Tóth Alex a Fradi legfényesebb csillaga ebben a szezonban | M4 Sport
Az OTP Bank Liga utolsó fordulója nem hozta meg a várt izgalmakat, hiszen a Puskás Akadémia próbálkozásai ellenére a Ferencváros ismét a csúcsra ért. Ezzel a zöld-fehérek sorozatban hetedik alkalommal hódították el a bajnoki trófeát, ezzel újra megdöntve saját rekordjukat, és egyben beállítva az Újpest legendás teljesítményét a '70-es évekből. De vajon milyen jelentőséggel bír egy újabb bajnoki cím a mai Ferencváros számára?
A Ferencváros már közel egy évtizede vitathatatlanul a magyar klubfutball csúcsán áll, nem csupán a pályán, hanem azon kívül is. Játékosai kiemelkedő színvonala, klubkultúrája, stabil bázisa és persze erős anyagi helyzete mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a többiek fölé emelkedjen. A hetedik bajnoki cím elnyerése egyrészt dicsőséges és elismerésre méltó, másrészt azonban elért értéke megkérdőjelezhető: minél kisebb az ellenállás, minél nyilvánvalóbb az elsőség, annál kevesebb súlya van ennek a sikernek. Ez nem annyira a történelemkönyvek lapjain, hanem inkább a társadalmi megítélés szempontjából érdekes - hiszen a mai világban az utóbbi tényező vélhetően még jelentősebb.
A Ferencváros helyzete egyértelműen összetett, mivel bárki megfogalmazhatja, hogy kiemelkedik a mezőnyből, de a csapat számos olyan kihívással néz szembe, amelyekkel a legfőbb riválisai nem találkoznak. A Puskás Akadémia és a Paks, amelyek a magyar futball középmezőnyébe tartoznak, a stabilitásuknak köszönhetik előrelépésüket. Ezzel szemben a Fradi ebben a szezonban komoly nehézségekkel küzdött a folyamatos átalakulás miatt. Az utolsó fordulóban a kezdőcsapatok összeállítását vizsgálva a Ferencvárosban mindössze egy, míg a Puskásban öt, a Paksban pedig hat olyan játékost találunk, akik már két éve is a klub tagjai voltak. A rekordbajnok számára azonban különösen nehezen alakult ez a szezon: az edzőváltás a szezon elején, a rengeteg új játékos érkezése, a megváltozott európai versenyhelyzet, majd télen egy újabb meglepő edzőváltás, mind hozzájárultak a bizonytalansághoz. Ha az eredményekre fókuszálunk, a helyzet látszólag hasonló az előző évhez: tavasszal egy EL-csoportkör, bajnoki cím és egy meg nem nyert kupadöntő. Az összkép azonban talán mégsem olyan kedvező, mint egy évvel korábban, amit a kihívók erősebb teljesítménye is magyarázhat – a Puskás például eljutott a két pontos átlagig, amit komolyan kell venni – és a csapat által nyújtott játék minősége is kérdéseket vethet fel.
Robbie Keane debütálása nem éppen a tervek szerint alakult. Az első másfél hónapban nem volt lehetősége kísérletezni, hiszen a meccsek és az utazások folyamatosan egymás után követték egymást, az eredmények pedig vegyesek voltak, inkább az elvárások alatti teljesítménnyel. Az Európa-liga alapszakaszának továbbjutása mellett a Viktoria Plzen ellen viszonylag simán búcsúzott, míg az OTP Bank Liga rajtja 0-2-2-es mérleggel indult. Amint azonban megszűnt a hármas terhelés, Keane elkezdte alaposan megismerni a csapatot, és radikális változtatásokat végrehajtani. Egyrészt a csapat szerkezetét forradalmi módon alakította át: az utóbbi évtizedben ritkán láttunk a zöld-fehéreknél három belső védőt, másrészt pedig stílusában egy konszolidáltabb, talán nem annyira szemet gyönyörködtető, de eredményesebb Ferencvárost épített. A címvédő többször is, főleg az erősebb magyar ellenfelekkel szemben, feladta az elegánsabb játékstílust, és bátran alkalmazta az íveléseket, hogy a párharcokban és a második labdákért küzdelemben érvényesüljön. A szerkezetváltást követően a Ferencváros sokkal inkább hosszú labdás játékra állt rá, hiszen már csak két játékossal támadnak az első vonalban, és a visszatámadásaik sem olyan intenzívek, mint korábban. Cserébe viszont a védekezésük rendkívül stabil lett: a csapat az eddigi 11 mérkőzéséből csupán kétszer, egyszer emberhátrányban, engedett 1,00-s xG fölé az ellenfeleinek, összesen nyolc gólt kaptak, miközben harminc találatot szereztek, amelynek több mint egyharmada szögletből vagy szabadrúgásból született.
