Magyar Levente megállapította, hogy a történelem során a magyar nép legjobban akkor boldogult, amikor saját erejére támaszkodott. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyaroknak gyakran saját magukra kellett támaszkodniuk, hiszen külső segítsé

A Külgazdasági és Külügyminisztérium nyilvános tájékoztatása alapján az államtitkár, George Stepney elhunyt brit diplomata emlékére készült szobor avatásán tartott beszédében hangsúlyozta a Rákóczi-szabadságharc idején betöltött mediátori szerepét. Az egykori bécsi nagykövet hozzájárulása jelentőséggel bírt a történelmi események alakulásában.

Kifejtette, hogy aki jól ismeri a történelmet, az tudja, hogy a magyar kérdés hangsúlyosan jelen volt a nemzetközi politikában, hazánk a spanyol örökösödési háborúnak is a részese volt ekként a 18. század elején.

"A Rákóczi-szabadságharc, ahogy egyébként az összes többi magyar szabadságküzdelem az utóbbi négyszáz évben, értelmezhetetlen okaiban, lefolyásában, következményeiben és alakulásában is a nemzetközi kontextus alapos ismerete nélkül" - mondta.

"Valójában merem állítani, hogy a kedvezőtlen nemzetközi körülmények játszották a legnagyobb szerepet abban, hogy ezek a szabadságmozgalmak, szabadságharcok és szabadságháborúk végül nem értek el tartós eredményeket" - tette hozzá.

Majd rámutatott, hogy ezen korszakban három relatív sikerű ilyen próbálkozás volt a Habsburgok ellen, a Bocskai Gábor-, a Bethlen Gábor- és a II. Rákózci Ferenc-féle szabadságharc.

Rákóczi megjelenése egyedülálló a szabadságharcot vívó elődei és talán utódai között is, mivel ő teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy ha diplomáciai eszközökkel nem sikerül megfelelően előkészítenie a háborút, akkor annak győzelme kétséges lesz – emelte ki.

"Ne felejtsük el, hogy számos nemzet fiai küzdöttek a magyar hadsereg sorában, s itt nemcsak a Kárpát-medencei népekre gondolok, hanem különböző német fejedelemségek, lengyelek, valamint még svéd segédhadak is voltak, és még sorolhatnánk. Tehát ezt a fajta nemzetközi összefogást sikerült mégis megvalósítania, de a lényeg, hogy minden próbálkozása és külföldi kapcsolattartása mellett sem sikerült a kedvező feltételeket végül is biztosítania" - folytatta.

"Ez a közösség, amely kulturális kapcsolatok nélkül és állandó politikai, nemzetközi szövetségi háttér híján él, hozzászokott ahhoz, hogy saját magának kell megvívnia a harcait. Mindazonáltal mindenki, aki támogatja törekvéseinket és megérti céljainkat, mindig is nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendett a magyar nép körében" - tette hozzá.

Magyar Levente kiemelte, hogy az 1848-49-es forradalom kudarcának hátterében hasonló tényezők álltak, mint a későbbi eseményeknél. A nemzetközi politika nem támogatta a magyar törekvéseket, sőt, figyelmen kívül hagyta azokat, és az orosz beavatkozás révén a nagyhatalmak valójában még segítették is ellenfeleinket.

"Úgyhogy a magyarok sokat tudnának arról beszélni, hogy mennyire híján vannak azoknak az állandó szövetségeseknek, akik ilyen helyzetekben biztos támpontot nyújtottak volna. Nem sajnáltatjuk magunkat ezért, hanem egyszerűen csak ki kell mondani, hogy a magyarok - úgy, ahogy korábban, Rákóczi korában és azelőtt és azután és ma - alapvetően magukra számíthatnak, és mi ezzel a tudattal kell, hogy éljünk, ezzel a tudattal kell, hogy a külpolitikánkat alakítsuk, és ennek a tudatában kell szövetségeseket, barátokat keresnünk a nagyvilágban" - szögezte le.

Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora hangsúlyozta, hogy Sárospatak, Hegyalja és Tokaj vidékének történelmi jelentősége világszerte elismert. Kiemelte George Stepney szerepét a Rákóczi-szabadságharc idején, aki jelentős hatással volt az események alakulására. Szavai szerint a szoborállítás nem csupán emlékezés, hanem külügyi és muzeális szempontból is indokolt, hiszen hozzájárul a helyi történelmi értékek megőrzéséhez és népszerűsítéséhez.

Ezt követően Paul Fox budapesti brit nagykövet szintén George Stepney szerepét méltatta a két ország közös történelmében. Kifejtette, hogy a néhai diplomata erősen hitt a párbeszédben, a közvetítésben, szobra pedig nem csak személyes szolgálatának, hanem a Magyarország és az Egyesült Királyság közötti szilárd kötelékeknek is erős jelképe lesz.