A Szigeten egy férfi merész vállalkozásra adta a fejét: székekből emelt toronyra mászott, és ott állva, megdöbbentő nyugalommal nézett körül. A nézők ámulattal figyelték a különös látványt, ahogy az ember a színes székek csúcsán állva, szinte lebegve tapa
A Sziget Fesztivál Cirque du Sziget sátrában a japán Cirquework társulat pénteken bemutatta a Yoah című varázslatos előadást, amely újra megmutatta, hogy a cirkuszművészet lehet lenyűgöző anélkül, hogy kizsákmányolt állatokra, vagy a klasszikus piros és nem piros orrú bohócokra lenne szükség. Az előadás modern vizuális világával, emberfeletti teljesítményeivel és precíz időzítésével egy órás lélegzetelállító utazásra invitálta a nézőket. A test, a fény és a zene harmonikus összhangban, az óramű pontosságával, egy igazi japán mesterművet teremtett.
A Sziget Fesztivál forgatagában a "Cirque du Sziget" sátrában egy egészen más világba csöppenhet az arra járó fesztiválozó. Ugyanis míg pénteken odakint tombolt a nyári hőség, na meg a fesztiválzaj, bent egy külön univerzum várt. Legalábbis fagyott csend, feszült figyelem, s még az ezúttal talán kicsit túlteljesítő légkondicionáló hidegét is túlszárnyaló borzongás biztosan, amit a látvány és a teljesítmény váltott ki.
A Yoah, a japán Cirquework társulat előadása messze eltér a hagyományos cirkuszi élményektől, amelyeket gyermekként megismerhettünk a piros kakasos nyalókák, csokis pattogatott kukorica és vattacukor világában. Itt nincsenek állatok, se harsány piros orrú bohócok, se közhelyes poénok. Helyette egy mesterien megkomponált vizuális és fizikai remekművet kapunk: egy modern, ázsiai esztétikával átszőtt, dinamizmussal teli, mégis mélyenszántó utazást, ahol minden egyes mozdulat a ritmushoz igazodik. Valóban lenyűgöző élmény!
A Yoah egy különleges, szimbolikus keretrendszerre épül, ahol egy fiatal nő harcot vív a titokzatos, fekete maszkos alakokkal, akik fogva tartják őt. Vágya az, hogy kitörjön ebből a sakkjátszmából és felemelkedjen. A színpadon folyamatosan váltják egymást a lenyűgöző tehetségek, akik mindegyike körülbelül tíz percig ragyog a saját műfajában. A végén pedig egyesítik erejüket, hogy létrehozzanak egy összetett és lélegzetelállító élményt, amely mindenkit magával ragad.
Első pillantásra talán zavarba ejtő, de a Yoah világában nem a linearitás a főszereplő, hanem az érzékek varázsa. A nyitány azonnal magával ragadja a nézőt: a légtornász szalag, vagyis az aerial silk, már az első másodpercekben elrepít minket egy mesebeli dimenzióba. A Szigetre érkező társulat látványos produkciója, a vetített elemek, a díszletek és a színpadi mozgás olyan kölcsönhatásban állnak egymással, hogy az álomkép szinte életre kel. A rizsföldek hangulatát megidéző világítás, a tradicionális ázsiai kúpos kalapok árnyai és a minimalista fekete jelmezek mind-mind egy érzékeny, japán esztétikai univerzumba kalauzolnak minket, ahol minden elem harmóniában találkozik és együtt alkot egy lenyűgöző élményt.
szemmel láthatóan egy új dimenziót ad az előadásnak. A fények nem csupán díszletek, hanem élő, lélegző elemek, amelyek a művészek mozdulataival összhangban folynak, mintha közös táncot járnának. Az artisták precíz koreográfiája és a vizuális effektek tökéletes szinergiában működnek, így a nézők nem csupán passzív szemlélői, hanem aktív részesei is a varázslatos élménynek. A sátorban uralkodó atmoszféra feszültsége és izgalma mindenkit magával ragad, és a közönség szíve együtt dobban a látvánnyal. Ahogy a színek és formák vibrálnak a háttérben, úgy a mozdulatok életre kelnek, és a légies akrobatika szinte lebegéshez hasonló élményt nyújt. Ez a varázslatos pillanat mindenki számára felejthetetlen nyomot hagy, és egy új szintre emeli az előadóművészetet.
