Természetes védelem az ökogazdálkodásban: Milyen szerepet játszik a rezisztencia? Az ökogazdálkodásban a természetes védekezési mechanizmusok kiemelkedő fontossággal bírnak, mivel lehetővé teszik a fenntartható és vegyszermentes növénytermesztést. A rezi

A fajták genetikai ellenálló képessége kulcsfontosságú a biotermesztésben - de nem mentes a korlátoktól.

A biotermesztés során kulcsszerepe van a növények ellenálló képességénak a kórokozókkal és kártevőkkel szemben. Érdemes megvizsgálni, mit is jelent pontosan a rezisztencia, milyen típusai léteznek, és mikor érdemes rá alapozni a védekezést.

Persze, íme egy egyedi megközelítése a "Fogalmak és tévhitek" témának: --- **Fogalmak és tévhitek: A valóság és a mítosz határvonalán** A fogalmak világában gyakran találkozunk olyan hiedelmekkel, amelyek nem mindig tükrözik a tényeket. Ezek a tévhitek sokszor mélyen gyökereznek a társadalmi normákban és a kulturális örökségben. A valóság és a mítosz határán való eligibilitásunk kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük a világot körülöttünk. Gondoljunk csak a köznyelvben elterjedt szólásokra, amelyek gyakran torzítják a valóságot. A "személyes tapasztalat" sokszor felülírja a tudományos megközelítést, és ezáltal téves következtetésekhez vezethet. A tények nélküli meggyőződések nemcsak félrevezetők, hanem a társadalmi diskurzus szintjén is károsak lehetnek. Fontos, hogy kritikusan gondolkodjunk, és mindig keressük a forrást, mielőtt elfogadnánk egy állítást igaznak. A tudományos módszer alkalmazása segíthet a tisztánlátásban, és lehetőséget teremt arra, hogy a tévhiteket leleplezzük, ezzel egy időben gazdagítva tudásunkat. Összességében a fogalmak és tévhitek szövevényes kapcsolatának megértése nemcsak intellektuális kihívás, hanem elengedhetetlen lépés a személyes fejlődés és a társadalmi felelősségvállalás felé is. --- Remélem, hogy tetszik ez az egyedi megközelítés!

A rezisztencia fogalma arra utal, hogy a kórokozók vagy kártevők valamilyen okból kifolyólag nem képesek befejezni fejlődésüket a gazdanövényen. Bizonyos esetekben a gazdanövény és a károsító közötti interakció teljesen megszűnik: még mesterséges fertőzés során sem lehet kimutatni a kórokozót a növényből. Ezt a jelenséget extrémrezisztenciának, vagy más néven immunitásnak nevezzük. Jó példa erre a burgonya, amely bizonyos, gyakran hazai nemesítésű fajtái esetében, a vírusos leromlást okozó betegségekkel (mint például a levélsodró, Y, X, S, A vírusok) szemben több évtizedes újratermesztés ellenére sem mutat fertőzöttséget, még akkor sem, ha szélsőséges vektornyomás éri.

Gyakran előfordul, hogy a rezisztenciát összekeverik a toleranciával, pedig a két fogalom lényegesen eltér egymástól. Amikor a növény toleráns egy kórokozóval szemben, az azt jelenti, hogy a kórokozó jelen van a növényben, sőt, még szaporodni is képes, de mégsem okoz számottevő gazdasági veszteséget. Ilyenkor a gazdanövény és a kórokozó között egyfajta harmónikus együttélés valósul meg, amely nem jár látható tünetekkel, így a hozamot sem befolyásolja. Erre klasszikus példa a cukorrépa és a takarmányrépa rizománia elleni védekezése: bár a vírus aktívan jelen van és fejlődik a növényben, a jellegzetes "szakállasodás" nem alakul ki, és a termésátlag is stabil marad – tehát gazdasági kártétel nem tapasztalható.

A rezisztencia egy olyan öröklődő tulajdonság, amely genetikai alapokra épül. Bizonyos esetekben egyetlen gén felelős a növény védelméért, ezt monogénes vagy vertikális rezisztenciának nevezzük. Ez a forma a kórokozó egyes specifikus rasszai ellen teljes védelmet nyújt. Máskor viszont a hatékony védelemhez több gén együttműködésére van szükség, amelyet poligénes vagy horizontális rezisztenciának hívunk. Ez a típus általában képes részleges védelmet nyújtani a kórokozó különböző rasszaival szemben. A gazdálkodók számára a horizontális rezisztencia sokkal értékesebb, mivel egy újonnan megjelenő rassz könnyen át tudja lépni az egyetlen gén által biztosított védelmet.

A mezőgazdasági gyakorlatban ezért a rezisztenciatípusok ismerete és tudatos alkalmazása elengedhetetlen - különösen az ökológiai gazdálkodásban, ahol a vegyszeres védekezés háttérbe szorul, és nagyobb hangsúly kerül a fajtaválasztásra és a genetikai ellenállóság kihasználására.

