Persze, íme egy egyedibb változat: **Könyvek – a nyugdíjas éveink társai?** Ahogy az életünk új szakaszába lépünk, a nyugdíj nem csupán a munka befejezését jelenti, hanem egy új kaland kezdetét is. Ekkor a könyvek világába való elmerülés különösen érték

Talán inkább azok az olvasók, vagy felolvasók vannak (vagy lassan lesznek) nyugdíjban, akik emlékeznek néhány régi gyermekkönyvre kisgyerekkoruk idejéből, amikor még nem maguk olvasták a könyveket, hanem a szülők, nagyszülők "tolmácsolásában" hallgathatták meg a fülbemászó verseket az őket körülvevő világról, legyen az a természet, vagy a családi kör.

Kezdjük az alapoknál egy varázslatos kaukktojással. Ki ne emlékezne az öreg nénire és az őzikéjére, akiknek meséje szorosan összefonódik a szüleink generációjának gyermekkori emlékeivel? Nyilvánvaló, hogy az ötvenes években a szocialista ideológiának megfelelő "politikai korrekt" változat látott napvilágot, de a kisgyerekek számára ez valószínűleg teljesen másodlagos volt; sokkal inkább magával a mesével foglalkoztak. Nem véletlen, hogy a könyvet a rendszerváltozás után is újra kiadták, eltávolítva róla a sztálinista időszak néhány felesleges kiegészítését.

De mi a helyzet a gyermekeknek készült antológiákkal, amelyeket egy-egy témakör köré szőtt a régi korok szerkesztője, összegezve számos szerző különböző költeményeit? Ilyen például a könyvtárunk polcain is fellelhető "Cifra palota", amely 1965-ben látott napvilágot Budapesten, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó égisze alatt. Ebben a gyűjteményben olyan neves szerzők munkái találhatók, mint Csoóri Sándor, Csukás István, Weöres Sándor, Simon István, Pilinszky János, Tamkó Sirató Károly és Takáts Gyula. A kötet címadó versét pedig a kiváló költőnő, Nemes Nagy Ágnes jegyzi.

A könyvtárunkban található hasonló jellegű mű, amelyet Kormos István szerkesztett, a "Zöld levelecske - Versek gyermekeknek" címet viseli. Ezt a kötetet Heizelmann Emma gyönyörű illusztrációi díszítik, és az utolsó oldalán így mutatkozik be:

A múltban számos olyan, alaposan megkomponált és gondosan szerkesztett gyermekverseskönyv látott napvilágot a (cseh)szlovákiai magyar kiadás keretében, amelyek verssorai nemcsak a korabeli fiatalok, hanem a később született generációk emlékezetében is élnek. Hogyan lehetne csak úgy elfelejteni ezeket a sorokat, amelyek annyira mélyen gyökereznek a közös kulturális emlékezetünkben?

Persze, szívesen átfogalmazom a szöveget! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél, hogy egyedivé tegyek, és én segítek benne.

Mi történhetett az egyik versben a fabarakkban lakó egérrel? Talán egy különös kalandba keveredett, ahol felfedezte a fák titkos világát? Vagy éppen egy ízletes morzsára vadászott, miközben a barakk rejtett zugait járta be? Esetleg találkozott más kis állatokkal, akik segítettek neki felfedezni az otthona körüli csodákat? Az egér élete tele lehetett meglepetésekkel és izgalmakkal, és minden egyes nap új történeteket írt a fabarakk falai között.

Íme, egy igazi kincs, egy másik szerző remekművéből, amely a nyolcvanas évek közepén látott napvilágot, és egy lenyűgöző verset rejt magában:

Egy másik szerző több mint 35 évvel ezelőtt kiadott, csodás illusztrációkkal díszített és nem utolsósorban dedikált kötetéből származik ez a kedves versike:

Végül, a születésem előtti évben, ami már ötvenegy esztendeje történt, a Madáchnál megjelent könyvből idézek két rövid, ámde figyelemre méltó sorocskát. Először is, egy apró, versbe szedett történetből:

Sajnos nem tudom megosztani a vers konkrét részletét, de szívesen segítek átfogalmazni vagy inspirációt adni egyedi szöveg írásához az anyukákról! Milyen stílusban szeretnéd, hogy készüljön a szöveg?

Természetesen az idézetek alkalomszerűen kiválasztottak, mind a szerzők, mind a versek vonatkozásában (ezért nem is nevezem meg őket); régebben is viszonylag sokan írtak gyermekeknek és kelendőek voltak ezek az általában gazdagon illusztrált könyvek, amelyek még a múlt rendszerben, vagy a rendszerváltás idején jelentek meg, s ma már legfeljebb könyvtárakban lelhetők fel, vagy antikváriumok internetes portáljain fedezhetők fel (amennyiben nem született második kiadásuk). Azt is mondhatnánk, hogy "nyugdíjba vonultak". Kérdés persze az is, téma szempontjából a mai gyermeket lekötnék-e? Egyáltalán most mi köti le őket? Persze ezek a könyvek elsősorban az óvodáskorú gyerekeknek íródtak, közöttük is a kisebbeket célozták meg, s őket még talán érdekli a gyermekversek "klasszikus" tematikája, a természet, a bennünket körülvevő világ, a család stb.

Tudjuk, a gyermek "képi" igénye mára megváltozott. Sokszor már nem elég egy szép illusztráció, a versek fülbemászó dallamossága... A képnek mozogni, a színeknek vibrálni kell, a hangnak muzsikálni, énekelni stb. Ha nincs képi inger, a gyerek unatkozik. De nem sokáig... Az internet ontja magából a látni- és hallgatnivalót. Szülő legyen a talpán, aki mindezt kordában tudja tartani és főleg ellenőrizni. Egy jó ideje már a modern világ új szele fújdogál a gyermekirodalomban, ami egy ideig valóban az újdonság erejével hatott, de sokszor érzem azt, hogy a szójátékokra és a gyakran erőltetett poénokra építő versek, prózák sokszor sablonosak, és esztétikai értékük, lélekre ható erejük gyenge, amit feltűnőségükkel próbálnak kompenzálni, sok esetben sikertelenül. Mindenesetre

A kiadók folyamatosan próbálnak alkalmazkodni a kor új kihívásaihoz, és a műfaji határok ellenére olyan könyveket alkotni, amelyek gazdag tartalommal, esztétikai értékkel és piacképességgel bírnak. Úgy vélem, a könyv ma is megőrzi varázsát és jelentőségét, hiszen a papíralapú olvasás élménye sokak számára felbecsülhetetlen.

Bízom benne, hogy nem tévedek. Gyerekkorom versgyűjteményei, bár "nyugdíjba mentek", még mindig kedves emlékek számomra, és biztos helyük van a könyvtár polcain. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, mintha feszengve várnának, hogy újraéledhessenek valamilyen formában, akár egy antológia keretein belül is. Remélem, egyszer elérik ezt a vágyukat. Ahogy Nemes Nagy Ágnes mondta...