Koronás fejek gyűltek össze, hiszen egy új uralkodó lépett a trónra Európa szívében.

Az európai uralkodócsaládok a legmagasabb szinten képviseltették magukat délelőtt Luxemburgban, ahol 10 órakor - a terveknek megfelelően - a palotában aláírta lemondását Henri nagyherceg, aki bár a nagyhercegség feje, szerepe mégis szimbolikus volt az elmúlt negyedszázadban.
A hatalom átadásának ceremóniáját legidősebb fia, Guillaume előtt zajlott, aki ezután elfoglalta trónját. Az esemény különös jelentőséggel bírt, mivel az európai uralkodócsaládok képviselői is tiszteletüket tették. A belga és holland monarchák mellett Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke is jelen volt. Guillaume, aki 43 éves és a germán Vilmos név francia megfelelőjeként ismert, a Képviselőházban lépett a nyilvánosság elé, ahol ünnepélyes keretek között tette le esküjét a luxemburgi alkotmányra a 60 megválasztott képviselő előtt.
A luxemburgi Képviselőház a miniállam egykamarás nemzeti törvényhozása. A hatvan tagból álló testületet öt évenként, arányos képviseleti rendszerrel választják meg négy, többmandátumos választókerületben.
Az új nagyherceg, aki a hetedik a sorban, tanulmányait apjához hasonlóan különböző neves helyszíneken folytatta, beleértve Franciaországot, Svájcot és a brit katonai akadémiát, Sandhurstot. Ezt követően belga, spanyol és német cégeknél szerzett tapasztalatokat. A jövőben a nagyhercegség hivatalos fotóit apja képei helyett Guillaume alkotásai fogják díszíteni az állami intézményeket és az iskolákat. Emellett a monogramja egy impozáns, arany "G" betű lesz, amely a korona alatt foglal helyet.
A tervek szerint a beiktatás után a főtér egyik erkélyéről fogja üdvözölni híveit a családjával együtt. Az est folyamán az új nagyherceg fogadást rendez, amelyen nemcsak az európai uralkodóházak képviselői fognak megjelenni, hanem Emmanuel Macron francia elnök és Frank-Walter Steinmeier német államfő is tiszteletét teszi. Ezzel kezdetét veszi egy háromnapos ünnepségsorozat, amely a luxemburgiak beiktatási ünneplését hivatott méltatni. Guillaume a hétvégén, a hagyományoknak megfelelően, körbeutazza a nagyhercegséget, és az utolsó programja egy vasárnapi mise lesz a gyönyörű Notre-Dame katedrálisban – számolt be minderről a luxemburgi RTL híradója.
A ma 682 ezres Luxemburgot, a legnagyobb európai miniállamot (körülbelül akkora, mint Nógrád vármegye) 1815-ben, a Napóleon utáni európai rendezés, a bécsi konferencia határozata hozta létre Eredete azonban 963-ig nyúlik vissza, amikor az Ardennes-Verdun családba tartozó Siegfried gróf megszerzett a trieri Szt. Maximinus apátságtól egy Lucilinburhuc nevű romos (talán római eredetű), sziklafal tetején szinte bevehetetlen erődöt. Stratégiailag kulcsfontosságú hely volt, a Reims és Trier közötti régi római utat ellenőrizte.
A Luxemburg név eredete a középkorig nyúlik vissza. A név az arx Lucilinburhuc alakból ("kis erődítmény" vagy "kis váracska)"származik, amelyet egy 963-as oklevél említ. Ez az a vár, amit Siegfried, az Ardennek grófja megszerzett, és e köré épült ki fokozatosan az a település, amelyből később Luxembourg városa, majd az egész ország kinőtt.
Franciaország, a Habsburgok és Poroszország befolyása alatt állt szinte egész történelme során. A terület fénykora 1312-ben vette kezdetét, amikor Heinrich von Luxemburg grófot német-római császárrá koronázták, s ezzel a régió nagyszerű nagyhercegséggé emelkedett.
A lakosság körülbelül fele külföldi. Érdekesség, hogy (a francia és a német mellett) saját luxemburgi nyelv (Lëtzebuergesch) egy nyugati germán nyelv a hivatalos, amely a némethez áll közel, de sok francia és egyéb hatást is tartalmaz. A hétköznapi beszéd nyelv általában a luxemburgi, az adminisztrációban és törvényhozásban azonban a francia, az írott sajtóban és a mindennapi élet más területein pedig a német is gyakran használatos.
A miniállam különleges hírnevének egyik titka, hogy a Föld legmagasabb egy főre jutó GDP-vel büszkélkedhet, mind nominális, mind vásárlóerő-paritásos szempontból. Ezen kívül az átlagfizetések terén is a globális élvonalhoz tartozik.
Mind az első, mind a második világháború idején Luxembourg semleges állapotot hirdetett, ám 1940. május 10-én, amikor a német hadsereg Franciaországot és Belgiumot támadta, az ország megszállásra került. A nagyhercegi család, hogy elkerülje a konfliktust, Franciaországon és Portugálián át az Egyesült Államokba menekült. Sarolta nagyhercegnő a háború alatt a BBC-n keresztül tartotta a kapcsolatot a luxemburgi néppel, üzenetei bátorítást és reményt adtak a megszállt lakosságnak. A luxemburgiak passzív ellenállás formájában reagáltak a német megszállásra: a „kitűzőháború” időszakában nemzeti színeiket ábrázoló kitűzőt viseltek. Miután a német nyelv kötelezővé vált, a népszámlálás során a lakosság 95%-a a luxemburgi nemzetiséget tüntette fel, így a luxemburgi nyelv a nemzeti ellenállás szimbólumává nőtte ki magát.
Az európai integráció élharcosa 1948-ban Belgiummal és Hollandiával karöltve megalapította a Benelux vámuniót, majd 1957-ben aláírta a római szerződést, amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget. Gazdaságának egyik kulcsfontosságú pillére a pénzügyi szolgáltatások, ami nem meglepő, hiszen az adóbevételek legalább egyharmada ebből a dinamikus szektorból származik.