"Felszívtuk a vizet, és megtisztítottuk a teret előttük" - megóvják a Bükkben egy ritka csigafaj utolsó élőhelyét.

A Bükk-hegység déli lábánál, egy borsodi kis falucska végén, a patakmeder hűvös mélyén bújik meg a ritka fekete bödöncsiga. Miután a jégkorszak zord időszakát sikeresen átvészelte, ma a szakértők azon fáradoznak, hogy megóvják ennek a különleges állatfajnak egyik utolsó magyarországi élőhelyét. Ennek érdekében most 600 millió forint uniós támogatás áll rendelkezésre, hogy biztosítsák a fennmaradását és védelmét.

Kács község egy rejtett gyöngyszem a magyar vidéken, amely zsáktelepülésként a Bükkábrány felől érkezve, Tibolddarócon át közelíthető meg. A település északi határán egykor virágzó park romjai várják a látogatót. Itt, a források és patakok ölelésében, impozáns tölgyek, égerek és nyárfák nyújtanak zöld menedéket. A borostyán és a vadszőlő mindenütt elburjánzik, élénk színekkel festve a tájat. A park közepén egy boltíves kúria áll, amely egykori dicsőségét idézi – ez volt a kácsi strand fürdőháza. A langyos vizű forrásokban, melyek e burjánzó zöld birodalom szívét képezik, négy különleges csigafaj él: a fekete bödöncsiga, a melegvízi folyamcsiga, a tornai patakcsiga és a kácsi patakcsiga. Különös figyelmet érdemel az utóbbi, amely 2015-ben került tudományos felfedezésre, és kizárólag a kácsi forrásban található – valódi helyi különlegesség.

"Ezek a különleges fajok és az itt található helyszín azért figyelemre méltó, mert olyan csigákat rejt, amelyek évmilliókkal ezelőtt bukkantak fel – és még mindig itt élnek. Miközben a földtörténeti korok során az élőhelyeik jelentősen megváltoztak, ezek a csigák sikeresen alkalmazkodtak. A trópusi éghajlattól kezdve a jégkorszakig mindent túléltek, mivel jelenlegi élőhelyeik langyos vizű források, melyek általában 20-22 fokosak, nem pedig a klasszikus értelemben vett karsztforrások" - meséli Farkas Roland, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) természetvédelmi szakreferense a Narancsnak. Hozzáteszi, hogy ezek a csigák egykor széles körben elterjedtek voltak a Kárpát-medencében, de mára már csak néhány helyen lelhetők fel.

Farkas Roland szerint az említett négy csigafaj közül a Theodoxus prevostianus, azaz a fekete bödöncsiga "rendelkezik a legjobb PR-ral, nem véletlenül, hiszen neki a legritkább az előfordulása. S ezért is fokozottan védett faj".

A bödöncsiga felfedezése Kitaibel Pál nevéhez fűződik, aki 1803-ban a Diósgyőr környéki vizekben bukkant rá erre a különleges fajra. Azóta eltelt több mint száz év, és sajnos a legtöbb élőhelyét az emberi tevékenység jelentős mértékben megváltoztatta. Ennek következtében a fekete bödöncsiga egyre közelebb került a kihalás széléhez. De vajon mi áll ennek a háttérében?

"Megittuk, kifürödtük a vizet a csigák elől"

- fogalmaz Farkas Roland. Amikor elkezdték a fekete bödöncsigát alaposabban kutatni, még közel húsz helyen fordult elő a Kárpát-medencében, viszont ma már csak öt helyen él: Kácson kívül a szomszédos Sály községben egy langyos vizű forrásnál, valamint Szlovéniában egy, Bécs közelében pedig két langyos vizű forrásnál - mindenhol nagyon kis kiterjedésű és sérülékeny élőhelyen.

Farkas Roland szavaiból kiderül, hogy számos tényező fenyegeti a bödöncsigák élőhelyeit, de a legnagyobb probléma a források vízhozamának csökkenése, ami különösen kedvezőtlen hatással van ezekre a puhatestűekre. Számos esetben előfordult, hogy a forrást ivóvízellátás céljából használták fel, ezzel pedig megszüntették a csigák természetes élőhelyét. Például Sályon a hetvenes években hasonló helyzet alakult ki, ami a faj kipusztulásához vezetett, és csupán 2014-ben sikerült Kácsról visszatelepíteni őket.

Egy másik komoly fenyegetést jelent a strandfürdők kialakítása, amelyek a langyos vizű források köré épülnek. Ennek következtében eltűnt a bödöncsiga Miskolctapolcáról, valamint a diósgyőri strand melletti forrásokból is. Emellett számos bödöncsiga pusztult el a 2010-es heves esőzések során, amikor a kácsi patakmeder jelentős részét kikotorták – akkoriban ezek az apró élőlények még nem voltak annyira "szem előtt", így sokan nem is tudtak a létezésükről.

A természet csodájára képes a megújulásra: az állomány sikeresen talpra állt, és az elmúlt évtized folyamán visszafoglalta a Kácsi-patak eredésétől számított 900 méteres szakaszt. Bár a kácsi élőhely, valamint a három megmaradt külföldi terület mindegyike közel helyezkedik el a strandhoz, a szakreferens véleménye szerint...

a kácsi állománynak az lehetett a szerencséje, hogy egy nagyon szűk területen tizennégy forrásfakadás is található,

A területen található források között bővizű és kevésbé intenzív áramlású karsztforrások, valamint langyos vízű források is megtalálhatóak. Valószínű, hogy a csigák túlélésének titka abban rejlik, hogy amikor egy forrást vagy patakágat megzavartak vagy átalakítottak, a többi ágon biztonságban tudtak maradni. Később, amikor a környezet megnyugodott, újra visszatértek az eredeti élőhelyükre.

A malakológusok eddig még nem végeztek alaposabb kutatásokat a faj ellenállóságával kapcsolatban, de egyértelmű, hogy bizonyos mértékig képes alkalmazkodni a megváltozott környezeti feltételekhez, amit a kácsi példányok is jól tükröznek. "A faj nem tud túl messzire terjeszkedni, mivel a víz hőmérséklete korlátozza a terjedésüket. Kácson például a forrásnál található 22 fokos vízben élnek, és csupán addig találkozhatunk velük a patakban, amíg a vízhőmérséklet el nem éri a 17 fokot; ezen a szinten már nem találkozunk velük" - fejtette ki a szakértő.

Hatszáz millió - még pármillió évre

Egy új, 2023 júniusában elindult uniós pályázati projekt célja, hogy 2028-ig megóvja a fekete bödöncsiga és három másik csigafaj kácsi élőhelyét, miközben elősegíti a természetes ökoszisztémák fejlődését. A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz (KEHOP Plusz) keretében támogatást kínál a klímaváltozás következtében felmerülő problémák – mint például az árvíz, belvíz, aszály és az erőforrások túlzott kihasználása – kezelésére. A projekt összköltsége 610 millió forint, amelynek 85 százaléka uniós forrásból, míg 15 százaléka hazai finanszírozásból származik.

Mint Farkas Rolandtól megtudtuk, ennek a pályázatnak a részeként a hegyoldalba terveznek építeni egy hordalékfogó gátat; e mögött kialakítanak egy olyan teret, amely hirtelen lezúduló nagyobb csapadék - így például az egyre gyakrabban előforduló extrém felhőszakadás - esetén ideiglenesen visszatartaná a hordalékot. Ez azért lenne kedvező, mivel a négy csigafajból három a szilárd, kavicsos aljzatot kedveli, a hirtelen lemosódó iszapos hordalék viszont lerakódik a meder alján, ezáltal csökkenhet ezeknek a csigáknak a megtelepedési élőhelye a patakban. A hordalékfogó gátat a legfelsőbb forrás felett alakítanák ki, így gyakorlatilag a csigák összes élőhelyét megvédenék havária helyzetben.

A pályázat másik aspektusa az egykori kácsi strand területén található, 1800-as években emelt fürdőházhoz kapcsolódik, amely a völgy alján terül el. Az épület fölötti hegyoldalban is több forrás található, sőt, a fürdőház falai között is rejtőzik egy, amelynek friss vizét egy medencében gyűjtötték össze (erről részletesebben lásd lentebb).

Az épület alatt egy lenyűgöző, körülbelül 50 méter hosszú, kővel kirakott boltíves alagút húzódik, amely a forrásvizeket vezeti el. Mivel a patak medre a bödöncsigák kedvelt élőhelye, a pályázat keretein belül a szakértők elsődlegesen azt kívánják felmérni, hogy az alagút statikailag mennyire stabil. "Ha a szerkezet megroppan vagy összedől, az nemcsak a víz útját zárja el, hanem komoly veszélyt jelent az épületre és a csigák élőhelyére is" - hangsúlyozza Farkas Roland. Az alagút és a zárt csatorna üzemelés során jelentős mennyiségű hordalékkal töltődött fel, ami csökkenti az eredeti vízátvezető kapacitását. Jelenleg a vízügyi és természetvédelmi szakemberek azt elemzik, mennyi iszap halmozódott fel a rendszerben. Amennyiben arra a következtetésre jutnak, hogy szükség van beavatkozásra, a pályázat keretében stabilizálják az alagutat és kitisztítják a lerakódott hordalékot.

Fut egy másik, Wetworks Interreg pályázat is, amely a vizes élőhelyek megőrzése és védelme érdekében egy szlovák határon átnyúló projekt - ez hamarosan lezárul. Ennek része a kácsi patak és a strandfürdő is. A patak faluban futó szakaszán egy nagy területet benőtt egy "akváriumszökevény" trópusi hínár, ami számos kedvezőtlen hatást gyakorol a csigákra, ezért ezt maradéktalanul fel akarják számolni. A strand mostanra teljesen elmocsarasodott, elláposodott területe felett pedig egy fapallóra épített tanösvényt alakított ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága.

Pár hete a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága lakossági fórumot szervezett Kácsra, ahol a természetvédelmi szakemberek előadást tartottak a helyieknek az itt élő csigafajokról, és tájékoztatták őket a hamarosan lezáruló, valamint a most indult pályázati projektek részleteiről. Farkas Roland szerint nagyon nyitottak, érdeklődőek voltak a lakosok. Azt mintha már elfogadták volna, hogy a kácsi fürdő nem fog kinyitni újra, erre vonatkozó kérdést, noha számítottak rá, nem is kaptak a fórumon. Azt tudakolták inkább a helyiek, hogyan lesz látogatható a természet által visszavett park és fürdő.

A nagyszabású munkálatok ideje alatt a területet lezárták, de amint a körülmények engedik, a nemzeti park lehetőséget kínál az érdeklődőknek, hogy rendszeres időközönként, vezetett túrák keretében felfedezhessék a környéket. Legyen szó akár a csigák megfigyeléséről, a strandfürdő látogatásáról vagy a fürdőház körüli területről, mindenki találhat érdeklődésének megfelelő programot. Farkas Roland elmondta, hogy a pályázat és a munkálatok befejezésével egy sokkal nyitottabb és hozzáférhetőbb rendszert kívánnak létrehozni, ennek részletei jelenleg is kidolgozás alatt állnak.