Milyen lehetőségek várnak a biogazdálkodókra Európában a jövőben?
Az európai agrárpolitika már több mint egy éve számos kihívással néz szembe.
A jelentős gazdasági szövetségek, amelyek többsége a hagyományos mezőgazdasági módszerekre épít, figyelemfelkeltő akciókkal próbálja megakadályozni az Európai Bizottság zöld megállapodását. Autópályák lezárása és traktorfelvonulások révén igyekeznek nyomást gyakorolni. De mi a helyzet azokkal a klímatudatos gazdálkodókkal, akik a zöld megállapodásban a földjeik számára kedvező, és a környezetet védő lehetőségeket láttak? Riporterünk, Hans von der Brelie, Auersthalban, egy kelet-ausztriai faluban indított nyomozást, hogy feltárja a helyzet valódi összetettségét.
Herbert Zetner minden reggel hajnali négykor ébred. Odakint még sötétség borít mindent, a világ csendes és nyugodt. Ahogyan sok biogazdálkodó, Zetner is kettős életet él. A nap nagy részét informatikusként tölti egy bécsi bankban, ahol a kora délutánig tartó munkaidő alatt digitális rendszerek adatai között navigál. Mikor befejezi az irodai teendőit, átkonvertálódik a mezőre: a traktor vezetőülésébe ülve folytatja a napját. Ezen a novemberi napon éppen Morvamezőn, egy széles alluviális síkságon készül gomborkát vetni, a friss föld illata és a természet közelsége pedig új energiát ad neki.
Morvamezőt sokan Ausztria magtáraként emlegetik, de amikor átbiciklizek a festői, császárkori házakkal díszített falvakon, szembetűnik, hogy a mezők zöme meglehetősen szűkös, és úgy helyezkednek el egymás mellett, mint a színes kéztörlők egy boltban. Ez a sávos művelés technikája. A biogazdák ezzel a megoldással próbálják orvosolni azokat a sebeket, amelyeket a korábbi monokultúrák kiterjedt területei ejtettek a táj szövetén.
A hagyományos mezőgazdaság súlyos károkat okozott Morvamezőn. A műtrágyák túlzott alkalmazása, a talajvízkészletek kimerítése és a sövények eltűnése mind-mind a fajok tömeges kipusztulásához és a talaj eróziójához vezettek, ami felgyorsította az elsivatagosodás folyamatát. A táj egyre forróbbá és szárazabbá vált, és hogy Bécs zöldségellátását biztosítani tudják, sok gazda kétségbeesetten kezdett el mérgező vegyszerek és műtrágyák használatába.
Most azonban változásra van szükség a gondolkodásmódban, még a Zetner családban is. "Mérget fújtam magamra, és állandóan beteg voltam" - mondja Herbert. Édesapjuk halála után Herbert és a testvére átvette a gazdaságot, és áttértek a biogazdálkodásra. Gombaölő szerek és vegyszeres műtrágyák helyett Zetner erjesztett füvekből készült házi szénateát használ.
Zetner megállapítása szerint a biogazdálkodás gyakran jelentős többletmunkát igényel. "Régebben a hagyományos gazdálkodási módszerek alkalmazásával körülbelül 500 órát fordítottunk a 74 hektáros szántóföldünkre és erdőnkre. Most, a regeneratív mezőgazdaság keretein belül, ez az idő 1500 órára nőtt. Ez azt jelenti, hogy háromszoros energiát kell befektetnünk" – mondja. Ennek ellenére Herbert elégedett a munkájával és a világ állapotával. "A 'bio' korábban valami különlegesnek számított, de ma már sokan felismerték, hogy ez a normális" – összegezte gondolatait.
Herbert 24 különféle növényfajtát nevelget, köztük gomborkát, zabot, tönkölybúzát, árpát, rozst, csicseriborsót, köménymagot és citromfüvet. A részmunkaidős gazdálkodó elkötelezett a regeneratív mezőgazdaság iránt, és már öt éve büszkén viseli a hivatalos biogazdálkodói tanúsítványt.
