Nem csupán városi legenda, hanem valóság: létezett egy olyan biztonsági rendszer, amely a tolvajokat pörkölte meg.

Ez nem csupán egy városi legenda vagy átverés, hanem egy valóságos történet a tolvajokat lángokkal elűző biztonsági rendszerről. Ráadásul nem csupán egy prototípus, hanem egy olyan eszköz, amelyet tényleg forgalmaztak.

A szerkezetet valóban megépítették, sőt árulták még az 1990-es évek végén a világ olyan részein, ahol az emberélet sokkal kevesebbet ért egy Toyotánál.

Az ötlet egy erőszakos bűncselekmények által sújtott területen, Dél-Afrikában fogant meg. A helyzet annyira kritikus volt, hogy Johannesburgot a világ autórablásainak epicentrumaként emlegették. Charl Fourie, egy találékony dél-afrikai feltaláló, elhatározta, hogy változtat ezen a helyzeten, és védtelen autósok számára egy innovatív önvédelmi megoldást kínál, amely hatékonyan segíthet a veszélyes helyzetek kezelésében.

Fourie rendszere egyszerű, és brutális. Az autó aljára összesen nyolc fúvókát szereltek - oldalanként négyet -, amelyek végei épphogy kilógtak az oldalsó küszöb alól. Az autó belsejében a vezető egy műszerfalra szerelt kapcsolóval élesíthette a rendszert. Amint a kapcsolót aktiválták, 14 000 voltos szikra keletkezett az autó mindkét oldalán, a fúvókák egyikénél. Ezután a vezető egy külön pedált nyomott le, amely az autó gáz-, fék- és kuplungpedálja mellett helyezkedett el.

Amikor a pedál lenyomásra került, a fúvókákból heves gázsugár tört fel, amely a szikrával való találkozáskor lángcsóvát generált. Ez a fénylő lángcsóva meglepően nagy távolságra hatolt el. A rendszer, amely ezen a technológián alapult, a feltalálásának idején teljes mértékben megfelelt a dél-afrikai törvényeknek, és kizárólag az autórablás elkövetőinek okozott sérüléseket.

Kegyetlen, de hatékony, és megosztóan brutális, ezt a rendszert már akkoriban sem nézték sokan jó szemmel. Az egyik leghíresebb kritikus a Dél-Afrikai Autóklub (AASA) volt. Az érvelésük szerint ahelyett, hogy a potenciális tolvajokat elrettentené a lángszóró lehetősége, az elkövetők inkább azzal kezdhetnék, hogy azonnal még messzebbről megölik a sofőrt, nehogy aktiválni tudja a rendszert.

Bár ez túlzásnak tűnhet, hiszen a gyilkosságért kiszabott büntetés jóval súlyosabb, mint egy autórablásé, a bűnözők logikája sokszor kiszámíthatatlan - és az AASA érve nem teljesen alaptalan. Az orvosi közösség szintén felszólalt a módszer ellen. Érvelésük szerint a lángok valóban elrettenthetik az autótolvajokat, de az elkövetőn esett kár gyakran végzetes lehet.

A Blaster rendszer, a maga három évével a gyártás színpadán, a kritikus hangok ellenére sem tűnt el hirtelen a süllyesztőben, hiszen nem a közfelháborodás volt a végzetének fő okozója. Számos tényező játszott közre a kudarcból; az eszköz árképzése már önmagában is magas volt, és a sofőrök gyakran inkább átadták autóikat a rablóknak, mintsem hogy ellenállásra szánják el magukat.

Ennek oka, hogy az autólopás arrafelé egyszerű, hétköznapi dolog, ami után mindenki megy tovább a saját dolgára. A lángcsóvával egy embert ártalmatlaníthat az autós ugyan, de az ilyen tolvajok csoportban dolgoznak: a többiek jó eséllyel fejezik be a melót, és füstölgő társukért akár bosszút is állhatnak.