Természetesen, itt van egy egyedi változat a megadott témáról: **Kezdd el a beszélgetést a gyerekkel a nehéz kérdésekről! – Könyves Magazin** Amikor egy gyerek nehéz kérdésekkel áll elő, sok felnőttben felmerül a kérdés: hogyan is válaszoljunk ezekre a

Honnan érkezik a baba? Mi történik velünk a halál után? Szülőként gyakran szembesülünk olyan kérdésekkel, amelyek mélyen érintenek minket, és néha nem tudjuk, hogyan válaszoljunk a gyermekeinknek. Robyn Silverman "Nincs tabu" című könyve hasznos útmutatást nyújt ahhoz, hogy a legbonyolultabb témákban is képesek legyünk őszintén és érzékenyen kommunikálni a gyerekeinkkel.

Te is csak vakarod a fejed, amikor a gyerek kényes kérdéseket tesz föl? Robyn Silverman a How to Talk to Kids about Anything című podcast műsorvezetőjének új könyve segít, hogy minden szülő felkészüljön ezekre a pillanatokra. Nincs általános megoldás, sem egyszerű, mindig alkalmazható forgatókönyv, viszont vannak útmutatók, lehetőségek és bevált tippek, amivel minden nehéz témáról árnyaltan tudunk beszélni a gyerekünkkel. Olvass bele a Nincs tabu című kötetbe!

Bevezető Minden történetnek van egy kezdete, egy pillanat, amikor a lehetőségek határai kinyílnak, és a felfedezés vágya hajt minket. Az elénk táruló világ tele van rejtélyekkel és kihívásokkal, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Ebben a szövegben egy utazásra invitállak, ahol együtt járjuk be a gondolatok és érzelmek szövevényes labirintusát, és megismerjük a téma mélyebb rétegeit. Készülj fel, mert ami ezután következik, az nem csupán információk sorozata, hanem egy élmény, amely gazdagíthatja a tudásodat és formálhatja a világképünket. Engedd, hogy a szavak életre keljenek, és vezessenek minket egy új szemlélet felé!

Beszélhetünk?

Éppen egy parkban üldögéltem a lányom egyik barátnőjének édesanyjával, amikor a nő odafordult hozzám, és azt mondta: "A legkisebb gyerek mostanában a halálról kérdezget: "Meg fogsz halni? Meg fogok halni?" Az esetek felében fogalmam sincs, mit felelhetnék egy ilyen kérdésre, ezért csak eldadogok valami összefüggéstelen választ, mielőtt hirtelen témát váltok, és megkérdezem: "Ki kér fagyit?""

A komoly témák előbb-utóbb felütik a fejüket, ha gyerekek közt vagyunk (az egyik percben még a reggeli gabonapelyhekről beszélgetek a fiammal, a következőben pedig rákérdez, hogyan "készülnek" a kisbabák).

Néha átgondolt, mélyreható kérdések merülnek fel bennünk, míg máskor hirtelen, váratlanul robbannak be az életünkbe – mint egy kósza gondolat a kocsi hátsó ülésén, a közért zsúfolt polcai között, vagy éppen lefekvés előtt, amikor az ágy kényelme már szinte elnyomja az észérveket. Sorban állva a mozi kasszájánál is megcsapnak minket, és ilyenkor nincs menekvés – ezek a kérdések nem kérnek engedélyt, nem várnak, hogy felkészüljünk rájuk. Olyan érzelmeket hoznak magukkal, amelyekre gyermekek nélkül nem is számíthatunk, és a váratlanságuk csak fokozza a hatásukat. Az élet e pillanatai olyan mélységeket tárnak fel, amelyekre a szívünk még nem volt felkészülve.

Elmondhatom, hogy mindig is tisztában voltam vele, mit kell mondanom, még mielőtt a saját gyermekeim világra jöttek. Amikor még nem voltak érzelmi tétjeim, higgadtan és logikusan közelítettem a szülői lét kérdéseihez, és magabiztosan osztottam meg a véleményemet a szülői feladatok minden egyes aspektusáról. Meglepett, hogy másoknak miért okoz nehézséget a gyermekeikkel való beszélgetés a lényeges témákról, mint például a bátorság, a felelősségvállalás, a hibák elkövetése vagy éppen a halál.