A Cirquework egyik legfőbb vonzereje a fizikai precizitásban rejlik. Minden egyes mozdulat gondosan megtervezett, minden időzítés hibátlanul kivitelezett. Ez alapvető követelmény, hiszen egyetlen fél másodpercnyi késlekedés is képes megbontani a varázst. Ugyanakkor a ritka, apróbb hibák – mint például egy feldőlő diabolo-torony – csak még emberibbé varázsolják a műsort, és fokozzák a feszültséget. A nézők számára nyilvánvalóvá válik, hogy a tét valódi, és az artisták számára is fontos, hogy minden egyes mutatvány a tervek szerint valósuljon meg. Persze, a pénzük valószínűleg akkor is a zsebükben maradna, ha csupán négy labdával zsonglőrködnének…
Ez a magyar nézőpont azonban éles ellentétben áll a japán művészek elhivatottságával, ami különösen szemléltető, hogy a színpadon nem csupán szalagon és kötélen varázsoltak el minket – mindezt biztosító kötelek nélkül. Az előadás tetőpontján megcsodálhattuk a székeken végzett mutatványt is, ahol egy artista hat széket összerakva, több mint 5 méter magas instabil torony csúcsán állt kézen, fittyet hányva a legapróbb remegés vagy elbizonytalanodás által jelentett komoly veszélyre. Persze, ez nem csupán fizikai erő és egyensúly kérdése, hanem a lélekjelenlété is. Az a fajta koncentráció, amely a közönségben is érezhető volt, és ami miatt szó szerint visszafojtottuk a lélegzetünket, szerencsére megvolt a bátor artistában.
Miért találkozik a gyerekkorunkból jól ismert jojó a színpad középpontjában? A japán cirkusz varázslatos világában a diabolo – a két pálcán pörgő, jojóra emlékeztető orsó – nem csupán egy játék, hanem egy igazi művészeti kifejezésmód. A Yoah előadói mesteri magasságokba emelik ezt a műfajt, és akár négy diabolót is egyetlen zsinóron képesek varázsolni, lélegzetelállító gyorsasággal és precizitással. A kétbotos produkciók nem csupán technikai bravúrjaik miatt lenyűgözők, hanem vizuális élményük is elbűvölő: a pörgő és repülő tárgyakat színes fények ölelik körül, így a levegőben varázslatos fényrajzokat alkotnak, tovább fokozva a történet körüli misztikumot.
A körülbelül egy órás előadás ezen szegmense egyszerre varázslatos és feszültséggel teli. A közönség, amely lelkesen tapsolt és ujjongott, folyamatosan a következő lélegzetelállító csúcspontot várja. Ennek a feszített várakozásnak nem a csalódottság vagy a "sosem elég" mentalitás az oka, hanem az, hogy a Cirquework mindig újabb és újabb bámulatos élményekkel rukkol elő, folyamatosan meghaladva az eddig látottakat.
Mindezeket átgondolva talán nehéz elhinni, de a Yoah alapvető filozófiája meglehetősen letisztult:
A "bohóc" itt is jelen van, hiszen a szórakoztatás a cél, a műfajnak pedig elengedhetetlen darabja a kinek vidám, másoknak inkább rémisztő figura, azonban a Cirqueworknél a figura semmilyen arcát takaró festést vagy kiegészítőt nem visel, így a finom arcmimikájával és az intelligens humorával ejti rabul a nézők szívét. Akkor pedig talán még jobban, amikor a zsonglőrmutatványnak többször nekiállva, hibázva, de addig próbálva sem adja fel, amíg nem nyújtja a nézők számára a száz százalékot.
Ez az ethosz, ez a karakter adja meg a Cirquework művészetének azt a modern csavart, amely kiemeli őket a tömegből. Ha a közönség csak a fele annyira lesz lenyűgözve az előadás végén, mint amennyire én voltam, akkor biztosan úgy távozik, hogy tudja: amit láttak, az a színházak radikális, új dimenziója, amelyről még sokáig fognak beszélni.
Nem hiszi? Ha a szavak már nem elegendőek, talán ez a videó világosabbá teheti a dolgokat.
