Egy hatalmas titok rejtőzött József Attila és Ady életének mélyén, amely most végre napvilágra került, és hatalmas visszhangot keltett.
Mi volt a közös a két 20. századi költőzseniben, akik a szavak varázslói voltak? Olyan kötelék fűzte őket össze, amely nem szerepel a tankönyvek lapjain, és amely túlmutat a költészet határain. Mindketten a világ mélyebb rétegeit kutatták, a lélek titkos zugait, és felfedezték az emberi lét paradoxonait. Ez a közös vonás, a belső utazás és az önálló gondolkodás ereje adta meg számukra azt a különleges perspektívát, amellyel megörökítették az időt és a teret. Az ő történetük nem csupán a szavak játéka, hanem a valóság újraértelmezése is.
József Attila a 20. század első felének kiemelkedő költője, aki mára nemcsak népszerűségét, hanem elismertségét is megnyerte. Élete és munkássága, tele tragédiákkal és befejezetlen álmokkal, hű tükre a két világháború között zajló Magyarország valóságának.
A halála körüli események sok kérdést vetnek fel, és a tények homályosak. A hivatalos verzió szerint 1937-ben öngyilkosság történt, azonban sokan - köztük Garamvölgyi László, az ORFK első szóvivője - úgy vélik, hogy valójában csak egy szerencsétlen baleset áldozata lett. Az igazság keresése továbbra is izgalmas és ellentmondásos téma, amely sokakat foglalkoztat.
Egy biztos, évekkel a halála előtt József Attila már pszichológus támogatására szorult. Véletlenül került 1931-ben Rapaport Samu közelébe, aki éppen egy könyvön dolgozott, és a költőt kérte meg a szöveg gondozására. Honoráriumként az orvos pszichoanalitikus kezelést nyújtott a neurotikus tünetekkel bajlódó férfinak.
1935-től fogva Gyömrői Edit került a költő életének középpontjába, akibe József Attila mély és viszonzatlan érzelmekkel szeretett bele. Edit a költő lelki állapotát skizofréniával jellemezte, de a mai pszichológiai megközelítések szerint valószínűbb, hogy borderline személyiségzavarral küzdött.