Miért olyan bonyolult őszintén kifejezni magunkat ezekben a témákban?

Nos, hát, nem éppen úgy alakult. Most, hogy már saját gyerekeim vannak, igazán hálás vagyok, hogy senki sem értékeli a válaszaimat, mert rengeteg olyan napot éltem át, amikor a fejemben egy kis hang azt suttogta: "Ez komoly? Csak ennyire futotta tőled?"

Az igazság az, hogy mindannyian emberek vagyunk, eltérő tapasztalatokkal, tudással és komfortérzettel, nem két lábon járó Google- vagy Wikipédia-adatbázisok. És amikor épp a nevelés egy fontos pillanatának (klinikai ablak) kellős közepén találjuk magunkat, nem mindig könnyű azon nyomban sziporkázó bölcsességekkel előállni. Szülőként, tanárként és mentorként mégis azt szeretnénk, ha magabiztosan és maradéktalanul tudnánk válaszolni a gyerekek kérdéseire, még akkor is, ha azokat látszólag minden előzmény nélkül szegezik nekünk.

Ismét és ismét.

A jelentős beszélgetések nem egyetlen komoly beszélgetést jelentenek. Hanem kisebb beszélgetések sorozatát, melyek idővel organikus módon épülnek egymásra. Előfordulhat, hogy előkerül egy téma a gyerek négyéves korában ("Miért nem mozog az a bogár?"), majd nem kerül elő újra hétéves ("Ki fog vigyázni rám, ha te meghalsz?"), kilencéves ("Mi történt Rover testével, amikor meghalt?") és tizennégy éves koráig ("Mi az élet és a halál értelme?"). Vagy a gyerek egyetlen adott témára összpontosít, és a több órán, napon vagy héten át tartó maratoni beszélgetéssorozat során végeérhetetlen kérdésekkel és felismerésekkel bombáz minket. A kulcs az, hogy nyitottan kell hozzáállnunk az éppen adódó lehetőségekhez.

A kutatások alapján a gyerekek túlnyomó többsége azt tapasztalja, hogy nem rendelkezik legalább három olyan személlyel az életében, akire számíthat, ha nehézségek vagy kihívások merülnek fel.

Ezért tegyünk meg mindent, hogy mindig számíthassanak ránk.

Hiszen ezek a beszélgetések kulcsfontosságú szerepet töltenek be a gyerekek fejlődésében. Megtanulják belőlük, hogyan működjenek a felnőttek világában - hogy beszéljenek, hogy kérjenek segítséget, hogy jussanak el a megértésig, és hogy érezzék jól magukat (különösen azzal kapcsolatban, ami saját testükben és elméjükben történik, vagy éppen a körülöttük lévő világban, amikor éppen nem vagyunk mellettük). A beszélgetések lehetőséget adnak nekik a tanulásra, a kapcsolatteremtésre, a felfedezésre, a megértésre, az önreflexióra és a növekedésre.

Sajnos sok szülő elkerüli a gyerekeikkel való mély, komoly beszélgetéseket; talán szeretnék ezt tenni, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Vannak, akik csupán egy-egy specifikus, fontos kérdést érintenek, míg mások egyszeri alkalommal beszélnek egy témáról, aztán úgy vélik, hogy ezzel letudták a dolgot. Az igazság azonban az, hogy a komoly párbeszédek nem csupán egyetlen alkalomra korlátozódnak. Nem lehet lezárni a halál, a szexualitás vagy a sokszínűség kérdéseit egyetlen beszélgetéssel, majd továbblépni. Ha ez így lenne, akkor nem egy könyvet írnám meg, hanem egy egyszerű tájékoztatót kínálnék az olvasóknak.