A növényi rezisztencia általában egy specifikus rasszal szemben nyújt védelmet, nem pedig a kórokozó minden egyes variánsával szemben - kép forrása: pixabay.com

Rasszok és jelentőségük

Szinte valamennyi kórokozóról elmondható, hogy genetikailag nem egységes. A különböző genetikai tulajdonságok alapján kialakuló populációk a rasszok, amelyek morfológiailag teljesen megegyeznek egymással, ugyanakkor az egyes fajtákon való szaporodás, netán más biológiai jellegzetesség tekintetében viszont eltérnek egymástól.

Új rasszok folyamatosan megjelennek a különböző kórokozók világában, és rendszerint képesek megbontani a kultúrnövények által a korábbi domináns rasszokkal szemben kialakított, kinemesített ellenállóságot.

Jó példa a burgonya egyik súlyos betegsége, a burgonya Y vírus (PVY), amely több rassz formájában is jelen van. A 20. század első felében az O rassz volt elterjedt, amely levélen "tintafoltosságot" okozott, és a hazai fajták ez ellen rezisztensek voltak. Később megjelent az érnekrózist okozó N rassz, amely ellen már nem volt genetikai védelem, így a korábban alkalmazott fajták elvesztették ellenállóságukat. A század végén pedig a gumónekrózist kiváltó NTN rassz vált dominánssá, újabb kihívás elé állítva a termesztőket. Napjainkban szerencsére már rendelkezésre állnak olyan, hazai nemesítésű fajták is, amelyek kellő védelemmel bírnak e kórokozó ellen.

Hasonló körülmények alakultak ki az őszi búza és a sárga rozsda viszonylatában is. Az ezredforduló előtt a GK Élet néven ismert korai búzafajta minden eddigi rasszal szemben ellenállónak számított. Azonban az akkoriban megjelenő, 17-es elnevezésű rasszra nézve rendkívül érzékenynek bizonyult. Mivel ez a rassz rendkívül gyorsan elterjedt hazánk területén, ez a tulajdonság jelentősen hátráltatta a fajta sikeres fejlődését.

A növényi rezisztencia jellemzően csak egy adott rassz ellen biztosít védelmet, nem pedig a kórokozó összes változatával szemben. Egy új rassz megjelenése esetén könnyen védtelenné válhatnak az addig ellenálló fajták. Ez a veszély különösen fenyegető a fekete rozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici) esetében, amelynek U99-es rassza - amely a múlt században jelent meg Ugandában - sok korábban használt rezisztenciagént képes áttörni. Mivel ez a rassz már a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is elterjedt, és a kórokozó "advekciója" (légtömegek vízszintes áramlása) egyre gyakoribb, reális esély van a hazai megjelenésére. "Biztosan állítható, hogy valós veszélyről van szó", hiszen a Szaharából érkező por jelenlétét mi is tapasztaljuk - ez a sáros eső formájában jelentkezik, és képes lehet a kórokozót is eljuttatni térségünkbe.

Fontos, hogy alaposan átgondoljuk, mit is takar a rezisztencia fogalma, milyen formái léteznek, és mikor célszerű ezt figyelembe venni a védekezési stratégiák kialakításakor. - fotó: pixabay.com

A növényi rezisztencia határait vizsgálva felmerül a kérdés: mi történik, amikor a védelem ára túlságosan megemelkedik? A növények természetes védelmi mechanizmusai gyakran nem elegendőek, ha a kártevők és betegségek erősebbé válnak. Ilyenkor a védekezés nem csupán a biológiai szempontokról szól, hanem gazdasági kihívásokat is felvet. Az erősebb rezisztencia elérése sokszor komoly költségekkel jár, legyen szó a kutatás-fejlesztésről vagy a termesztési technológiák korszerűsítéséről. A kérdés tehát az, hogy meddig éri meg ezt az árát megfizetni, és hol húzódik a határ a fenntarthatóság és a profitabilitás között.

A növényi rezisztencia alkalmazása kiemelkedően gazdaságos módszer a kórokozók és kártevők elleni védekezés terén. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ennek használata nem mindig indokolt, mivel számos tényező miatt előfordulhatnak korlátok, amelyek befolyásolják a hatékonyságát.

Bár a rezisztencia hatékony védelmet jelent, túlzott halmozása gyakran negatívan befolyásolja a minőségi és érzékszervi tulajdonságokat. Klasszikus példa erre a burgonya: a különféle vad fajokkal végzett keresztezések révén "szinte minden ellen rezisztens fajták kialakításához, amelyeknek az íze olyan rossz, hogy még a disznó is csak sírva enné meg". Ezért nem véletlen, hogy a burgonyanemesítésben élen járó Hollandia étkezési piacán továbbra is egy "százéves", ugyanakkor kiváló ízű fajta, a Bintje uralja.

