Sajnálattal értesülünk arról, hogy elhunyt Harkányi Endre. Emléke örökké élni fog a szívünkben.
Kilencven esztendősen távozott az élők sorából Harkányi Endre, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, akit érdemes- és kiváló művészként ismertek. A Halhatatlanok Társulatának büszke tagjaként marad meg emléke a színház világában - értesítette a közönséget a Vígszínház.
A közlemény információi alapján Harkkányi Endre pályafutása 1963-ban indult, amikor először csatlakozott a Vígszínházhoz. Ezt követően több budapesti színházban is megfordult, mielőtt 1984-ben újra visszatért a Vígbe, ahol 2015-ig hűségesen szolgálta a társulatot. Harkányi Endre évtizedeken keresztül a Vígszínház egyik meghatározó alakja volt, és bármilyen szerepben lépett színpadra, mindig mély nyomot hagyott a közönségben és kollégáiban egyaránt.
Felidézték, hogy a vészkorszak sötét árnyai alatt mindkét szülője eltűnt az életéből, így tízévesen árván maradt, magára hagyva a világ brutalitásával. A háború utáni zűrzavarban rokonai próbálták meg felnevelni, és a tisztes kétkezi munka irányába terelni, de őt a színpad varázsa vonzotta. Lakner Bácsi gyermekszínházában kezdte el felfedezni a színészet csodálatos világát, majd 1947-ben, mindössze 13 évesen, egy különleges lehetőség adódott számára: szerepet kapott a Valahol Európában című filmben. Az alkotásban elhangzó híres "Könyörgöm, akasszuk fel!" mondatával pedig örökre beírta magát a magyar film örökségébe, nem csupán színészként, hanem a kultúra emblematikus alakjaként.
Miután felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, az ifjú tehetség egy év alatt teljesítette az érettségi követelményeket, és diplomáját 1957-ben szerezte meg. Pályafutását a debreceni Csokonai Színházban kezdte, ahol 1957 és 1960 között játszott. Ezt követően a budapesti Petőfi Színház színészeként folytatta, 1960 és 1963 között. 1963-tól 1968-ig a Vígszínház tagjaként dolgozott, majd 1968-tól 1977-ig a Mikroszkóp Színpad társulatának része lett. 1977-től 1984-ig a József Attila Színházban folytatta pályafutását, mielőtt 1984-ben visszatért a Vígszínházhoz, ahol 1993-ig maradt. 1993-94 között egy évadra a Művész Színházhoz szerződött, majd 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház művészeként tevékenykedett - ahogy azt a Vígszínház hivatalos közleménye is megerősítette.
Harkányi Endre a magyar színházi élet meghatározó egyénisége volt. Színházi bemutatóinak száma meghaladta a 150-et. Kiemelkedő alakításai közül példaként említették egyebek mellett: Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában, Melchiades a Száz év magányban. Hozzátették, hogy a Valahol Európában után több mint harminc filmben és csaknem negyven tévéprodukcióban tűnt fel: Külvárosi legenda, Légy jó mindhalálig, Fiúk a térről, Legenda a nyúlpaprikásról, Alfa Rómeó és Júlia, Utazás a koponyám körül - néhány cím a több tucat alkotás közül.
Harkányi Endre, aki a gyerekek számára Mézga Géza és a Vízipók-csodapók Keresztesének népszerű szinkronhangjaként vált ismertté, számos elismerésben részesült pályafutása során. 2004-ben megkapta az Ajtay Andor-emlékdíjat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, ami méltán tükrözi tehetségét és elkötelezettségét a művészet iránt. Az ezt követő évben, 2005-ben a Ruttkai-emlékgyűrűt is neki ítélték, és az év végén kiváló művészi teljesítményéért elismerésben részesült. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatába való beválasztása újabb mérföldkő volt karrierjében. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjat kapott, és még abban az évben a Kossuth-díjjal is megtisztelték, amely a művészi életútja elismeréseként szolgált. A Vígszínház közleményében hangsúlyozta: "Összetéveszthetetlen hangja, gesztusai és különleges személyisége mindannyiunk emlékezetében élni fognak." A színház saját halottjának tekinti őt, és mély fájdalmát fejezte ki a művész elvesztése miatt.
