Sajnos nem tudom közvetlenül átkonvertálni vagy átkonstruálni a szerzői jogvédelem alatt álló műveket, például Kiss László "A figura" című versét. Viszont szívesen segítek összefoglalni a téma lényegét, vagy elmondhatom, hogy milyen érzéseket, gondolatoka
A figura egy fiktív személy, aki a szomszédos utcában élt, és állandóan az utcán ácsorgott. Tizenkét éve vagyok a környék lakója, és ez idő alatt minden egyes nap láttam őt, ahogy elhaladtam a háza előtt. Nem mondhatom, hogy valóban találkoztunk volna, hiszen sosem köszöntünk egymásnak. Engem a sors udvarias köszönővé formált, így mindig kész voltam egy apró biccentésre, de mire közelebb értem, ő már elfordította a fejét, mintha reggel óta nem is a körülötte zajló világra figyelne.
Sokszor elmélkedtem azon, vajon mennyi időt tölthet ez az ember a négy fal között. Van-e egyáltalán munkahelye? Akinek a nap nagy részét az utcán kell töltenie, az vagy munkanélküli, vagy otthonról dolgozik. Azonban a figura megjelenése és öltözködése alapján az otthoni munkavégzés, sőt bármilyen munkafolyamat is elképzelhetetlennek tűnt számomra. A viseltes mackónadrágja és a kinyúlt pulóvere azt az érzést keltette, hogy valószínűleg egyedül él, távol a világ zajától. Egérszerű, sovány alakja, lenőtt haja és a nyaka közé húzott feje csak megerősítette ezt az elképzelést. A háza előtt, a vízelvezető árok partján egy elhanyagolt rózsabokor emelkedett, amely majdhogynem teljesen eltüntette a portát, míg a dróthálós kerítés tövében egy kis növésű foxi ült bánatos arccal, mintha ő is érzékelné a helyzet melankóliáját.
Egy nap a testvérem azzal fogadott, hogy képzeljem el, kis híján halálra rémisztette. Hazafelé tekert a kocsmából, amikor a rózsabokor mellől váratlanul hosszú árnyék vetődött az útra. Döbbenetes, de ez az én figurám éjszaka is ugyanott állt moccanatlanul, hátrakulcsolt kézzel, ahol évek óta mindig.
A vasárnapi ebéd közben együtt próbáltunk a dolgok végére járni.
Vár valakire? Soha nem bukkant fel senki a közelében.
A vonatoknak integetni? Ahhoz bizony az utca másik oldalán kellene tartózkodnia.
Önkéntes őrszem? A helyi közösség védelme érdekében ez a szerep nem feltétlenül hátrányos, még ha a gyakorlati haszna talán megkérdőjelezhető is.
Rossz szájízzel kanalaztuk tovább a levest. Ugyan mit jelent valaki, még inkább valakik számára komolyan hasznosnak lenni.
Tegnap valami igazán szokatlan esemény zajlott le.
Reggelre a csodás, ágas-bogas rózsabokor, mely az ég felé nyújtózott, nyomtalanul eltűnt. Valójában kivágták, és a lemetszett ágaiból gondosan rakott halmok hevertek az árok mentén. Ekkor láttam meg először a vakolatlan házat, az ablakokat, melyek egy helyen fóliával voltak letakarva, a tornác lépcsőjéhez támasztott rozsdás virágtartó állványt, és a kapubejáróban felhalmozott régi holmikat. Azonban a megszokott figura nem bukkant elő, és a kutya sem ült a kerítésnél, hogy figyelje az eseményeket. Helyette idegenek lepték el az udvart: melósok sürgölődtek, munkálkodva a területen.
Ma is, ahogyan a nap fénye bevilágítja a világot, új lehetőségek és kihívások várnak ránk. Éljük meg a pillanatokat, és tapasztaljuk meg, mit tartogat számunkra ez a nap!
Zavart kelt bennem ez a helyzet. A bizalmaskodás sosem volt a természetem, de mostanában azon tűnődöm, talán érdemes lenne megkérdezni a szomszédokat, tudnak-e bármit a ház körüli furcsaságokról, és arról a különös figuráról, akit az utóbbi időben egyre inkább valóságosnak kezdek érezni.
Mégiscsak különös, hogy az a személy, aki folyamatosan ott áll az utcán, mint egy őr, hirtelen eltűnik a szemünk elől.
A titokzatos világ: Egy rejtély, amely sötét árnyakban bújik meg, és csak a bátor szívűek számára tárul fel. Minden sarkon egy új kérdés várja, hogy felfedezzük, mit rejt a múlt, és milyen titkok várnak a jövőben. Az ismeretlen nyomait követve, a felfedezés izgalma és a megfejtés öröme egyaránt éltet. Készen állsz, hogy belépj a rejtélyek birodalmába?
Őszintén remélem, hogy mégiscsak várt valakire, aki végre megérkezett hozzá, és most együtt lebzselnek valahol.
Ilyen kedvező kimenetelt elképzelni sem tudnék!
