"Fontos, hogy egy kis hiba vegyüljön a képbe."

"Hagyd kint a valóságot!" - hirdeti a Budapest Park szlogenje, amely tökéletesen tükrözi a XI. kerületi szórakozóhely színes és különc dizájnját. Különösen figyelemfelkeltő a színpad mögötti backstage tér, ahol a falakat világoskék, felhőkkel tarkított égboltok ékesítik. Itt gerberák, almák, ezüstszínű hangyák, egy rózsaszín paprika és egy lángoló liliom jelenik meg, mintha egy retro MTV-videóklipbe csöppentünk volna. A látványos képek mögött Pápay Fanny illusztrátor-grafikus áll, aki szívesen kísérletezik különféle motívumokkal, hogy azokból izgalmas és eddig nem látott kompozíciókat alkosson.

A képeimben mindig felfedezhető egy hétköznapi részlet, mellette pedig egy váratlan, figyelemfelkeltő, szürreális elem is. Nem vonz a tökéletesség, ezért szándékosan megtöröm az összképet valami szokatlannal. Legyen az egy pókkal vagy egy hangyával való találkozás. Számomra elengedhetetlen, hogy valami hiba, valami furcsa kerüljön a vászonra – meséli a művész, aki előszeretettel sokkolja a nézőt. Például a Larm nevű szórakozóhely számára egy posztert tervezett, amelyen egy tisztítószer flakonja szerepel. A címkéjén a lemenő nap a víz tükrében tűnik fel, miközben hangyák mászkálnak rajta, így teremtve egy különös kontrasztot.

A fülbevalóban megbújó delfin egy különleges varázst hoz magával, mintha az óceán mélyének titkai köszönnének vissza. Ez a kis ékszer nem csupán dísz, hanem egy mesés kaland hírnöke is, mely a tenger hullámait idézi. A fülbevaló formájában megjelenő delfin játékos báját és szabad szellemét tükrözi, mintha csak arra várna, hogy a viselője felfedezze a világ szépségeit, és átélje a víz alatti csodákat. Minden pillanatban emlékeztet arra, hogy a természet csodái mindig ott vannak körülöttünk, csak észre kell venni őket.

Fanny szavaiból világosan kiderül, hogy a művészet iránti vonzalma nem véletlen: „A szüleim grafikusok voltak, az egyik nagypapám rajztanár, a másik pedig festőművész. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy művészi pályát válasszak. Ráadásul, amikor az óvodába jártam Zugligetben, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) épülete éppen szemben állt az intézménnyel, ahol nap mint nap megfordultam. Hazafelé az oviból a szüleim gyakran említették: 'Na, majd oda fogsz járni egyetemre.' Érdekes, hogy anyukám is a MOME elődjére, az Iparművészeti Egyetemre járt."

A lány tudatos lépésekkel indult el a művészlét ösvényén. Hétéves korától, az általános iskola mellett, a Budai Rajziskola falai között merült el a kreatív világban. Tizenegy évesen már izgalmas feladatot kapott: prospektust tervezett a Richter Gedeon számára, miután édesanyja elvitte őt ahhoz a reklámügynökséghez, ahol dolgozott, és megkérte, hogy alkosson valamit. „Ez volt az első munkám az életemben, és cserébe egy mobiltelefont kaptam” – meséli Fanny, aki azóta folyamatosan pályázott műveivel különböző felhívásokra. Később a Kisképzőben tanult grafikát, ahol szakmai fejlődése ugrásszerűen felgyorsult. „Csodálatos, neves tanáraink voltak, akik mindenre megtanítottak, a litográfiától a rézkarcon át a digitális képszerkesztésig. Azt is megtanították, hogyan lehet kreatívan gondolkodni, ami sokszor úgy tűnik, hogy nem tanulható” – meséli Fanny, aki ekkor kezdte felfedezni szürreális világának mélységeit.

- Az öcsém nagy örömére ő lett a múzsám, mivel nem volt más kéznél, ezért őt fotóztam, amikor egy poszter vagy könyvecske tervezéséhez kellett alany.

Amikor pedig azt a feladatot kaptuk, hogy csináljunk magunkról portrét, én színesre retusáltam a fejemet, majd digitálisan unikornisokat tettem a vállamra, a hajam helyére meg gyümölcskosár került. Meg nagy karika-fülbevalóm volt, amin egy delfin ugrott át.

Szóval a fotót már akkor is grafikával vegyítettem.

Krómszínű paprikák

Fanny a MOME falai között találta meg igazi stílusát, de az odáig vezető út tele volt meglepetésekkel. Második évében, 2013-ban például az egyetem udvarán bográcsozást rendeztek, és ő vállalta el a poszter megtervezését. Először is krómszínű festékkel fújta le a paprikákat, majd egy színátmenetes hátteret készített, melyre a zöldségeket ügyesen elhelyezte. Az elkészült kompozíciót pedig egy szakszerű fotóval örökítette meg, így egyedi és kreatív alkotás született.

Talán minden kezdetét egy különleges pillanat adta: feltöltöttem egy képet a Tumblr közösségi oldalra, és meglepő módon körülbelül hatezer megosztást és lájkot zsebelt be. Ez akkoriban igazi szenzációnak számított - emlékezik vissza. Az úgynevezett Technokol Font betűtípusa is nagy népszerűségnek örvendett, amelyhez hologramos fóliára csepegtetett Technokol Rapid ragasztót használt, hogy egyedi betűket formáljon belőle. Egy másik inspiráló pillanat a nagymamája kertjében érte, ahol unalmában egy meggyűrt ásványvizes palackot hajított egy hálóra. Megfigyelte, ahogyan a víz a felülnézetből torzítja a rácsos mintázatot, majd ezt a különös látványt is lefotózta. Az eredmény olyan illúziót keltett, mintha egy digitálisan manipulált virtuális térben járna. - Az utolsó képemet több mint tizenkétezren osztották meg, és teljesen megdöbbentett - meséli nosztalgiával.

Fanny ezután úgy gondolkodott, mint anno a szürrealista művészek: olyan dolgokat akart megjelenteni, és oly módon, ahogy azok a valóságban nem jelennének meg.

Vladimir Nabokov "Laura modellje" című regényéhez egy különleges műalkotást készített: egy bugyit varázsolt össze, amelyet úgy fotózott, mintha a szövet darabjaira hullott volna. Az így létrejött kép különös kontrasztot teremt a szépség és a törékenység között, felidézve a regény mélyebb rétegeit.

Az egyetemi évek során hamarosan megérkeztek az első megbízások: a Soerii & Poolek formáció számára tervezett lemezborító különleges látványt nyújtott. A borítón egy fiú portréja volt látható, ám az arc területén a papír váratlanul elszakadt, felfedve a mögötte rejlő vibráló, koncentrikus köröket, amelyek egyedi dinamikát adtak a kompozíciónak.

Ezután belevetette magát a munka világába: rövid időre a Kreatív Magazinnál dolgozott grafikusként, majd szabadúszó lett, 2018-ban pedig megkeresték a Budapest Parktól, hogy találja ki a szórakozóhely dizájnját, így Fanny azt a rá jellemző motívumokkal, a végtelennek tűnő rácsos terekkel, pálmaágakkal, lángokkal és arctalan emberekkel pakolta tele. - Azt kérték tőlem, hogy a dizájnt a nyolcvanas évek szellemében tervezzem meg, így a múltat próbáltam visszaadni a korszakra jellemző színekkel, geometrikus elemekkel és más motívumokkal.

Persze! Íme egy egyedibb változat: "Félbevágott sütőtök, amelyen a bőrén különleges tetoválások díszelegnek, mintha egy művészi vászon lenne. Az élénk színek és a minták mesélnek a hűvös őszi estékről és a Halloween varázsáról. Ez a kreatív sütőtök nem csupán a díszítés része, hanem egy igazi szimbólum is, amely a hagyományokat és a modern művészetet ötvözi."

Kedvenc motívumaiból egy egészen új univerzumnak teremtette meg a kereteit: Szombat Éva fotográfussal közösen alkották meg a Surrealogy című sorozatukat, amelyben a tizenkét csillagjegyhez kapcsolódó képeket hoztak létre. Az oroszlánt egy bájos kismacska, a mérleget pedig egy kis gördeszkán egyensúlyozó bodobács képviselte, míg az ikreket két rózsaszín telefon jelképezte, amelyek kijelzőjén két szempár tűnt fel. Egy különleges alkalommal a kortárs művészetet is sajátos iróniával közelítette meg, amikor a Budapest Gallery Weekend rendezvényére, amely a modern magángalériák fesztiválja, szellemes posztereket tervezett. Ezekhez Rieder Gábor művészettörténész készített olyan szórakoztató szövegeket, amelyek azokat a kérdéseket tükrözték, amelyeket a művészet világának szkeptikusai gyakran feltesznek.

A képeken Fanny sütőtökre applikált lemosható tetoválást, illetve egy vécékefe műanyag tartójába helyezett törökszegfűt és rózsát.

Fanny elmondása szerint, amikor egy új munkalehetőség keres meg, kétféle helyzet állhat elő: vagy egy jól körülhatárolt koncepcióval érkezik a felkérés, aminek megfelelően alkalmazkodik, vagy pedig teljesen szabad kezet kap. Az utóbbi esetben nem célja, hogy a márkát szó szerint megjelenítse; inkább saját kreatív világába integrálja azt. Így került például egy neves márka tornacipője színes buborékok, felhők, méhek és pepita mintájú térelemek közé, míg egy napszemüveg egy gyűrűs kézfej, egy meg­gyújtott alma és egy katicabogár társaságában tűnt fel. Fanny élvezi saját univerzuma felfedezését, és optimistán tekint a jövőre, hiszen még sok izgalmas felfedezés vár rá.