„Senki sem vágyik arra, hogy az orosz medve közvetlen szomszédja legyen” – olvasói vélemények az ukrán nagykövet kijelentései kapcsán.

A magyarok többsége az ukránok győzelmének örülne - mondta a budapesti ukrán nagykövet, Fegyir Sándor egy interjúban. Olvasóink ezt látva ölre mentek, adott esetben egész részletes véleményüknek hangot adva a háborúról.

A hét végéhez közeledve egy rövid áttekintést és rendszerezést követően igyekszünk bemutatni, hogy mely témák mozgósították leginkább olvasóinkat, melyek voltak azok a cikkeink, melyek a közösségi médiában az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalain a legtöbb hozzászólást kiváltották. A válogatás célja nem a szerkesztőségi állásfoglalás vagy véleményformálás, hanem az olvasói reakciók bemutatása. A hozzászólásokat változatlan tartalommal közöljük, csupán a helyesírási hibákat javítjuk ki.

Pénteken a 24.hu egy alapos interjút publikált, amelyet a lapcsaládunk is összefoglalt. Az interjúban Fegyir Sándor, Ukrajna budapesti nagykövete kifejtette, hogy a magyar társadalom jelentős része, a kormányzati lejáratókampány ellenére, Ukrajna győzelmét a háborúban örömmel üdvözölné.

A háborúban a felek felelősségének megítélése régóta vitatott téma, és nem könnyű objektíven szemlélni a helyzetet. Miközben a kormányközeli híradások szüntelenül az ukránok felelősségét hangsúlyozzák, sokakban feszültséget kelt a téma. Ennek következményeként az interjúval kapcsolatos szemlézéseink élénk diskurzust indítottak el olvasóink körében, akik bőségesen megosztották véleményüket közösségi platformjainkon. Ezekből a reakciókból szemezgettünk.

Péter: "Minden tisztességes ember Ukrajna győzelméért szorít, hiszen ő az áldozat."

Alex: "2022-ben Oroszország katonai erővel támadta meg Ukrajnát, ami területfoglalással járt. Ezek a tények. Ukrajna a szenvedő fél, míg Oroszország a háború kiváltó oka, az agresszor."

László: "Különös érzés a 'győzelem' kifejezést használni, amikor arról van szó, hogy megóvjuk szülőföldünket a betolakodóktól..."

Katalin: "A becsületes emberek mindig kiállnak a támadott ország mellett, ez a szolidaritás alapvető értéke. Ez sosem változott..."

János: "Senkinek nem hiányzik az orosz medve közvetlen szomszédnak."

Névrokonom más véleményen van: "A magyarok jóléte akkor volt a csúcson, amikor a medve itt tartózkodott. Azóta, hogy távozott, csak adósságok gyűlnek a magyarok nyakába."

Katalin: "Élesen él bennem az a pillanat, amikor megérkeztek a hírek: Oroszország támadást indított Ukrajna ellen... Szívfacsaró és rémisztő volt... a gondolat, hogy a tankjaik átléphetik a határt... ismételten... Isten áldja meg Ukrajnát, igazi hősök vagytok!"

Sándorné határozottan kijelenti: "Ez egy hatalmas tévedés! Az unió és a nyugat indították el az eseményeket. Az oroszok csupán védekező álláspontra helyezkedtek."

Albert: "Mindkettő valóban megéri a pénzét, hiszen a környező országok lakói is érzik a hatását."

János: "Békének örülne a magyarok nagy része, és az ukrán nácizmus vesztének."

Egy névrokon János véleménye szerint: "Ezek a Magyarország energiaellátását szolgáló csövek nem lehetnek célpontok, hiszen az ilyen lépések valójában a magyar nép ellen irányulnak."

Lajos: "Van egy olyan magyar szó: realitás, és ha ezt egy valódi - tanult - katonai szakértő kifejtené, akkor bizony más is kiderülne, és nem elfelejteni: a nyugati "támogatás" nélkül, már rég vége lenne az értelmetlen vérontásnak."

István: "Megkérdezte az ukránokat, hogy mit is szeretnének valójában? Kívánják-e, hogy orosz elnyomás alatt éljenek? Mi, magyarok, vajon örültünk volna a nyugat fegyveres támogatásának 1956-ban? Vagy akár 1848-ban, vagy a törökökkel szemben régen? Sajnos nem kaptunk segítséget, és magunknak kellett elviselnünk a terheket. De miért kívánják egyesek, mint Ön, hogy más országok és azok polgárai szenvedjenek? Talán csak azért, mert nekünk nehéz volt, másoknak is rossz legyen? Vagy esetleg oroszbarát nézeteket vallanak? Vagy egyetértenek Orbán Balázzsal abban, hogy a túlerővel szemben való ellenállás őrültség, és inkább azonnal meg kellene adni magunkat?"

