Az elsivatagosodó alföldi tájat zöldellő paradicsommá alakították, ahol a természeti szépségek újjászülettek.

A köztudatban élő kép szerint Magyarország víznagyhatalom, de a valóság sajnos ennek éppen az ellenkezője: hazánk vízhiányos állapotban van. A Tisza vízszintje történelmi mélypontokat súrol, miközben az Alföld fokozatosan félsivataggá alakul. A helyzet sok szempontból reménytelenné válik, de a megfelelő intézkedések révén még van esély a táj megóvására. E témát járja körül legújabb kisfilmjében a "Nem víznek való vidék" című dokumentumsorozat stábja.

A filmesek Hódmezővásárhelyre látogattak, ahol Kucsora Péter, a Kéktói Ménes egyik tulajdonosa gazdatársaival együtt lépett fel a sivatagosodás ellen.

Kucsora családja évtizedek óta tart haszonállatokat az alföldi Kék-tó környékén, elmondása szerint ezidő alatt jól megfigyelhető volt a természetes környezet változása. A régen tavaszonként-nyaranként jellemző hatalmas vízfelületek mára szinte teljesen eltűntek, velük együtt pedig a vízimadarak és kétéltűek sokszínűsége is csökkent. A vízhiányt a gazdálkodók a terméshozam csökkenésén is érzik, az elmúlt években előfordult, hogy a learatott kukorica mennyisége a nullához közelített.

Kucsora Péter elgondolkodott azon, miként tudná a vizet a környezetbe juttatni, hogy csökkentse az aszály káros hatásait, amelyek mind a természetre, mind a gazdaságra kihatnak.

Az utóbbi évek során egyértelművé vált, hogy az aszály képes drámai módon átalakítani az Alföldet, akár sivatagi tájjá is. A folyamat rendkívül gyorsan zajlik, és néhány év leforgása alatt komoly változásokkal szembesülhetünk.

- fejtette ki a gazdálkodó.

Tervei megvalósításához más helyi gazdákkal együtt már két éve folytatott egyeztetéseket az Országos Vízügyi Főigazgatósággal, és mára ennek munkájának kézzelfogható eredményei is születtek. Egy körülbelül 250 hektáros területet ajánlottak fel a Vizet a tájba program keretében, amelynek célja, hogy a kijelölt parcellák vízmegtartási funkciókat lássanak el.

A terület elárasztását öntözőcsatornák segítségével végezték el, amelynek köszönhetően a parcellák zöldellő szigetté változtak a kiszáradt tájon.

A földek elárasztása nem csupán a mezőgazdasági tevékenységek szempontjából előnyös, hanem a természet egészére is jótékony hatással van. Ezek a vizes élőhelyek menedéket nyújtanak számos állat- és növényfaj számára, emellett hozzájárulnak a környezet hűtéséhez is.

Kucsora Péter és kollégái a jövőben még szélesebb spektrumú területek vízmegtartási célú hasznosításában gondolkodnak, mivel ezt egy hatékony eszközként tartják számon a klímaváltozás elleni küzdelemben. A vízhiány hazánkban egyre súlyosabb problémát jelent, erről korábbi cikkeinkben alaposan kifejtettük a helyzetet: