Kate Warne: Az első női nyomozó, aki megakadályozta Lincoln merényletét Kate Warne története nem csupán egy új fejezetet nyitott a nyomozói szakmában, hanem a női emancipáció szimbólumává is vált. Ő volt az első nő, aki nyomozói pozíciót kapott az Egyesü

Amerika első női nyomozója kétszer is mérföldkövet állított fel a történelemben: ha ő nem lett volna, Abraham Lincoln talán soha nem éri el elnöki pozícióját, és a világ sorsa is gyökeresen eltérő irányt vehetett volna.

1856 forró, napfényes nyarán Allan Pinkerton, a neves magánnyomozó, egy igazán szokatlan helyzetbe került. Irodájában váratlanul megjelent egy nő, akit Mrs. Kate Warne néven ismertek, és aki a korábban közzétett álláshirdetésére reagált. De nem akárhogyan: detektív szeretett volna lenni. Nem titkárnői pozícióra vágyott, hanem a bűnüldözés világába akarta belépni. Ez a törekvés különösen figyelemre méltó volt, hiszen akkoriban, az Egyesült Államokban a nők még csak álmodozhattak arról, hogy a rendőrség kötelékébe tartozzanak, hiszen 1891-ig nem léphettek be a hivatásos rendfenntartók közé, és a nyomozói státusz elérése pedig még messzebb volt tőlük, csupán 1903-ban vált lehetővé.

Kate-et azonban ez nem hatotta meg. A 23 éves özvegy számos meggyőző érvet hozott fel, amelyek alapján úgy vélte, hogy ő kiválóan alkalmas lehet a szolgálatunkra – olvasható Pinkerton visszaemlékezéseiben. Az ország első detektívirodájának vezetőjét különösen azzal az érveléssel nyűgözte le Kate, hogy női lévén...

A rendőrséghez hasonlóan soha, egyetlen magánnyomozó iroda sem alkalmazott még nőket korábban. Ugyan, ahogy azt Brad Meltzer, A Lincoln-konspiráció című könyv szerzője fogalmazott, "azt a mai napig nem tudjuk, hogy Allan Pinkerton vajon egy fantasztikus nőjogi szövetséges volt, vagy egyszerűen csak egy dörzsölt üzletember", de akárhogy is: Pinkerton kockáztatott és szerződtette Warne-t. És milyen jól tette! Nem elég, hogy Kate Warne történelmet írt az első nyomozónőként Amerikában, de számos ügy felgöngyölítésében esszenciális szerepet játszott.

Kate első munkája során egy komoly sikkasztási ügybe csöppent bele. Az ügynökség már sejtette, hogy a gyanúsított nem más, mint Nathan Maroney, aki az alabamai Adams Express Company-t károsította meg, de bizonyítékot nem tudtak felmutatni ellene. Az ellopott pénz nyomát sem találták, így Kate elhatározta, hogy más megközelítést alkalmaz. Képességeit latba vetve elnyerte Maroney feleségének bizalmát, és nem csupán egy beismerő vallomást tudott kicsikarni tőle, hanem azt is megtudta, hová rejtette el a férje az 50 ezer dollárt (ami mai árfolyamon körülbelül 17,8 millió forintnak felel meg).

Ha Pinkerton végül arra az elhatározásra jut, hogy elbocsátja a nála állásért jelentkező Kate-et,

Kate Warne kiemelkedő szereplője volt a Pinkerton Nyomozóirodának, amikor Abraham Lincoln ellen irányuló merényletkísérletet próbálták meghiúsítani. 1861 februárjában az ügynökséghez egy megbízható információ érkezett, amely szerint egy szeparatista csoport azon fáradozik, hogy megakadályozza Lincoln elnökké válását. A terv szerint a politikust Baltimore-ban, egyetlen közbeeső rabszolgatartó városban akarták támadni, miközben Springfieldből Washingtonba tartott. Azonban a detektívek még nem rendelkeztek elegendő részlettel a merénylet pontos végrehajtásáról, így gyors intézkedésekre volt szükségük.

Kate azonban nem tétlenkedett: Mrs. Cherry és Mrs. Barley álnéven, a szeparatista kokárdát büszkén viselve, beleolvadva a baltimore-i elegáns társaságba, a hölgyek között kezdett mozogni. Különösen azok között a női személyek között, akiknek férjei és testvérei a Lincoln elleni merénylet megtervezésében vettek részt. Egy kis csevejt folytatott itt, néhány szót odavetett amott, és Warne máris birtokában volt a szükséges információknak, hogy megakadályozza a szörnyű tervet.

Eszerint Lincolnt - aki a merénylők elképzelése szerint vagy koporsóban vagy sehogy nem távozik Baltimore-ból - akkor akarták megölni, mikor az egyik vasútállomásról a másikra megy, hogy átszálljon a Washingtonba tartó járatra. Egy bunyót is megszerveztek a közelben, abban a reményben, hogy a rendőrök a verekedőkre fókuszálnak, így védtelenül hagyva a leendő elnököt.

Így aztán Lincoln nem az eredetileg tervezett délutáni időpontban érkezett Baltimore vasútállomására, hanem éjjel három órakor. Hogy még véletlenül se ismerjék fel a megválasztott elnököt, Kate kitalálta, hogy ikonikus cilinderét puha kalapra cseréljék és sálba bugyolálják, és álcázzák a nő kripli testvérének, akiről neki kell gondoskodnia. Warne meggyőzte a kalauzt, hogy hagyja szabadon a hálókocsit, hogy csak ő, a politikus, Pinkerton és Lincoln testőre legyenek jelen a vonaton. Baltimore-ban már várt rájuk egy gyorsvonat, amire rácsatolták a hálókocsit, és már indultak is Washingtonba, ahová biztonságosan megérkeztek hajnali hat órakor.

Kate egy pillanatra sem vette le a szemét Lincolnról az egész vonatút alatt. Valószínűleg ez az elkötelezett strázsálás adta végül a Pinkerton Nyomozóiroda figyelő szemét ábrázoló logóját, valamint a "Mi sosem alszunk" - mottóját. Emellett a logónak tulajdonítják az angol "private eye" kifejezés megszületését mint a magánnyomozó szinonimája.

Bár a Pinkerton Nyomozóiroda jelentős figyelmet kapott a Lincoln elleni merénylet megakadályozásáért, Kate Warne neve szinte teljesen eltűnt a hírekből. Ennek ellenére más ügyekben a közvélemény előtt is elismerés övezte tevékenységét; sikeresen leplezett le gyilkosokat és bankrablókat is.

Egyszer egy különös eset történt, ahol a gyilkosság és a bankrablás sötét szálai összefonódtak: a bűntény, amely során a tolvaj kudarccal nézett szembe, tragikus fordulatot vett, mikor is megölte a pénztárost, és 130 ezer dollárral (mai értéken körülbelül 46 millió forinttal) menekült el. Warne, a magánnyomozó, újra a fő gyanúsított feleségét kereste fel, hogy információt nyerjen. A feleség és férje végül a nyomozó kérdései alatt kénytelenek voltak felfedni minden titkukat, beleértve az ellopott pénz rejtett helyét is.

Az eredetileg színésznői karrierre vágyó Kate, akit szülei eltanácsoltak ezen az úton, az álcázás művészetének valódi szakértőjévé vált.

- írta John Derrig a Warne-ról szóló könyvében. - A külsejét mindig a karakteréhez igazította. Rendkívül bátor volt, és a feladatait könnyedén végezte, hiszen mesterien értett hozzá.

Kaméleonszerű képessége különösen jól jött akkor, amikor egy férfi, J. N. Sumner kapitány felbérelte, mert attól tartott, a húga, Annie meg akarja őt mérgezni. Hogy miért? Mert a kapitány helytelenítette, hogy a nő egy házas emberrel folytatott viszonyt. Annie mélyen hitt a természetfeletti erőkben, a horoszkópokban és imádott jósnőhöz járni. Ezért aztán Kate-nek sem kellett több, és felöltötte L. L. Lucille, a nagynevű jósnő álcáját (az ügynökség óriási hírverést csapott a kamu-jósnőnek), és számításai beváltak: nem sokkal később Annie kopogtatott az ajtaján. Lucille pedig úgy ráijesztett a nőre, hogy nemcsak sikerrel mentette meg Sumner kapitány életét, de azt is kihúzta Annie-ből, hogy ő és a szeretője már a férfi néhai feleségével is végeztek.

Allan Pinkerton természetesen rendkívül elégedett volt Kate Warne teljesítményével. Így hát 1860-ban, még a Lincoln-ügy előtt, megalapította a Női Magánnyomozó Irodát, amelynek vezetésével Kate-et bízta meg. Egészen életének végéig betöltötte ezt a fontos szerepet, és számos tehetséges detektívnőt toborzott a csapatába. Többük a polgárháború idején kémkedésre adta a fejét, így Kate irányítása alatt a chicagói ügynökség női szárnya egészen New Orleansig terjeszkedett, hozzájárulva a nyomozói munka új dimenzióinak felfedezéséhez.

Warne életútja valóban figyelemre méltó, de sajnos rendkívül rövidre sikeredett. 1868. január 28-án, mindössze 34-35 éves korában, a tüdőgyulladás végzett vele. Allan, a hűséges társ, végig ott állt a nő halálos ágya mellett, és mindent elintézett, hogy a Pinkerton családi kriptában nyugodhasson legjobb nyomozójuk.

Bár a történelem lapjai között sokáig háttérbe szorult, most végre reflektorfénybe kerülhet az amerikai nyomozónők pionírja: Kate Warne. Hamarosan érkezik egy életrajzi film, amely az ő lenyűgöző életét és munkásságát mutatja be. A hírek szerint a főszerepet Emily Blunt alakítja, aki várhatóan életre kelti ezt a különleges karaktert.