Lajos: "Az idő valóban mindennek ura! A jelenlegi helyzetet összehasonlítani a múlt eseményeivel nem éppen célszerű. De ha ezt annyira szeretné, akkor íme egy példa: a németek harc nélkül, fehér zászlót lengetve, simán elfoglalták Ausztriát, Hollandiát és Franciaországot. És most, vajon akad bármilyen problémájuk? Talán segít a helyzet tisztázásában, ha felidézzük, amikor a Szovjetunió Kubába "csempészett" néhány atomrakétát. Amikor ez napvilágot látott, az Egyesült Államok "hazaküldte" őket a tengeri blokád bevezetésével, mert túl közel kerültek a határaikhoz. Most az oroszok is attól tartanak, hogy a NATO rakétái túlságosan a közelükbe kerülnek. De érdekes módon, amíg oroszbarát kormány irányította az országot, a háború elkerülhetőnek tűnt."

István: "Hogy lehet, hogy a németek ellen nem az összefogás volt a kulcs? Nem Amerika támogatta a ruszkikat a németekkel szemben fegyverekkel és élelmiszerekkel? Most pedig az ukránok már nem kérnek a nagy orosz barátságból, és talán jobban tudják, hogy mennyire megbízható a ruszki szavatartás! Évszázadok óta elnyomás alatt éltek! Gondoljunk csak az 1930-as évekre, amikor az orosz kommunisták (nem a szovjetek) miatt több mint 6 millió ukrán halt éhen! Ráadásul további 2 milliót öltek meg az éhséglázadásuk miatt, bosszúból! Még régebben, a 14.-15. században számos orosz városállam létezett. Akkor a fő ellenség a tatár volt. Ezek a városállamok összefogtak, és Moszkva vezetésével felszabadították Kijev területét, de ott ragadtak több száz évre! Testvérnépként, mégis gyűlöletet táplálnak egymás iránt! Minden nemzetnek megvan a saját keresztje, a másik nemzet iránti sérelmei, különösen ha az egyik fél elnyomóként lépett fel! Az évszázadok során pedig az ukránok nem voltak az elnyomók!"

Lajos: "Nyilvánvaló, hogy a háborúskodás sosem volt pozitív jelenség, de sajnos a történelmünk során minden 'nagyhatalom' időnként háborúba bonyolódik, és ez nem csupán az oroszokra igaz. Ott van például a másik nagyhatalom, amelynek háborús eseményei a következő helyszíneken zajlottak: Korea, Vietnám, Irak, Észak-Afrika, Afganisztán – mindegyik távol esik a határaitól. Felmerül a kérdés: kinek van a világ legnagyobb hadserege és a legmodernebb fegyverei? Azé a hatalomé, amelynek határai között egy szegény ország található. Tudomásul kellene venni, hogy a fegyvergyártás rendkívül jövedelmező iparág, és nem szerencsés, ha az újonnan gyártott fegyverek csak a raktárakban porosodnak, hiszen szükség van rájuk a 'demokrácia' exportálásához. A nagyhatalmaknak megvan az a határozott szándékuk, hogy megvédjék globális pozíciójukat, és ebben a folyamatban Kína is egyre inkább szerepet játszik."

István: "Amit a háborúról, a nagyhatalmakról és a fegyvergyártásról mondtál, az kétségtelenül helytálló! De az idő nem mindig a megbocsátás nagymestere! Nem ismerek olyan nemzetet, amely hajlandó lenne elfelejteni a múltját és az elkövetett sérelmeit. A történelem terhe mindig is ott lesz a népek vállán, és a múlt fájdalmával szemben nehezen tudnak fenntartások nélkül viszonyulni egymáshoz. Hiszen azok, akiket évszázadokon át megaláztak, irtottak és kizsákmányoltak, nem könnyen felejtenek! Ilyenkor a testvérnépi hivatkozások a béke érdekében sokszor üres frázisokká válnak. Azok, akik kívülről nézik a helyzetet, lehet, hogy felháborodnak az értelmetlennek tűnő öldöklés miatt, de ha a múltban mindig is az agresszorok voltak a szenvedés forrásai, akkor csoda-e, ha a bizalom hiánya uralja a kapcsolatokat?"