Szomorú hírt kell megosztanunk: elhunyt Grunwalsky Ferenc.
A Kossuth- és Balázs Béla díjjal kitüntetett rendező-operatőr 82 esztendős korában távozott az élők sorából.
Nyolcvankét éves korában, egy hirtelen és súlyos betegség következtében, hétfőn távozott az élők sorából Grunwalsky Ferenc, a Kossuth- és Balázs Béla díjas rendező-operatőr, akit a magyar mozgókép világának egyik kiemelkedő alakjaként ismertek. A szomorú hírt a Magyar Filmművészek Szövetsége osztotta meg a Magyar Távirati Irodával (MTI).
Grunwalsky Ferenc a magyar filmművészet meghatározó alakja volt, alkotótársaival, Jancsó Miklóssal, Szomjas Györggyel együtt dolgozva maradandó nyomot hagytak a magyar mozgóképkultúrában. Egyetemi tanárként generációk filmes gondolkodására és pályájára volt hatással, alkotói tevékenysége mellett elkötelezetten dolgozott a magyar filmszakma intézményi megerősítésén, meghatározó szerepet játszott a magyar filmtörvény megalkotásában. Ez hozta létre a jelenlegi filmes támogatási rendszer alapját, biztosítva a mozgóképkultúra állami védelmét, fejlesztését.
Bár hosszú ideje egészségügyi problémákkal harcolt, hűséges maradt hivatásához, és élete végéig elkötelezetten alkotott. Mindig újra és újra foglalkozott a kép, a mozgás és a film világával, elmélyülve a művészet minden aspektusában.
Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án látta meg a napvilágot Budapest szívében. Egyetemi tanulmányait kezdetben bölcsészettudományi területen folytatta, de később a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakára váltott, ahol 1968-ban szerezte meg diplomáját. Ezt követően a Mafilm rendező-operatőreként kezdett dolgozni, és évekig Jancsó Miklós mellett tevékenykedett. Az ő keze alatt készült többek között a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2000), a Kelj fel komám, ne aludjál (2002) és A mohácsi vész (2004) című filmek, amelyek mind a Jancsó életművének fontos darabjai.
Számos rövidfilm után 1975-ben debütált a Vörös rekviem című nagyjátékfilmjével. Ezt követően olyan figyelemre méltó alkotások születtek a keze alatt, mint az Eszmélés (1985), a Kicsi, de nagyon erős (1989), a Goldberg-variációk (1992), valamint a Visszatérés (1999). Ladányi Andrea táncművésszel való együttműködése során két emlékezetes filmet is készítettek: az Éjféli maratont 2001-ben, majd a Táncalakot egy évvel később, amely a Magyar Filmszemlén a legjobb látványért járó díjat nyerte el.
György, a szomjas rendező, állandó operatőrével, Grunwalsky Ferencel együttműködve számos emlékezetes film létrehozásában vettek részt 1981 óta. Közös munkájuk gyümölcsei közé tartozik a „Könnyű testi sértés” (1983), a „Falfúró” (1985), a „Könnyű vér” (1989), a „Roncsfilm” (1992), a „Gengszterfilm” (1999), és az „A Nap utcai fiúk” (2007), valamint a „Keleti szél: A film” című dokumentumfilm (2010). Grunwalsky munkásságát több sikeres rövidfilm és tévéjáték rendezése, valamint számos film forgatókönyvének megírása is gazdagítja. Kiemelkedő szerepet játszott az „Örökbefogadás” című film forgatókönyvében is, amely révén Mészáros Márta 1975-ben, a Berlini Filmfesztiválon, első magyarként és első nőként elnyerte az Arany Medvét. Színészként is megmutatta tehetségét olyan filmekben, mint a „Szevasz, Vera!” (1967), az „Idő van” (1986) és a „Tiszta lap” (2002). Grunwalsky Ferenc 2003 és 2009 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnöki posztját töltötte be, emellett tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és aktívan részt vett a Magyar Filmszemlék szervezésében is.
A sokoldalú művész fotóiból 1995-ben az Ernst Múzeumban Danadiák címmel rendeztek kiállítást, 1999-ben a Ludwig Múzeumban Test-Tér című mozgás-fotó-mozgáskép projektjét mutatta be. Művészi munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben érdemes művész címmel ismerték el. A Kossuth-díjat 2004-ben vehette át mint "a filmszakma egyik legkreatívabb egyénisége, aki a magyar valóság különös területeit dolgozta fel, hosszú éveken át a magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált; a videotechnika filmszerű alkalmazásának magyarországi úttörője, egyik kidolgozója".
2010-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjaként tevékenykedett, és ugyanebben az évben érdemelte ki a Magyar Mozgókép Mestere címet, amelyet kiemelkedő művészi teljesítménye mellett a szakmai közéletben végzett fáradhatatlan munkájáért is odaítéltek. 2022-ben a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál keretein belül életműdíjat vehetett át, majd 2023-ban a filmkritikusok által alapított életműdíjjal is kitüntették. Ezen kívül 2023 óta Ferencváros díszpolgáraként is elismerték.
A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.
