A véres vasárnap eseményei máig mély nyomot hagytak Észak-Írországban, és hatásuk érezhető a társadalmi és politikai életben is.


Alapjaiban változtatta meg Nagy-Britanniát Viktória királynő uralkodása

Az ulsteri Derry, amelyet hivatalosan Londonderry néven ismernek, az Ír-sziget 1921-es felosztása óta unionista helyi kormányzat irányítása alatt állt. Annak ellenére, hogy a város lakosságának többsége ír nacionalista érzelmeket táplált, a választókerületek manipulációja következtében öt évtizeden keresztül folyamatosan az unionisták domináltak a választási eredményekben.

Derry ír katolikus közösségeinek jelentős része a városban tapasztalható fejlesztések hiányát és az egyre romló infrastruktúrát összekapcsolta a helyi életminőség romlásával. A város természetes módon a 60-as évek északír polgárjogi mozgalmának egyik kulcsfontosságú színhelyévé vált, amely azonban annyira gyakran esett át erőszakos eseményeken, hogy az északír kormány 1969-ben a brit hadsereg beavatkozását kérte a rend helyreállítása érdekében.

A hadsereg semleges erőként való megjelenését sok ír katolikus üdvözölte, ám az érkezésük nem hozta el a várt megoldást. A helyzet tovább súlyosbodott, és az erőszakos események megfékezésére 1971 augusztusában a brit és az északír miniszterelnökök közös döntése alapján elrendelték a veszélyesnek minősített egyének internálását. Az első akció során, augusztus 9-én, a katonai erők 342 feltételezett IRA-szimpatizánst és -tagot vettek őrizetbe, akik tárgyalás nélkül kerültek internáló táborokba. Ez a gyakorlat egészen 1975-ig eltartott, és ezen időszak alatt összesen 1981 embert zártak börtönbe hasonló körülmények között.

A Long Kesh internálótábor egyik kapuja. (Wikipedia / GiollaUidir / CC BY-SA 2.5)

A válasz azonnali és brutális volt: az ezt követő napok során húsz civil, két IRA-tag és két brit katona életét vesztette az összecsapásokban. Bár a harcok néhány nap elteltével enyhültek, a feszültség továbbra is a levegőben lógott. 1972. január 18-án Brian Faulkner, Észak-Írország miniszterelnöke megtiltotta a felvonulásokat az év hátralévő részére. Ennek ellenére az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetség (Northern Ireland Civil Rights Association, NICRA) január 30-ára demonstrációt hirdetett az internálások ellen Derryben. A hatóságok végül egy rövidített útvonalon engedélyezték a tüntetést, de a zavargások elkerülése érdekében a brit ejtőernyős ezred 1. zászlóalját (a parachute, ejtőernyő szóból rövidítve 1. Parákat) rendelték a városba.

A 14:45-kor elinduló menetre 10-15 ezer ember gyűlt össze, és noha a vonulás kezdetben nyugodt légkörben zajlott, a feszültség gyorsan növekedni kezdett. Egy idő után a tömeg útját a hadsereg által felállított barikádok elzárták. A szervezők alternatív útvonalon folytatták, de sok demonstráló lemaradt a menet mögött. Eltökélten kövekkel támadtak a biztonsági erőkre, akik viszonozták a támadást gumilövedékekkel, könnygázzal és vízágyúkkal.

Az akkori helyzetben az ilyen szintű összetűzések rendszeresek voltak a fiatal északírek és a katonaság között, és ritkán jártak súlyos következménnyel. A tömeg néhány tagja azonban egy elhagyatott épület ablakaiban ejtőernyősöket pillantott meg, és köveket hajított feléjük, amit azok éles lőszerrel viszonoztak. Ezután elszabadult a pokol.

Az első lövések 15:55-kor dördültek el, és két tüntetőt megsebesítettek. 16:07-kor Pat MacLellan dandártábornok, a műveleti parancsnok, utasította Derek Wilford alezredest, az 1. Parák parancsnokát, hogy az ejtőernyősök egy százada gyalogosan, anélkül, hogy üldöznék a menekülőket, lépjen közbe a rendbontók megállítására. Wilford azonban nem követte a parancsot, és járművek kíséretében legalább két századot küldött át a barikádokon, hogy üldözőbe vegye a rendbontókat.

Ez azt eredményezte, hogy a menekülők összekeveredtek a békés tüntetőkkel, lehetetlenné téve az eredeti parancs tiszta végrehajtását. Az utólagos beszámolók tüntetőket puskaaggyal ütlegelő, közelről gumilövedékkel tüzet nyitó, fenyegetődző és káromkodó parákat írtak le. Az ejtőernyősök egy része viszont éles lőszert is használt az akció során: tíz perc alatt összesen több mint 100 lövést adtak le, és ezekkel tizenhárom ember életét oltották ki. A sérültek száma szintén legalább tizenhárom volt, de egyikük négy hónappal később belehalt sérüléseinek szövődményébe. A halottak közül hatan még nem töltötték be tizennyolcadik évüket sem.

