Soha nem tapasztalt mértékben csökkent a jég mennyisége az óceánokban.

Az amerikai Nemzeti Hó és Jég Adatközpont (NSIDC) februári műholdas mérései alapján az északi sarkvidéki és antarktiszi tengeri jég kiterjedése eddig soha nem látott alacsony szintre csökkent. A BBC beszámolója szerint a legfrissebb adatok riasztó negatív rekordot mutatnak, amely felhívja a figyelmet a globális éghajlatváltozás hatásaira.

Az Északi- és Déli-sark jégtakarója rendkívüli képességgel bír: hatalmas mennyiségű napfényt ver vissza az űrbe, ezzel kulcsszerepet játszva a Föld hőmérsékletének stabilizálásában. Azonban a jég folyamatos olvadása nem csupán csökkenti a jégtakarót, hanem egyúttal megnöveli az óceánok felszínét is, amelyek így több hőt képesek elnyelni. Ez a folyamat pedig felgyorsítja a globális felmelegedést, és súlyos következményekkel járhat bolygónk éghajlatára nézve.

A BBC által végzett elemzés február 13-ig terjedő öt nap adatait vette alapul az NSIDC adatbázisából. Az eredmények szerint az északi-sarkvidéki és antarktiszi tengeri jég összfelülete 15,76 millió négyzetkilométert tett ki. Ez a szám alacsonyabb, mint a tavaly februárban regisztrált 15,93 millió négyzetkilométeres ötnapos átlag, amely eddig a legkisebb mért értéknek számított.

Az 1970-es évek óta folyamatosan végzik a műholdas megfigyeléseket a jégtakarók kiterjedésének nyomon követésére. A rendelkezésre álló adatok szerint az Északi-sark jégmezője jelenleg a legkisebb mért kiterjedéssel büszkélkedhet. Az Antarktisz jégborítása valamivel stabilabbnak tűnik, ám területének aktuális állapota is aggasztóan közel áll a mélypontjához.

A 2010-es évek közepéig az antarktiszi tengeri jég meglepően stabilnak bizonyult a korábbi előrejelzésekhez képest, viszont most már itt is egyértelműen érzékelhető a csökkenés. "Minden év adatai azt mutatják, hogy ez nem csupán egy átmeneti fluktuáció, hanem egy tartósabb tendencia, amely párhuzamba állítható az Északi-sarkvidéken tapasztalt jégveszteséggel" – nyilatkozta Walter Meier, az NSIDC vezető kutatója.

Az Északi-sarkvidék jégborítása ilyenkor, télen, általában eléri az éves csúcspontját, mivel a hideg időjárás elősegíti a tengerek vízfelszínének befagyását. Jelenleg azonban a tengeri jég kiterjedése körülbelül 0,2 millió négyzetkilométerrel elmarad a korábbi évszakokban mért értékektől, és 2024 vége óta folyamatosan alacsony szinten stagnál.

A szakértők becslései alapján a jelenség mögött szokatlanul meleg szelek és tengeri áramlatok hatása áll, továbbá a Hudson-öböl környékén tapasztalható késlekedett jégbefagyás is hozzájárul a késleltetett lehűléshez. Simon Josey, a Nemzeti Oceanográfiai Központ professzora figyelmeztetett: „Ha az antarktiszi tengeri jég újabb jelentős téli csökkenésen megy keresztül, az aggasztó következményekkel járhat a tengeri áramlatok számára.”