Évtizedek munkájával életre kelthetjük a Marsot!
A vörös bolygó terraformálásának legújabb ötletei a légkör módosításával vagy aszteroidák bombázásával kapcsolatosak, ám a tényleges megoldás egyelőre még nem született meg.
Amikor azt vizsgáljuk, hogy az emberiség hol folytathatja a kalandos terjeszkedését az űrben, a Mars szinte mindig az első helyen szerepel. Ugyanakkor a Vénusz is izgalmas lehetőségeket rejt magában: elképzelhetjük, ahogy felhővárosokat építünk a sűrű légkörében, ha nem zavarna a kénsav eső és a felszínen leselkedő végzet. A bolygóközi kalandok terén tehát bőven akad választási lehetőségünk, de mindegyik újabb és újabb, nem éppen triviális kihívások elé állít minket.
A Mars esetében kihívást jelent a mérgező talaj, a pusztító por, a zord hideg, a ritkább légkör, valamint az intenzív felszíni sugárzás. Az utóbbi problémára már felvetettek egy lehetséges megoldást, de a porral kapcsolatos kérdések még megoldatlanok. Mindazonáltal erős és világos benyomásunk van arról, hogy a Mars egykoron élhető környezet volt. Ezért, amikor a bolygó lakhatóvá tételéről, azaz terraformálásról beszélünk, nem teljesen üres lappal kezdünk, hiszen már van egy alapunk, amire építhetünk.
Az 56. Nemzetközi Hold és Bolygótudományi Konferencián, amely márciusban került megrendezésre a texasi Woodlandsben, számos neves tudós osztotta meg ötleteit a Mars átalakításáról. A javasolt megoldások különlegessége abban rejlik, hogy a hagyományos, évszázadokon átívelő tervek helyett sokkal dinamikusabb, gyorsabb megközelítéseket céloznak meg a vörös bolygó jövőjének formálására.
A Mars esetében a terraformálás három összefüggő feladatra bontható - ha előrelépést érünk el az egyikben, azzal a többi kérdésben is közelebb kerülünk az optimális állapothoz:
A Curiosity marsjáró tudományos csapatának egykori tagja, Edwin S. Kite és csapata szerint a leghatékonyabb megoldás kifejezetten erre a célra előállított aeroszolokkal felmelegíteni a bolygó légkörét. Az MIT és a NASA munkatársait is tartalmazó csapat a meglévő földi WFT légkörmodellt módosítva, a Marson feltörő metánt vizsgáló kutatás adatait felhasználva épített egy marsi légköri keringési modellt. Ezen vizsgálták, hogy milyen változásokhoz vezetne, ha grafén és alumínium részecskékből álló aeroszolt juttatunk ki a vörös bolygón.
Megfigyelések szerint a légköri porral keveredett részecskék körülbelül egy éven belül teljesen beborítanák a Mars felszínét. Az aeroszol, amely sűrűbbé tenné a felső légkört, elnyelné a beérkező fényt, és a közép-infravörös spektrumú tartományban szétszórva melegítené a bolygót. A modellek alapján ez a folyamat tíz év alatt körülbelül 35 kelvines emelkedést eredményezne a marsi átlaghőmérsékletben, ami jelentős változást hozna a bolygó klímájában.
Ez a légkörbe jutó pára és szén-dioxid tovább erősítené a globális felmelegedést. Fontos megemlíteni, hogy az aeroszolt nem szükséges külső forrásból, például kamionnal szállítani, hiszen a Marson található nyersanyagokból is előállítható lenne.
A folyamat során elméletileg 300 millibar légnyomás alakulna ki a felszínen, ami a Föld tengerszintjén jellemző nyomás körülbelül egyharmadát jelenti. Ez azt sugallja, hogy az emberek számára a felszíni léthez csupán egy oxigénmaszk és megfelelően szigetelő, meleg öltözet lenne elegendő a túléléshez.
Ezen a ponton Leszek Czechowski, a Lengyel Tudományos Akadémia kutatója veszi át a szót, aki rávilágít egy lényeges problémára: a Mars felszínén jelenleg csak űrruhában lehet tartózkodni, mivel az alacsony légnyomás következtében az emberi testben lévő víz felforr. Ahhoz, hogy ez a jelenség elkerülhető legyen, legalább a földi légnyomás tizedére lenne szükség, ám a Mars átlagos légnyomása, különösen a mélyen fekvő Hellas Planitia területén, csupán a földi nyomás százada.
A Mars mágneses mezejének gyengesége az egyik ok, ami miatt a bolygó légköre az évmilliók alatt elpárolgott az űrbe. Ezt valahonnan pótolni kell dr. Czechowski szerint, amihez leginkább a Kuiper-övben érdemes kutakodnunk. A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján túl húzódó kisbolygókat és aszteroidákat tartalmazó terület. Száz kilométeresnél nagyobb itteni égitestekből már most is több mint százezret ismerünk.
Czechowski figyelembe vette a Mars és Jupiter között elhelyezkedő fő aszteroida övet, valamint a Naprendszert körülvevő Oort-felhőt is. A belső aszteroida öv első ránézésre vonzó lehetőségnek tűnik, hiszen közvetlenül a Mars szomszédságában helyezkedik el. Azonban az itt található aszteroidák nem rendelkeznek elegendő vízzel és nitrogénnal ahhoz, hogy egy földihez hasonló légkör kialakulhasson. Ezzel szemben az Oort-felhő hatalmas mennyiségű jeges égitestet rejt, de ezek távol esnek és méretük is impozáns. Valójában, egy ilyen égitest Marsra történő vontatása akár 15 ezer évet is igénybe vehet.
A lengyel szakember megoldása: a Kuiper-övből pár évtized alatt a vörös bolygóhoz lehetne juttatni egy köves-jeges égitestet, ami becsapódva elég anyagot juttatna a felszínre és szükséges energiát szabadítana fel, hogy megugorjuk a fizikai elviselhetőség határát. Czechowski felvetésének gyenge pontja, hogy a laza szerkezetű, jeges aszteroidákkal nem lehet gravitációs manővereket végezni, mert könnyen széthullanak. Tehát olyan hajtóművet kell építenünk, ami önmagában elegendő tolóerőt biztosít a feladathoz. Ilyenünk egyelőre nincs, de mellette szól, hogy mindenképpen szükségünk lesz rá például ahhoz, hogy a Földet veszélyes aszteroidáktól megvédjük.
