Képzeljük el, milyen csodálatos és izgalmas lenne az élet az első olyan exobolygón, amely a lakhatósági zónában található! Ezen a távoli világon a napfény lágyan csillogna a zöldellő erdők lombjain, és a színes virágok illata betöltené a levegőt. A bolygó

635 fényévnyire, otthonunktól távoli világok között, egy különleges bolygóra bukkantak, amely a Naphoz hasonló csillag lakhatósági zónájában helyezkedik el. Ezt a lenyűgöző égitestet Kepler-22b-nek hívják.

Ha egy bolygó egy csillag lakhatósági zónájában helyezkedik el, az azt jelzi, hogy van esély arra, hogy folyékony víz található a felszínén. A víz pedig az élet egyik alapfeltétele, így a lehetőség, hogy ott élőlények léteznek, egyre valószínűbbé válik. De hogyan is fedeztük fel ezeket a távoli világokat? Mennyire lenne hosszú az utazás, ha el szeretnénk jutni ezekre a bolygókra? Milyen időjárási viszonyok várnának ránk? És végül, miért lenne fontos, hogy fizikailag is felkészüljünk, ha egy ilyen helyen szeretnénk élni? A bolygók felfedezése a modern csillagászat egyik legnagyobb kihívása, és a legújabb technológiák, mint például a tranzit módszer és a spektroszkópia, segítettek abban, hogy megtaláljuk ezeket a potenciálisan lakható helyeket. Az utazás azonban nem egyszerű: a legközelebbi csillagrendszer, a Proxima Centauri, körülbelül 4,24 fényévnyire található, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi űrhajós technológiával évezredekbe telne eljutni oda. A bolygók időjárása változó lehet, attól függően, hogy milyen távolságra helyezkednek el a csillaguktól, illetve milyen atmoszférával rendelkeznek. Előfordulhatnak óceánok, hegyek és viharok, de az is lehet, hogy extrém hőmérsékletekkel vagy különös időjárási jelenségekkel találkozunk. Ha viszont komolyan gondoljuk az ottani életet, elengedhetetlen, hogy fizikailag felkészüljünk az új környezet kihívásaira. A megfelelő kondíció segíthet abban, hogy alkalmazkodni tudjunk a különböző hőmérsékletekhez, a gravitációhoz és az esetleges stresszfaktorokhoz, amelyek egy új bolygón való élethez kapcsolódnak. A felkészülés tehát nem csupán a túlélés kérdése, hanem az új felfedezések és élmények élvezetéhez is elengedhetetlen.

A Kepler-22b egy exobolygó, amelyeket gyakran nem könnyű kiszúrni. A csillaguk fénye általában elrejti őket a távcsöveink elől. A tudósoknak ezt úgy kerülik meg, hogy magukat a csillagokat vizsgálják meg, hátha találnak valami szokatlant. A Kepler-22b-t az úgynevezett tranzitmódszerrel szúrták ki. Megfigyelték a Kepler-22-t, a csillagot, amely körül a bolygó kering, és észrevették, hogy fényessége idővel változik, mivel a Kepler-22b eltakarta a csillag fényét. Ezzel a tudósok megismerték a bolygó méretét és keringését is. Az optimisták szerint pedig ez a távoli planéta lehet a következő otthonunk.

A bolygó tömege 36-szorosa a Földének, sugara pedig 2,5-szer nagyobb, mint a mi otthonunké. Érdekes módon, egy év itt 290 napig tart, és 15%-kal közelebb helyezkedik el csillagához, mint mi a Naphoz – derül ki a What If elemzéséből. Ha a Föld ilyen közelségbe kerülne a csillagunkkal, kétségkívül ropogósra sülnénk, de a bolygó szerencsés helyzetben van, hiszen csillaga a miénkhez hasonlít, bár kisebb és hűvösebb. Ennek köszönhetően a bolygó körülbelül annyi napfényt kap, mint mi, így a hőmérséklete 15-22 °C között alakulhat. Azonban a dolog nem teljesen problémamentes, mivel egyes modellek szerint a bolygó – az Uránuszhoz hasonlóan – "oldalán gurul", ami érdekes kihívások elé állíthatja a felszíni életet.

