Egyedülálló konferenciát rendeznek Kolozsváron Kriza János emlékére. Az esemény célja, hogy megemlékezzenek a neves tudós és közéleti személyiség életéről és munkásságáról, valamint hogy inspiráló beszélgetéseket folytassanak a tudomány és kultúra terület

A Magyar Unitárius Egyház által meghirdetett Kriza János-emlékév kiemelt eseményeként augusztus 19-én Kolozsváron, a Vallásszabadság Házában tudományos konferenciát tartottak, amelyen a résztvevők Kriza János életművét több nézőpontból világították meg. Az esemény központi üzenete: a 19. századi tudós és püspök öröksége ma is élő és inspiráló forrás az egyház és a szélesebb közösség számára is.

A konferencia előadásai új fényben tárták fel Kriza gyűjtőmunkájának jelentőségét, teológiai felfogását és közösségépítő szerepét. A rendezvény Fekete Levente nagyajtai lelkész áhítatával indult, aki az 1Kor 16,13-14. versére építve imájában a vadrózsaillatú szülőföld iránti szeretetet, valamint a hit, alázat és munka fontosságát emelte ki – mindezek értékek, amelyek Kriza életét is áthatották. Elsőként Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Kiemelte, hogy Kriza ráébredt a népköltészet tudományos értékére, így megalapozta a folklórkutatás tudományágát. Székely népköltési gyűjteménye nemcsak hogy az első modern szemléletű népi kiadvány volt, de egy viharos időszakban is irányt mutatott a jövő számára. Jakab Albert Zsolt a társaság céljait is ismertette: az a szándékuk, hogy Kriza öröksége élő forrás maradjon, és új módszertani, szakmai impulzusokat nyújtson a kortárs kutatásokhoz. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Kriza leszármazottjaként fejezte ki háláját az emlékév megvalósításáért, amelynek programjai közé Székelykeresztúr és Torockó is beletartozott. Beszélt a Vadrózsák kötet fontosságáról is: az első, 1863-as kiadás után a második kötet csak másfél évszázaddal később, Olosz Katalin munkájának köszönhetően, a Kriza János Néprajzi Társaság gondozásában látott napvilágot. Kifejezte reményét, hogy a készülő harmadik kötet is a szakmai igényességet fogja tükrözni, mely Kriza munkásságának is alapvető jellemzője volt. Németh Zsolt felidézte, hogy Kriza első versei a Kolozsvári Remény című lapban jelentek meg, és a remény motívuma folyamatosan jelen volt életművében. A szabadságharc után szellemi válaszokat keresett a kor kihívásaira, miközben németországi tanulmányai révén szélesítette látókörét. Meg volt győződve arról, hogy a magyar nyelv alkalmas a tudományos tevékenységre, ezért aktívan részt vett a népköltészet gyűjtésében is. Püspökként a lelki és szellemi megújulásért dolgozott: rendszeresen látogatta lelkészeit, új kiadványokat indított, és megújította az énekeskönyvet.

Kovács István püspök köszöntőjében hangsúlyozta, hogy célunk nem csupán Kriza Jánost piedesztálra emelni, hanem életét és munkásságát a jelenbe hozni, hogy öröksége ma is inspiráljon minket. A "semper reformanda" szellemében emlékeztetett arra, hogy a hagyomány és a nyitottság együttesen nyújt útmutatást abban, hogyan találhatjuk meg helyünket és küldetésünket a világban. Kriza teológusként, püspökként és tudósként egyaránt példát mutatott arra, hogy aki a szolgálat útjára lép, az nemcsak saját népét, hanem hitét is szolgálja. Kriza szellemi öröksége ma is erőt ad számunkra, és azt tanítja, hogy az értékek csak akkor válnak igazán élővé, ha beépítjük őket közösségi életünkbe. Szabó Előd, a székelykeresztúri lelkész és Kriza leszármazottja, előadásában hangsúlyozta, hogy a történelem akkor válik igazán izgalmassá, ha élő erőforrásként tudjuk megélni. Kriza János életútját is e szellemiségben közelítette meg: a bányabaleset, amely szellemi pályára terelte, a németországi tanulmányok, az anyagi nehézségek és a lelkészi szolgálat mind hozzájárultak ahhoz, hogy tudós, püspök és imádkozó pap egy személyben legyen. Legkedvesebb munkája, a Vadrózsák, nem csupán értékteremtő megszállottságának példája, hanem a népi örökség hű megőrzésének is szimbóluma. Élete azt üzeni, hogy az értelem és a szív együttesen vezet minket előre, és hogy a szépség, az alázat és a humor teszi teljessé az emberi létezést.

