Megnyitotta kapuit a "Varázshatalom - Tudás. Közösség. Akadémia" című lenyűgöző kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban! Fedezd fel a tudás és közösség mágikus világát, ahol a múlt és a jelen találkozik, és ahol a tanulás új dimenziói várnak rád. Ne hagyd ki

A Magyar Tudományos Akadémia szívében helyezkedik el egy városnak, ahol központi szerepet játszik a társadalmi életben. Császtvay Tünde kurátor szerint az alapvető kérdés az, hogy mit nyújthat ez az intézmény a közösség számára. Úgy véli, hogy a tudomány és a tudományos gondolkodás lényege abban rejlik, hogy mély hatást gyakorol a társadalom mindennapi életére. A kutatások eredményei szerves részévé válnak az oktatási rendszereknek, a gazdasági folyamatoknak és az élet számos más aspektusának. A tudomány hatása elér minden társadalmi réteghez, formálva ezzel a jövőt.

"A közösség tudása - a tudás közössége" – e figyelemre méltó mottóval nyílt meg május 5-én az a tárlat, amelyet Freund Tamás akadémiai elnök, Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke és Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója indított el. A kiállítás öt különböző látványvilágú tematikai egységben mutatja be az Akadémia történelmét és közösségformáló erejét, hangsúlyozva annak szerepét a nemzeti identitás és a polgári fejlődés kialakulásában. A látogatók betekintést nyerhetnek az intézmény belső működésébe, valamint abba, hogyan járult hozzá a tudás létrehozásához és közvetítéséhez, továbbá hogyan kapcsolódik a tudomány a mindennapi élethez.

A kiállítás megnyitóján Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke méltatta az Akadémia két évszázados szerepét a nemzeti identitás formálásában. Széchenyi szavaira hivatkozva hangsúlyozta, hogy az Akadémia nem csupán egy intézmény, hanem a nemzet szellemi otthona, amely segít a magyar identitás megőrzésében, múltunk dokumentálásában, és a nemzeti hagyományok ápolásában. Kiemelte, hogy az Akadémia, amely kétszáz évvel ezelőtt a magyar nyelv, irodalom, történelem és közjog fejlesztésére alakult, mára túllépett kezdeti céljain. Az intézmény munkája hozzájárult a magyar szellemi élet gazdagodásához, a magyar nyelvű tudományágak fejlődéséhez, és a magyar tudomány nemzetközi térben való elismeréséhez is.

Freund Tamás elmondta: a teljes nemzeti és emberi közösség hasznát és javát szolgáló hiteles tudás és erkölcs megadja azt a tiszteletet, megbecsülést és tekintélyt, amit öncélú hatalmi parancsok, utasítások, vágyképek vagy direktívák sohasem adhatnak.

"A magyar nemzet méltósága, tekintélye és vonzereje kizárólag a kiművelt és erkölcsös emberekre építve érhető el. Ez a kulturális és tudományos program kétszáz éve a nemzetünk megtartó erejét jelenti. Így volt ez az Akadémia megalapításának idején is, és így volt akkor, amikor az első világháborút követően számos veszteséggel és politikai zűrzavarral kellett szembenéznünk, hogy rátaláljunk arra a stratégiai irányra, amelyre jövőképünket építhetjük. Klebelsberg Kunó népiskola-építő programjában is ezt hangsúlyozta: 'Dolgoznunk kell, és soha ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra őrizheti meg és teheti ismét naggyá.' E megközelítés ma is érvényes és hiteles jövőképet ad számunkra" - nyilatkozta az Akadémia elnöke.

Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke ünnepi beszédében elmondta: amikor az MTA 200 évéről emlékezünk meg, Arany János akadémiai főtitkár előtt fejet hajtva azt is ünnepeljük, hogy anyanyelvünk alkalmasnak bizonyult arra, hogy általa megismerjük, belakjuk és otthonossá formáljuk a világot. Mint mondta, az Akadémia létrejötte lehetővé tette, hogy magyar tudósok a semmiből egy új világot teremtsenek, "ezért vagyunk ma itt, reménykedünk." Demeter Szilárd hozzátette: "az MNMKK 24,5 milliós műtárgyállományát gondozva azt látjuk, hogy nekünk, magyaroknak van egy szupererőnk, aminek lényegét Szent-Györgyi Albert fogalmazta meg: látni, amit mindenki lát, és olyat gondolni, amit senki sem gondolt még. Elég csak Karikó Katalin professzor asszonyra néznünk. A kérdés már csak az, van-e bennünk elegendő intellektuális bátorság, hogy ki is mondjuk azt, amit gondolunk?"

Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója kifejtette, hogy a kiállítás nem csupán egy esemény, hanem egy párbeszéd is, amely a múlt és a jelen, a tudomány és a művészet, valamint a társadalomtudományok és a természettudományok közötti összefonódás mélyebb megértésére hívja fel a figyelmet. A tárlat kivételes anyaga ennek a komplex hálózatnak a lenyomatát hordozza. A kiállítás létrejöttéhez több mint 30 intézmény és magánszemély járult hozzá, akik összesen több mint 200 műtárgyat kölcsönöztek. Ezen felül az Akadémia saját gyűjteményeiből körülbelül 350, eddig nagyrészt ismeretlen tárgy is bemutatásra kerül. Természetesen a Magyar Nemzeti Múzeum saját anyagai sem maradhatnak ki. Ez a példaértékű együttműködés megtestesíti a hazai intézmények közötti tudásmegosztás szellemét is.

Karikó Katalin, az esemény díszvendége, köszöntőjében hangsúlyozta: "Számomra hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy a Nobel-díjam és az oklevelem itt, a Magyar Nemzeti Múzeumban kap helyet. Úgy vélem, hogy mindenki, aki ellátogat a kiállításra, rengeteget fog tanulni belőle. Remélem, hogy a fiatalok még nagyobb lelkesedéssel fognak a fizika, kémia és biológia tanulmányozásába belemerülni, hiszen az én érmem is ott díszeleg a tárlaton."

A kiállításra látogatók az első teremben azokkal a tudós társasági körökkel találkozhatnak, amelyek a 15. századtól a 18. század végéig álmodtak az akadémia intézményéről, hiszen felismerték, hogy a tudomány, a közös gondolkodás segíthet a társadalmi fejlődés elérésében is.

A második terem a tudós társaságok, a későbbi Akadémia igazi aranykorába kalauzol: Széchenyi István és barátai felajánlásával megalakult az intézmény, 1865-re felépült az Akadémia székháza, a tudósok szellemi eredményei pedig a 19. század végére látványosan fejlett polgári - benne tudományos - életet teremtettek, számos új tudományterület ekkor erősödött világhírűvé.

A napfényes aranykor vibráló szellemisége éles ellentétben áll a harmadik terem sötét hangulatával, amely a 20. század történelmi viharait tükrözi. E félbevágott térben a múlt szomorú traumáit hordozó akadémiai tudásközpont sötét kockaként áll, mintegy megtestesítve a korszak nehézségeit. A háttérben elhelyezett vetített ledfal pedig életre hívja azokat az elhivatott erőfeszítéseket, amelyek a legnehezebb pillanatokban is összetartották a tudós közösséget, és bár sok szenvedés árán, de végül mégis átvezették őket egy talán vidámabb, reményteljesebb jövő felé.

A negyedik teremben Orosz Klára kortárs művész Platóni testek című alkotása áthidalja az antik görög filozófia és a mai akadémiai gondolkodás közötti határt. Itt a klasszikus eszme találkozik akadémiai nagyságaink szellemi örökségével, miközben a látogatók egy gazdag, virtuális tudástárban merülhetnek el, felfedezve a művészet és a tudomány határvonalait.

Amikor belépünk az ötödik terembe, egy varázslatos helyszínre érkezünk, ahol a tudás szelleme és a modern Magyar Tudományos Akadémia irányító ereje szinte tapintható. Az óriási, forgatható gömb segítségével felfedezhetjük az Akadémia impozáns székházát és annak környező városi táját, mintha csak egy tudományos kalandra indulnánk.

A több mint 800 kiállítási tárgy között igazi kuriózumok várják a látogatókat: felfedezhetjük például gróf Széchenyi István eredeti adományozólevelét, amely az Akadémia megalapításához kapcsolódik, vagy Kisfaludy Károly halotti maszkját, amely a költő emlékét őrzi. Emellett a székház egykori homlokzatát ékesítő oroszlánfejek és Karikó Katalin Nobel-díja is szemet gyönyörködtető látnivaló. A kiállítás nem csupán a tárgyakra összpontosít; különböző pontokon lenyűgöző virtuális tartalmak és innovatív megoldások, valamint Orosz Klára szobrászművész művei segítenek abban, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a tudomány, kultúra és történelem összetett kapcsolataiba.