Melldöngetés mindkét oldalról, ahogy csak lehet!

Ha valaki gyakran mondja magáról, hogy ő fog győzni, sokan el is fogják hinni neki. Így értékelte Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke, hogy az utóbbi időben mind a kormány-, mind az ellenzéki pártok politikusai saját győzelmüket vetítik előre. A Fideszhez közeli Nézőpont Intézet júniusi közvélemény-kutatása alapján, a Fidesz öt százalékpontos előnnyel vezet a Tisza Párt előtt a pártversenyben. A többi intézet mérése viszont mást mutat. "Meg fogjuk nyerni a következő választást is, ez a terv" - jelentette ki a miniszterelnök a Krónika Online-nak adott, szombaton megjelent videóinterjújában. Persze lehet valami propagandisztikus célja a magabiztosnak látszó kijelentések kedvelőinek, de ez még nem jelenti azt, hogy tényleg övék lesz majd a győzelem, véli a politológus.

Tényleg, miért kellene a Fidesz politikusainak kishitűnek lenni, ha úgy gondolják, minden rendben van?

Amikor valaki többször is ugyanazt a mondanivalót hozza fel ugyanabban a társaságban, az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a mondottak valóban helytállóak. Ez a jelenség különösen érvényes a politikai diskurzusra.

A jelenlegi belpolitikai helyzetben, amikor a kormány tevékenységét bírálók százezres tömegben hajlandók kifejezni az ellenvéleményüket, joggal teszik fel az emberek a kérdést: kinek higgyenek, a Nézőpont Intézetnek vagy a saját szemüknek?

Még ebben a szituációban is komoly szerepet játszhatnak az olyan magabiztos kijelentések. Jól látható, hogy a 2024-es választási kampány már javában zajlik, és talán nem is túlzás ezt időben megelőzőnek nevezni. Az ellenzéki párt építkezése jelenleg folyamatban van; szüksége van arra, hogy megmutassa magát, és ebben a kontextusban a kormányzó erők sem tétlenkedhetnek. 2024 tavasza óta a politikai pártok gyakorlatilag folyamatos kampányban vannak, ami mind a politikai aktorokat, mind pedig a politikai események iránt érdeklődő közvélemény tagjait megterheli. Éppen ezért nem szabad alábecsülni ennek a folyamatnak a jelentőségét.

Maga Orbán is szokatlanul gyakran vállal megszólalásokat.

Mert nyilván ő maga is úgy értékeli, hogy a helyzetük egyáltalán nem rózsás. Ebben a helyzetben a Karmelitában is azt gondolják, hogy meg kell erősíteniük hitükben a saját választói körük embereit. Tíz hónappal a választások előtt a törzsszavazók megerősítése egyre fontosabb célnak látszik, ami kiderül a Fidesz és a KDNP homofób nyomulásából, a média és a civilszervezetek elleni támadásokból. Ezt szolgálja az a kardcsörtetés is, hogy győzni fogunk emberek, jók vagyunk! Fölgyűrt ingujjal nekiállunk az ellenfél legyőzésének, és győzni is fogunk! Én ezeket a kijelentéseket, hogy úgy mondjam, a helyükön kezelném, de nem is becsülném le.

A másik oldalon általában Magyar Péter is hasonló módon jár el.

Úgy vélem, hogy az illető jól cselekszik, hiszen fontos fenntartani a harci szellemet az ellenzéki támogató közegben is. Lendületet és bizalmat kell adni azoknak, akik a kormánnyal szemben állnak, hogy a potenciális szavazóbázis folyamatosan aktív maradjon, és ezt hosszú hónapokon át érdemes megőrizni. Ezt a helyzetet tovább fokozza, hogy az utóbbi időszakban végzett felmérések és az időközi választások során szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy a Fidesz szavazóinak aktivitása lényegesen alacsonyabb volt, mint az ellenzéki táboré.

Ez igazán meglepő. 2006 ősze óta folytonosan az ellenkező tendenciát figyelhettük meg.

Jelentős átalakulások figyelhetők meg a közvélemény-kutatások terén, független szakértők és a kormányhoz közel álló elemzők egyaránt észlelik ezeket a változásokat. Különösen az utóbbi egy évben, mióta a belpolitikai színtéren megjelent a Tisza Párt, látványos mozgások tapasztalhatók. Magyar Péter és csapata támogatói sokkal elkötelezettebbnek tűnnek, mint a Fidesz hagyományos bázisa. Érdemes megjegyezni, hogy a tiszások eddig még nem mérették meg magukat választásokon, kivéve az Európai Parlamenti és a fővárosi önkormányzati választásokat. A kormánypárti tanácsadók valószínűleg ezt a helyzetet értékelték, és úgy döntöttek, hogy szükség van a motiváló üzenetekre, mint például a "gyerünk!", "győzni fogunk!" és "jók vagyunk!", amelyeket a Harcosok Klubjának megalapítása is fémjelez. Ezek a hívószavak nem véletlenek, és úgy vélem, hogy akár hatékonyan is működhetnek a politikai kommunikációban.

A választói motiváció szempontjából fontos szerepet játszhat a győztes csapathoz való tartozás "élménye". Az emberek hajlamosak lehetnek arra, hogy azonosuljanak a sikerrel, és ennek következtében olyan választásokat hozzanak, amelyek a győzelemhez vezetnek. Ez a pszichológiai jelenség nemcsak a politikai döntésekre, hanem sok más területre is kihatással lehet, ahol az emberek a közösségi identitás és a győzelem érzését keresik.

Valóban észlelhető, hogy bizonyos választói csoportok döntését az urnák előtt erősen befolyásolja, mit gondolnak az esetleges győztesről. Ha valaki rendszeresen hangoztatja, hogy ő a biztos nyertes, sokan hajlamosak ezt elhinni. De mennyire volt hatékony a kampány alatt a magabiztosság kifejezése? E kérdésre csak a választások végén kaphatunk választ, és valószínűleg jövő márciusban válik igazán érdekessé a helyzet, amikor a bizonytalan szavazók elkezdenek tájékozódni. Két dolgot tudunk róluk: egyrészt az utolsó pillanatban döntenek arról, hogy egyáltalán elmennek-e szavazni, másrészt hajlamosak a szavazófülkében is mérlegelni, kinek a támogatására voksoljanak. Azok, akiket általában nem érdekel a pártok rivalizálása, kívülállóként figyelik a politikai eseményeket, és csupán az utolsó hetekben lépnek be a politikai "ringbe". Azok számára, akik pedig igazán élvezik, ha a győztesek oldalán állhatnak, még korai lenne bármelyik fél számára a megnyerésük. Persze lehet, hogy a magabiztos kijelentések mögött valamilyen propagandaszándék húzódik, de ez még nem garantálja, hogy valóban ők aratják majd le a babérokat.

Mi a helyzet az elkötelezett szavazókkal?

Számukra teljesen közömbös a dolog. Még akkor is hűek maradnak a pártjukhoz, ha az időjárás borongós vagy kedvezőtlen.

A kormánytól független közvélemény-kutatások eredményei alapján egyértelmű, hogy a Tisza áll a lista élén.

Tény, hogy a közvélemény-kutatások összességében - úgy is mondhatom: tendencia-szerűen - most a Tisza nagy fölényét mérik, de ennek csak akkor volna jelentősége, ha a napokban volnának a választások. Addig pedig még nagyon sok minden történhet.