Vastag Tamás 48 napig önként vállalta, hogy megfosztja magát az ételtől, és elárulta, hogy ennek mögött mélyebb érzelmi okok húzódtak meg: "Bántani akartam magam!" – mondta a sztár, aki ezzel próbálta kifejezni belső fájdalmát és harcait. Az énekes nyílta
Vastag Csaba testvérét eddig mindenki a mosolygós, kedves és szerény jófiúként ismerte. Ám ahogy ő maga is megjegyzi, ez csupán egy álarc, amelyet a közönség elé tárt az elmúlt tizenöt év során, és amely mögött más érzések és gondolatok rejtőznek.
Az X-Faktor egykori felfedezettje, Vastag Tamás, őszintén megosztotta, hogy valójában nem az a férfi, akinek sokan elképzelték. A saját és a környezete által támasztott elvárások, valamint az öt évvel ezelőtti válása mélyen megviselték, szorongás formájában megnyilvánuló belső harcokat indítva el benne. A nehéz időszak végül alkoholproblémákhoz vezetett, ami tovább súlyosbította a helyzetét. Tamás végül drasztikus lépésre szánkózta el magát: éhségsztrájkba kezdett, hogy szembenézzen belső démonjaival, ezzel próbálva megtalálni a megnyugvást és a gyógyulást.
"Annak idején a nagymamám mondta, hogy ha mindenki beletenné a személyes problémáját egy szatyorba és kitenné az utcára, megnézné a másikét, akkor mindenki a sajátjával menne haza. Én is küzdök dolgokkal. Ilyen például a generalizált szorongás. Előre nem tudom, hogy mitől fogok félni, de magától a félelemtől rettegek és mindig "megkeresem a gombot a kabáthoz" - vallotta be a Húzós című műsorban a 33 éves előadó, aki az elmúlt években rengeteget dolgozott önmaga megismerésén, gyógyulásán, aminek eredményeképpen jelentős súlyfeleslegtől szabadult meg.
Az a bizonyos jófiú karakter, ami rám ragadt, nem feltétlenül tükrözte a valóságot, de mégis igyekeztem megfelelni a körülöttem kialakult képeknek. Idővel azonban az álarc szerves részévé váltam, és bár sokáig elviseltem, az elmúlt év drámaian megváltoztatta az életemet. Közel negyven kilót fogytam, miután 48 napig egyáltalán nem ettem. Semmit. Orvosi ismereteim révén tudtam, hogy ez mennyire ártalmas, ezért ügyeltem a gyomorsavamra, pótoltam az ionokat és ásványi anyagokat, így tudományos szempontból mindent bevittem, ami a túléléshez szükséges, csak éppen a kalóriát nem - mesélte Tamás, aki azt is elmondta, miért döntött az éhségsztrájk mellett. - Barátaimmal és professzorokkal beszélgetve azt mondták, hogy ez hasonló ahhoz, mint amikor valaki öncsonkítást végez. Egyfajta öntisztulás, önvallomás, megszabadulás egy belső démonból. (...) Folyamatosan azt éreztem, hogy mindenhol meg kell felelnem, de sehol sem tudok teljesíteni. Ahogyan én tudom "büntetni" magam, úgy senki más nem képes rám haragudni. Bántani akartam magam! - hangzottak el a súlyos szavak Tamás szájából, aki végül a legmélyebb gödörbe zuhanva az alkohollal próbálta elnyomni a fájdalmát. "Sokat ittam. De nem azért, hogy felejtsek vagy elrejtsak valamit, hanem hogy tudatosan elégtételt vegyek magamon. Legyen még rosszabb! Sok mélypontom volt, de egy dolgot megfogadtam, és ehhez tartottam is magamat: soha nem láttak a gyerekeim részegen vagy másnaposan. A színpadon viszont gyakran voltam már "kicsit" spicces." - zárta gondolatait Tamás, aki mára már jó útra tért, és reméli, hogy egyszer megkapja a bűnbocsánatot gyarlóságaiért.