Számtalan nevelési útmutató létezik a fegyelmezésről (és hálásak vagyunk a segítségükért!), ám kevés könyv foglalkozik a kommunikációval, ezért akartam megírni ezt a könyvet. Ahelyett, hogy csak annyit tanácsolnék a szülőknek, tanároknak és terapeutáknak, hogy beszélgessenek a fontos témákról, meg is akartam mutatni, hogyan tegyék. Példákat és tippeket akartam adni, és meg akartam osztani a saját nehézségeimet, valamint azokat a történeteket, amiket más szülők meséltek nekem - a jót, a rosszat és a csúfat egyaránt. Meg akartam osztani a téma szakértőinek elképesztő meglátásait, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni és interjút készíteni a How to Talk to Kids about Anything (Hogyan beszéljünk a gyerekekkel komoly témákról?) című podcastomhoz. Azt akartam, hogy az emberek egész kórusa mondja egybehangzóan: Igenis meg tudjuk csinálni! Íme a gyakorlat!

Az élet gyakran kaotikus, és sokszor nem rendelkezünk sem elegendő idővel, sem a szükséges mentális tisztasággal, sem pedig a megfelelő türelemmel ahhoz, hogy a nehéz kérdésekkel a megfelelő pillanatban foglalkozzunk.

Ám ha nem veszünk részt ezekben a beszélgetésekben, akkor hagyjuk, hogy egy idegen - egy kölyök a tornaórán vagy egy influenszer a közösségi hálón - ismertesse elsőként a nézeteit, ezért inkább vágjunk bele, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Az élet minden szakaszában vannak kínos beszélgetések, és jóval árnyaltabb beszélgetések. Fel kell készülnünk rájuk.

Ki is vagyok én valójában?

Az elmúlt harminc évben a gyerekekről olvastam, írtam, beszéltem és adtam elő. Gyermek- és tinédzsernevelési szakemberként dolgoztam gyerekekkel az óvodáskortól a főiskolás korosztályig, valamint azon túl, beleértve az átlagos fejlődési ütemű, a siket, az autizmus-spektrumzavaros, továbbá a különféle intellektuálisképesség-zavarral élő vagy mozgásában akadályozott gyerekeket. Lánycsoportokat szerveztem a testkép és a barátság fejlesztésére, valamint órákat tartottam az iskolai zaklatásról (bullying) és a személyiségfejlődésről

Mégis, ha visszatekintek, azt hiszem, az ilyen beszélgetésekhez nem a karrierem, hanem egy kellemetlen ötödik osztályos tapasztalat hozta meg a kedvem - az iskolatársaim zaklattak, illetve kiközösítettek, és egyetlen számomra fontos felnőtt sem tudta, mit mondjon nekem vagy akár a többi gyereknek.

El tudjátok képzelni, milyen fájdalmas lehet egy tízéves gyermek számára, amikor egyedül érzi magát - még akkor is, ha körülötte olyan felnőttek vannak, akik segíteni szeretnének neki.

Ezért elhatároztam, hogy olyan felnőtté szeretnék válni, akire gyerekként vágytam – olyanra, aki nem csupán tudja, mit kell mondania, hanem képes más felnőtteknek is útmutatást adni, hogy mit tegyenek és mondjanak, amikor a gyermekeiknek a legnagyobb szükségük van a támogatásukra.

Amikor a Tufts Egyetemen a doktori értekezésemen dolgoztam az Eliot-Pearson Intézet Gyermekgyógyászati és Humán Fejlődési Osztályán, különösen a gyermekkori barátságokkal, iskolai zaklatással, önértékeléssel és testképpel foglalkoztam. Ekkor született meg a Powerful Words (Sorsdöntő szavak) című tananyagom, amely a személyiségfejlődésre összpontosít. Ez a csomag példákat és segédanyagokat tartalmaz, amelyek segítik a tanárokat, terapeutákat és iskolán kívüli oktatókat abban, hogy olyan fontos témákról beszélgessenek a gyerekekkel, mint a tisztelet, felelősség, bátorság és kitartás. A férjemmel együtt tíz évig vezettük egy massachusettsi harcművészeti és fitneszakadémiát, ahol bevezettük ezt a programot az osztálytermekbe. Az anyagunk nemcsak a saját iskolánkban, hanem világszerte különböző intézményekben is népszerűvé vált, és a mai napig aktívan használják.