A Derryben található véres vasárnap emlékműve a történelem egy fájdalmas pillanatát idézi fel, amely a békés tüntetők elleni erőszakos fellépésre emlékeztet. Az emlékmű nem csupán egy hely, ahol megállhatunk és emlékezhetünk, hanem a közösség összetartozásának és az igazságkeresésnek is szimbóluma. A helyszín a város szívében található, és az arra járók számára lehetőséget ad arra, hogy átgondolják a múlt tanulságait, valamint a jövő reményeit. Az alkotás formája és anyagai a helyi kultúra elemeit tükrözik, így még inkább személyessé és egyedivé teszi az emlékezést.

A brit hadsereg hivatalos álláspontja, amelyet másnap a parlamentben a belügyminiszter is megerősített, az IRA fegyveres tagjainak lőfegyverekkel és szögbombákkal végrehajtott támadásait, valamint az ezekre adott katonai választ értelmezte. Azonban a katonákon kívül minden szemtanú egyöntetűen arról számolt be, hogy az ejtőernyősök a fegyvertelen tömegbe lőttek, és a menekülő, vagy a sérültek segítésével foglalkozó embereket is célba vették. A harcok során egyetlen brit katona sem szenvedett sérülést, és a helyszínen fegyverek vagy bombák nyomaira sem bukkantak. Február 2-ára, a temetés napjára általános sztrájkot hirdettek Írország szerte, míg a dublini brit nagykövetséget a feldühödött tömeg lángra lobbantotta.

A brit kormány vizsgálatot indított az ügyben, amelynek vezetésére Lord Widgery-t kérték fel. A jelentés, amely mindössze tíz hét alatt készült el, a brit hadsereg álláspontját támogatta. Azonban sokak szerint a dokumentum szelektíven kezelte a már eleve hiányos bizonyítékokat, és igyekezett eltitkolni a valós események mögött rejlő feszültségeket. Derry városának falain feltűnt egy korabeli mosószerreklám átkonstruált változata, amely a "Widgery tisztábbra mos" szlogennel hívta fel a figyelmet a helyi nacionalisták elégedetlenségére a jelentés tartalmával kapcsolatban. Ez a szójáték nem csupán humoros, hanem jól tükrözi a közvélemény hangulatát és a hivatalos állásfoglalás iránti bizalmatlanságot is.

Az elfogultság vádjával illetett vizsgálat újbóli megindítására 1998 januárjáig kellett várni. Ekkor Tony Blair brit miniszterelnök elhatározta, hogy egy új bizottságot állít fel. A Lord Saville által vezetett testület jóval alaposabban dolgozott, mint elődje: a tanúk meghallgatása egészen 2004 novemberéig elhúzódott, míg a végső jelentés 2009 végére készült el. Azonban a dokumentumot csak a 2010 júniusi választások után hozták nyilvánosságra.

A Derry városában található falfestmény, amely a véres vasárnap eseményeire emlékezik, lenyűgöző és erőteljes műalkotás. Keith Ruffles alkotása, amely a közönség számára is elérhető a CC BY 3.0 licenc keretein belül, a város történelmi traumáját idézi fel, és a helyi közösség kollektív emlékezetének fontos részét képezi.

A bizottság megállapította, hogy a halottak és sérültek között senki sem jelentett közvetlen fenyegetést a katonák számára. Ezzel szemben a katonák "elvesztették a kontrollt", figyelmeztetés és válogatás nélkül tüzeltek, majd szándékosan hamis információkat adtak a történtekről. Kiemelték, hogy Wilford alezredes szándékosan ignorálta felettesei parancsát, amikor a tiltakozók üldözésére utasította a katonáit. David Cameron miniszterelnök a Képviselőházban elítélte a véres vasárnap eseményeit, indokolatlannak és igazolhatatlannak nevezve azokat, és bocsánatot kért a brit kormány nevében a történtekért.

1972. január 30-a eseményei mély nyomot hagytak Londonderryben és Észak-Írországban, hatásuk máig érezhető. Az ejtőernyősök brutális fellépése drámai módon növelte a radikális északír csoportok népszerűségét, ezzel pedig évtizedekre elmélyítette a már meglévő konfliktust. A brit kormány próbálkozása, hogy a felelősséget kizárólag a demonstrálókra hárítsa, csak tovább rontott a helyzeten. Bár a Saville-jelentés végül tisztázta az áldozatok nevét a vádak alól, a valódi elkövetők büntetlensége továbbra is megmaradt. A véres vasárnap áldozatai előtt számos dal, költemény és művészeti alkotás állít emléket, és január 30-án minden évben emlékező felvonulás zajlik Londonderryben, tisztelegve az emlékük előtt.

Related posts