom javítása és a szerzetes ház iránt táplált többszöri jóindulatát tanúsította, amely tevékenységéért megérdemlett..." kinevezését vehette át.

Ez a jómódú örmény katolikus kereskedő, aki mindig készségesen segítette embertársait, a szerzetesek közösségének tiszteletbeli tagjává választása mellett a "konfráter" címet is elnyerte. Közéleti szerepvállalása még inkább kiemelkedett, amikor egy évvel később a gyergyószentmiklósi Hitelintézet Részvénytársaság igazgatótanácsának tagjává választották.

Ezeknek a nemes szívű, gondos egyházi és hazafias embereknek köszönhetően őrizhettük meg Erdély varázslatos tájain sok kolostor, több száz templom, kúria és kastély, valamint a falusi és népi örökség kincseit.

Sajnos, máig sok fellelhető kultúrkincsünk megmentőjének neve az ismeretlenség távoli történelmében veszett el, viszont a ránk maradt nevekre legyünk büszkék.

Ők nemzetünk kulturális örökségének megőrzésében elkötelezett, büszke és időtlen harcosai.