Bár teljes elánnal vetettem bele magam a kutatások tengerébe és a gyerekeknek szánt tananyagok világába, egyik sem tudott igazán felkészíteni a valóság kihívásaira.

Amikor a saját gyerkőcünk kíváncsian kérdezi tőlünk, elkerekedett szemekkel, hogy miért nincs apukája az egyik barátjának, vagy miért van szüksége kerekesszékre egy másiknak, gyakran megállunk egy pillanatra, mert nem tudjuk, mit mondjunk. Én mindig is kerestem (és folyamatosan keresem!) azokat a módokat, ahogyan a szakértők tudását összefoglalhatom, és hogyan alakíthatom át az ő tanácsaikat olyan forgatókönyvekké, amelyek segíthetnek a gyerekekkel való beszélgetések során. Nem meglepő, hogy sokan felfigyeltek erre a képességemre, és néhány szülő megkeresett azzal, hogy vállalnék-e náluk egy ilyen beszélgetést, mondván, hogy "sokkal könnyebb lenne, ha én helyettük beszélnék a gyerkőccel". Az ilyen megjegyzések inspiráltak arra, hogy elindítsam a „How to Talk to Kids about Anything” című podcastot, ahol megoszthatom és továbbadhatom azokat a forgatókönyveket, amelyekre tudom, hogy a hozzám hasonló szülőknek szükségük van, és amelyeket keresnek. Ez az út vezetett ehhez a könyvhöz is.

Hogyan érdemes hozzáfogni ennek a könyvnek az olvasásához?

Nyilvánvaló, hogy ezt a könyvet mindenki a saját ízlésének megfelelően közelítheti meg. Olvashatjuk az elejétől a végéig, majd bármikor visszatérhetünk egy-egy fejezethez, ha szükségünk van egy kis frissítésre, vagy akár csak kedvünkre válogathatunk a tartalom között. A könyv kilenc olyan témát jár körbe, amelyek rendszerint felmerülnek, amikor konferenciákon előadást tartok, vagy baráti beszélgetések során osztom meg a gondolataimat:

Ahogy olvassuk a könyvet, az ilyen bonyolult kérdésekre adott válaszok közül rengeteget alátámaszt a tudomány, de a saját családomban is kipróbáltam őket.

Rosszul is, jól is elsült már a beszélgetés, de a lényeg az, hogy belevágtam ezekbe a beszélgetésekbe, és sokat tanultam abból, hogy mi működik a családomban, és mi nem.

Ebben a könyvben szeretném megosztani veletek mindazt, amit az évek során tanultam - a hibáimat, a mély beszélgetéseimet, és azokat a kutatásokat, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy gazdagabb és tartalmasabb párbeszédeket folytathassunk gyermekeinkkel, legyenek azok kicsik vagy már serdülők. A könyv végére nem csupán egy tippek, példák és történetek gyűjteményét tartjuk a kezünkben, hanem saját, személyre szabott jegyzeteinket is, amelyek segítenek abban, hogy megértsük, mi működik a mi családunkban. Ezen felül pedig olyan élményekkel gazdagodunk, amelyeket büszkén oszthatunk meg másokkal, inspirálva ezzel őket is a hasonló beszélgetésekre.

Ez a könyv elsősorban a felnőtteknek készült, de a gyerekek is rengeteget profitálhatnak belőle. Nemcsak hogy betekintést nyernek és válaszokat találhatnak kérdéseikre, hanem bővítjük a szókincsüket is, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy bátran beszélgessenek másokkal ezekről a fontos témákról. A legfontosabb azonban, hogy megtanulják: a körülöttük lévő felnőttek megbízható információforrások, akikhez bátran fordulhatnak.