Ez persze elsőre jelentéktelennek tűnhet, de potenciálisan halálos bonyodalmakat okozhat. Ez azt jelentené, hogy északi és déli pólusát fél éven át vagy napfény, vagy sötétség borítja. Emiatt egy olyan világ esetében, mint a Kepler-22b, azt is jelentheti, hogy a hőmérséklet forrástól fagypontig változhat, ami szintén nem sok jót tartogathat. Azonban lehet még remény, mivel új tanulmányok szerint a bolygót egy 50 méter mély óceán boríthatja, ami természetes klímakontrollként működni, visszafogva az ingadozó hőmérsékletet. Az óceán ugyanis képes nyáron hőt tárolni, télen pedig leadni, ami enyhe éghajlatot eredményez.

Ez mind bíztató lehet, de hogyan juthatna el oda az emberiség? Elvégre fénysebességgel is 635 évbe telne. A legjobb megoldás az lenne, ha az utazás alatt hibernálnánk magunkat. A NASA már kifejlesztett egy kriokamrát, amely akár 32°C-ra is le tudja csökkenteni egy űrhajós testhőmérsékletét. Ez természetes hibernációt váltana ki, amely során katéterek látnák el a szervezetet tápanyagokkal és távolítanák el a salakanyagokat. De még egy ilyenben is hosszú és kockázatos lenne az utazás.

Ez elvezet minket az utazás legnagyobb kihívásához: a Kepler-22b rejtélyeihez. Az első és legfontosabb kérdés, ami foglalkoztat minket, az a gravitációs viszonyok mibenléte. Elképzelhető, hogy a gravitáció ott kétszer olyan erős, mint amihez itt, a Földön hozzászoktunk. Ha ez valóban így van, akkor egy 10 kg-os krumplis zsák súlya ott 20 kg-ra nőne, ami komoly problémát jelentene a telepesek számára. Ahhoz, hogy csak a bolygón való mozgás ne váljon lehetetlenné, az embereknek egyszerre kellene vékonyak és izmosak lenniük. Ráadásul egy másik kihívás is adódik: hogyan őrizhetnék meg izomtömegüket egy 635 éves, fénysebességgel zajló utazás során? A fizikai alkalmazkodás kérdései mellett a túlélés érdekében szükséges technológiai újítások is kulcsszerepet játszanak majd.

De nem az ember az egyetlen életforma, amelyre hatással lenne az erősebb gravitáció. A Földről oxigén és táplálék miatt behozott növények nem biztos, hogy túlélnék a körülményeket, emellett pedig az állatokat evolúcióját is fel kellene gyorsítanunk. A nagyobb gravitáció ahhoz vezethet, hogy az élőlények további lábakat fejlesztenek ki a mozgáshoz.

Ha mindez még nem lenne elég, a kutatók egyelőre rejtélyekkel teli kérdésekkel néznek szembe: vajon a Kepler-22b valóban kőzetbolygó, vagy inkább a Neptunuszhoz hasonló gázóriás? Elképzelhető, hogy a bolygót teljesen víz borítja, ami azt jelentené, hogy nem lenne szilárd felszíne, ahol a felfedezők megpihenhetnének, és táborozhatnának. Az igazi kihívás tehát nem csupán a bolygóra való landolás lenne, hanem sokkal inkább egy felhőváros létrehozása vagy egy víz alatti település megépítése. Még ha kiderülne is, hogy a Kepler-22b egy sziklás világ, a bátor felfedezők sorsa akkor sem lenne biztos, hiszen az új otthonuk megannyi ismeretlent tartogathat.

A Vénusz kőzetalapú bolygó, de sűrű, üvegházhatású gázokkal teli légköre miatt teljesen lakhatatlanná vált. Az ottani hőmérséklet olyan perzselő, hogy még a víz - bármilyen halmazállapotban - sem tudna létezni a felszínén. Ha a Kepler-22b esetében hasonló körülmények uralkodnak, az egyetlen reményeink közé tartozna, hogy földalatti menedékeket alakítanánk ki robotok segítségével, ahol talán elviselhetőbb hőmérséklet uralkodna. Ez jól mutatja, hogy egy ígéretes helyszín önmagában nem elegendő az emberi léthez. Bármennyire vonzó is más lakható világok felfedezése, a Föld továbbra is a legmegfelelőbb otthon az emberiség számára.