Jelenleg egy izgalmas uniós kutatási projekt folyik, amelynek célja, hogy felfedezze, miként lehetne hatékonyabban megkötni a levegőből származó szén-dioxidot a talajban. A szénmegkötő gazdálkodás nemcsak az éghajlatváltozás lassításában játszik fontos szerepet, hanem a gazdák, mint például Herbert Zetner, számára is értékes termékeny humuszt biztosít. Zetner büszkén mutat nekem egy kis növényt, amelyet a laza talajból emelt ki: "Nézd, itt látható, hogy a föld szorosan tapad a gyökerekhez. Ez jelzi, hogy a növény és a talaj között szoros kölcsönhatás zajlik. A gyökerek mélyen behatolnak a humuszba, és a talaj finoman morzsolódik. Ezt igazán értékelem!"
A humuszképződés folyamata sokkal hatékonyabban valósul meg, ha sávos és köztes növénytermesztési technikákat alkalmazunk, vagyis ha különféle növényeket termesztünk együtt, nem pedig egyes növények monokultúráját és hatalmas termőterületeket. Az Európai Bizottság célja, hogy az éghajlatváltozást és a biodiverzitás csökkenését megfékezze, ezért azt javasolta, hogy a gazdák földjeik négy százalékát hagyják parlagon. Azonban a hagyományos gazdálkodók ellenállása miatt ez a javaslat idén tavasszal (2024) meghiúsult. Ezzel kapcsolatban megkérdeztem Herbert Zetnert, hogy szerinte szükséges lenne-e kötelezővé tenni a parlagon hagyott területek, a vetésforgó és a virágos sávok alkalmazását az Európai Unióban. Miközben a szántóföldön vezette a vetőgépet, Zetner megfontoltan válaszolt: igen, szerinte mindez kötelezővé kellene váljon.
Herbert ma a téli magokat ülteti el, mert számára a földjeinek zöldellése minden évszakban alapvető fontosságú. Ezzel nemcsak a táj szépségét növeli, hanem hozzájárul a szén-dioxid egyensúlyának javításához is. Az EU-tól nem csupán ígéreteket vár, hanem konkrét támogatást és anyagi kompenzációt is a biogazdálkodásáért végzett sok órányi munkájáért. "Azok a gazdák, akik tudatosan foglalkoznak a humuszképződés elősegítésével, valóban tenni akarnak a természet védelméért. Ennek anyagi elismerése is indokolt lenne, hiszen szén-dioxidot kötök meg, és ezzel számos jótékony hatást érek el. Ezt az EU-nak is figyelembe kellene vennie."
A biológiai sokféleség szakértői, köztük Franz Essl professzor a Bécsi Egyetemről, egyhangúlag támogatják ezt a nézetet. Az éghajlatváltozás, a fajok kihalása, a talajerózió és az elsivatagosodás megfékezése érdekében a mezőgazdaságnak sürgősen át kellene alakítania a művelési technikáit. Essl kiemeli, hogy ehhez elengedhetetlenek a pénzügyi ösztönzők. "A szén-dioxid légkörből való kivonása egy olyan lehetőség, amit a mezőgazdaság kiaknázhat. Ha a talaj művelését más szemlélettel közelítjük meg, több humuszt tudunk megőrizni, és ez a társadalom számára sokkal értékesebbé válhat, mint korábban."
A globális szakértő ajánlásai az európai agrárpolitika számára egyértelműek: a lecsapolt vizes élőhelyek újbóli elárasztása, a parlagon hagyott földek kezelése (azaz néhány szántóföld rendszeres pihentetése), szélfogó sövények ültetése és a humuszképződés elősegítése. Essl szerint az Európai Bizottságnak nem szabadna engednie a nagyobb gazdák lobbijának, hanem inkább a helyes úton kellene maradnia.
Az Európai Számvevőszék legfrissebb jelentésében részletesen elemezte az EU korábbi intézkedéseit a biogazdálkodás népszerűsítése érdekében, és éles kritikát fogalmazott meg az Európai Bizottság irányítása ellen. Megállapították, hogy hiányzik egy átfogó és koherens stratégia, mivel a források elosztása továbbra is az öntözőkanna elve alapján történik. Ha az Európai Unió komolyan gondolja, hogy 2030-ra a mezőgazdasági területek 25%-át biogazdálkodással kívánja művelni, akkor sürgősen szüksége van nemcsak hatékonyabb marketingstratégiákra a biotermékek népszerűsítéséhez, hanem kötelező és mérhető célok kitűzésére is.