A bajnoki címért folytatott küzdelem és az elhúzódó ismerkedési időszak miatt érthető, hogy a Ferencváros ezen a tavaszon nem tudta megmutatni legjobb formáját, de a célkitűzéseiknek mégis megfeleltek. Az állandó változások természeténél fogva egy olyan jól szervezett csapat, mint a Paks, képes meglepetést okozni egy Magyar Kupa-döntőben, ami jelentősen árnyalja a helyzetet. A sorozatban elnyert hetedik bajnoki cím, még a torzult körülmények között is, figyelemre méltó eredmény, amit el kell ismerni. Ugyanakkor az értékét csökkenti, hogy ez az eredmény még mindig inkább az elvárások teljesítése kategóriájába tartozik, míg növeli a jelentőségét, hogy a csapat szezonja viharosan alakult, és az üldözők is erősebbek voltak, mint valaha.
Robbie Keane irányítása alatt számos játékos virágzott fel, különösen a pontrúgások terén, ahol Szalai Gábor újjászületése figyelhető meg. A magasabban játszó szélső védők és a sok beadás Pesics számára kedvező környezetet teremtett. Azonban a Ferencváros tavaszának – és véleményem szerint az egész szezonjának – legfényesebb csillaga egyértelműen Tóth Alex volt.
Az ember hajlamos arra, hogy a fiatal magyar tehetségekkel kicsit különleges bánásmódot tanúsítson, főleg, ha a Fradiban tűnnek fel, hiszen ez nem mindennapi esemény. Ám Tóth Alex esetében a helyzet más: ő a tavaszi szezon egyik kiemelkedő játékosa volt az NB I-ben, függetlenül attól, hogy fiatal, vagy sem. Az őszi időszakot javarészt Soroksáron töltő középpályás a Fradiban Pascal Jansen irányítása alatt mindössze 26 percet játszott, egyszer ötgólos előnyben, máskor pedig négygólos hátrányban. Robbie Keane érkezése után azonban szinte azonnal a csapat alapembere lett, 17 alkalommal kezdett, kétszer csereként lépett pályára, és egyszer a kispadon ült. Az NB I-ben két gólt szerzett és kilenc gólpasszt osztott ki, miközben a Fradi középpályáján igazi jolly joker szerepet töltött be. Saját magának helyezkedik, és a csapattársai is gyakran alkalmazkodnak hozzá; mindkét lábát ügyesen használja, és helyzetkihasználás szempontjából is rendkívül hasznos. Játékának láttán nem tűnik elhamarkodottnak, hogy a felnőttválogatottban is számításba vegyék – Marco Rossi nyilvánvalóan figyelemmel kíséri a teljesítményét. A Fradi számára pedig kulcsfontosságú erősítés lehet, ha sikerül megtartaniuk őt, hiszen a csapat számára az állandóság és a magyarosítás jegyében is fontos lépés lenne.
Lehet vitatkozni, hogy a Fradi számára mennyire volt sikeres a szezon, a hetedik bajnoki cím rendben van, de további fejlődésre nem volt lehetőség. Kivéve: Tóth Alexet tekintve. Az ő idei sztorija hamisítatlan tündérmese.