A keddi programot Szakál Anna, az ELTE HTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa indította, aki Kriza gyűjtőhálózatának jelentőségét és a hozzá kapcsolódó kutatásokat mutatta be. Elhelyezte Krizát abban a 19. századi szellemi közegben, amelyben Erdélyben megindult a népköltészet iránti érdeklődés, és felidézte a gyűjtőhálózat tagjainak munkáját. Rámutatott: a 20. században nem alakult ki következetes Kriza-kutatás, ezért különösen fontos az elsődleges források feltárása, amelyek nemcsak a püspök életművét, hanem a hálózat közös teljesítményét is jobban láthatóvá teszik, míg tisztázzák a hagyatékhoz tapadt tévhiteket. Ezt követően Olosz Katalin néprajzkutató Kriza pesti folklórhagyatékának sorsát elemezte, különös tekintettel arra, hogyan került a gyűjtemény több neves tudós - köztük Gyulai Pál, Arany László és Benedek Elek - kezére. Rámutatott, hogy a kutatásokat sokáig tévhit övezte, miszerint a kéziratok nagy része elveszett vagy megsemmisült. Forrásvizsgálatok azonban bizonyítják, hogy az anyag jelentős része fennmaradt, sőt számos, eddig kevésbé ismert dokumentum új értelmezési lehetőségeket kínál. Olosz Katalin hangsúlyozta, hogy a kéziratok újraértékelése kulcsfontosságú Kriza életművének teljesebb megértéséhez: gondos feldolgozásuk hozzájárulhat ahhoz, hogy a népdalgyűjtő püspök munkássága a maga teljességében váljon láthatóvá. A teológiai nézeteket Rácz Norbert Zsolt, a kolozsvár-belvárosi unitárius egyházközség lelkésze mutatta be. Egy hittankurzus kézirata alapján rajzolta fel Kriza gondolkodását, amelyben a Berlinben tanult eszmék hatása érződik: rendezett világképet keresett, amelyben a kozmikus rendből következtetett az angyalok létezésére, miközben elutasította a sátán és a démonok valóságát. Jézust valóságos embernek tartotta, akinek alakja központi szerepet kap a hitben és az imádságban, a végső dolgokban pedig az isteni igazságosságot vallotta az örök kárhozat elutasításával. Molnár Lehel, a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárának vezetője az 1868-as unitárius emlékzsinat történetét és szimbolikáját elemezte. Bemutatta, hogyan vált Torda az ünnepség helyszínévé, és hogyan szolgálta az esemény egyszerre az egyházi megújulást és a közösségi összetartozás erősítését. A gazdag program - istentisztelet, papszentelés, közös étkezések, színházi előadás, hangverseny - kifejezte az unitárius közösség erejét, s innen indult el Dávid Ferenc kultuszának kibontakozása is.

A konferenciát Kelemen László zeneszerző, néprajzkutató, a Hagyományok Háza alapító igazgatójának előadása zárta. Rámutatott, hogy Kriza János hidat képez múlt és jelen között: falusi származása révén különösen érzékenyen fordult a népi hagyományok felé, módszertana pedig újító volt. A Vadrózsák divatba hozta a népköltészetet, és hozzájárult ahhoz, hogy a népi örökség a nemzeti kultúra szerves részévé váljon. Kriza hálózatépítő gondolkodása modern szemléletről tanúskodott, amelyre ma is építhet a hagyományőrzés. Az előadás megerősítette: a népköltészet élő, közösségformáló erő, amely a 21. században is utat mutat.

A konferencia keretében különleges kísérőprogram várta a résztvevőket: a Magyar Unitárius Egyház építészeti és műemlékvédelmi tanácsadói, Furu Xénia és Furu Árpád által kialakított Kriza-kiállítás. Ez a tárlat gazdag levéltári forrásokra és Kriza önéletrajzi írásaira építve tárta a látogatók elé a költő életét és munkásságát. A kiállítás során nemcsak személyes tárgyai és kéziratai, hanem a Vadrózsák első kiadása is megtekinthető volt. Emellett Molnár Lehel kutatásának köszönhetően a Kriza-családfa is bemutatásra került, gazdagítva ezzel a látogatók tudását. A kiállításra előzetes bejelentkezés szükséges. (közlemény)