Előfordul, hogy bizonyos károsító organizmusok genetikai összetétele rendkívül változatos, és kis mennyiségben más rasszok vagy patotípusok örökítőanyagát is magában foglalja. Ilyen helyzetekben a folyamatosan termesztett, adott rasszra vagy patotípusra rezisztens növényfajták szelekciós nyomást gyakorolnak a károsítók populációjára. Ennek következtében a populáció fokozatosan átalakul, és egy új, korábban elnyomott rassz válik dominálóvá.

Ez a mechanizmus érvényesült a hazai burgonyatermesztésben is a 20. század végén, amikor a cisztaképző fonálférgek (Globodera rostochiensis és Globodera pallida) megjelenése súlyos veszélyt jelentett. A Ro1 patotípus elleni rezisztens fajták széles körű, gyakran monokultúrás termesztése lehetővé tette, hogy a populációban jelen lévő, sokkal agresszívabb Pa2 patotípus fokozatosan kiszelektálódjon, és egyes területeken teljesen uralkodóvá váljon.

Bizonyos rezisztenciamechanizmusok meglepő és drámai módon működnek, mintha saját magukat rombolnák le. Ilyen például a hiperszenzitív reakció, amely során a növény elpusztítja a fertőzött levélfelületet, ezzel próbálva megakadályozni a kórokozó terjedését. Ez a jelenség különösen gyakori a lisztharmat gombák esetében, például a kalászos növényeknél. Ugyanakkor, ha a fertőzés nyomása túl erős, ez a védekezési forma a fotoszintetizáló felület csökkenéséhez vezethet, ami végső soron termésveszteséget eredményezhet.

Egy másik kihívást jelent a különböző betegségekkel szembeni rezisztenciák közötti negatív korreláció. Például a búza kőüszöge és kalászfuzáriózisa jól illusztrálja ezt a jelenséget. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) kutatásai alapján a fuzáriózissal szemben hatékonyan védekező fajták, mint az Ehogold és Tobias, különösen érzékenyek a kőüszöggel szemben. Ezzel szemben a kőüszögnek ellenálló Tiliko fajta meglepően magas mértékben szenvedett el fuzáriózisfertőzést.

Mit tehet a gazdálkodó?

A biotermesztők számára a növényfajták ellenálló képessége rendkívül fontos, mivel ez természetes védelmet nyújt a különböző kártevők és kórokozók támadásaival szemben. Emellett elengedhetetlen, hogy az ilyen jellegű információk hiteles forrásból származzanak, hiszen a hatékony védekezés csak így biztosítható.

A termelők döntő többsége a fajtatulajdonosok, nemesítők és forgalmazók által összeállított fajtaismertetők és leírások segítségével tájékozódik a termesztett fajták rezisztenciájáról. Ezek az információforrások általában könnyen hozzáférhetők, azonban gyakran előfordul, hogy a megfogalmazás óvatos vagy marketing szempontok vezérlik, ami torzíthatja a valóságot. Így megeshet, hogy a fajtaismertető nem tükrözi pontosan a növények tényleges teljesítményét a különböző termesztési körülmények között.

A NÉBIH, a GOSZ - VSZT és a KITE regionális kísérletei megbízható, de általában szűkebb körű információkkal szolgálnak. Ezen kívül a nagyobb integrátorok rendszeresen rendeznek fajtabemutatókat, ahol a gyakorlati tapasztalat és a szakmai tudás segíti a gazdálkodókat a legjobb döntések meghozatalában. Egy-egy fajta szántóföldi viselkedése – például a betegségekkel szembeni ellenállósága – gyakran többet elárul, mint egy gondosan megírt, ám gyakran a valóságtól elrugaszkodott reklámanyag. A regionalitás fontosságát sem szabad elhanyagolni; egy adott fajta, amely a Kőrösök vidékén kiemelkedő teljesítményt nyújt, nem feltétlenül teljesít hasonlóan a zalai dombvidéken. Bár a rezisztencia genetikai szempontból meghatározott tulajdonság, annak megvalósulását a helyi talaj- és klímaviszonyok jelentősen befolyásolhatják. Az ökológiai gazdálkodásban elterjedt búzafajták aktuális összehasonlító elemzéséhez kattints ide: [LINK].

Fontos, hogy kerüljük az ismeretlen eredetű, kétes hátterű vetőmagokat. Ne hagyatkozzunk kizárólag olyan "pedigréje ismeretlen, vagy maximum annyi, hogy a harmadik faluban valaki sikeresen termesztette" típusú ajánlásokra. A korszerű internetes eszközökkel könnyen utána lehet nézni a fajtáknak, csak egy kis idő és gyakorlat szükséges hozzá. Lényeges, hogy ismerjük, mely kórokozók és kártevők ellen rendelkezik a választott fajta genetikai védelemmel, és mely veszélyek ellen kell más növényvédelmi módszereket alkalmaznunk. A rezisztencia nem csodaszer, de fontos és hatékony segítség a növényvédelemben - különösen a biotermesztésben. És ne feledjük: mindig használjunk fémzárolt vetőmagot!

Forrás: ÖMKi

Indexkép forrása: pixabay.com