Persze! Íme egy egyedi változat: "Valami friss! Valami szokatlan?"
Már egy ideje kiszemeltem a fenti címet, mert számos izgalmas gondolatot ébreszt bennem. Kezdve a konzumidiótákkal, és végül eljutva a konzervatív politikusokig. Az előbbiek arról ismertek, hogy árleszállítások idején már hajnali fényben ott toporognak a hipermarketek előtt. Létük lényege a vásárlás, imádják a legújabb divatdolgokat, és az arcuk felragyog, ha valami új csemege kerül a polcokra. Szükség van rájuk, akárcsak a galacsinhajtó bogarakra. Mindkét csoport gyűjtögető életmódot folytat; az utóbbi már Noé bárkáján is jelen volt, míg a konzumidióták csak a modern piacgazdaság termékei (ezt onnan tudjuk, hogy Brehm klasszikus művéből hiányoznak). A konzervatívokkal egy ideig rokonszenveztem, mivel tetszett az alapelvük: "nem szabad elengednünk semmilyen tárgyat, szokást vagy eszmét pusztán azért, mert újak is érkeztek". Azonban mostanában a lózungjukat módosították – le akarják söpörni az asztalról a másként gondolkodókat –, ezért igyekszem elkerülni őket.
De vendégszövegeim is vannak, szép számmal. XI. Pius 1930. dec. 31-én adta ki a Casti connubii című pápai körlevelet a keresztény házasságról. Márton Áron a kényszerlakhelye idején (1962 májusában) írt erről egy ötvenoldalas szöveget. Házasságról lévén szó, a feleségeknek is kijut a dicséretből, ám én most a férfiakról szóló részből másolok át valamennyit, mert az új dolgokról esik benne szó. A férfi "csak akkor boldog, ha feladata van, ha alkothat, ha teremthet. Nem elégíti ki valaminek a megszerzése és nyugodt birtoklása, mindig újat akar, újat teremteni, új földrészeket felfedezni, a természet titkait feltárni, erőit meghódítani, az emberi élet berendezéseit tökéletesíteni, átalakítani. Hajtja a megismerés és alkotás fausti vágya, szenvedélye. Másik jellemzője az értelmi tevékenység intenzitása. Szereti a kérdések világos megfogalmazását, a tisztázott ismereteket, a logikus gondolkozást, a tények, igazságok, tételek bizonyítását. Ennek az értelmi tevékenységnek köszönheti, hogy meghódította és uralma alá hajtotta az egész világot. Ő fedezte fel a nehézkedés törvényét, a csillagvilág törvényszerűségeit. Ő ismerte fel a villamosság természetét és állította az ember szolgálatába. Ő találta fel a gőzgépet és a technika ezer más csodáját. Ő kutatta fel a betegségek okozóit és azok ellenszereit, a jobbnál jobb orvosságokat. Ő tárta fel a tenger és a föld mélyének titkait, ő szerkesztette meg a hang sebességénél gyorsabb repülőgépeket, és ő az alkotója és első utasa az első űrhajónak. [Gagarin, 1962. ápr.] Korunk bámulatos technikája mindenestől a férfi a műve." (Márton Áron hagyatéka, 8. kt. 190).
Adalék a fentiekhez: Johann Faust német asztrológus, a 16. században keletkezett német mondakör hőse, amelynek középpontjában Faust és az ördög áll. A megismerésre, tudásra való törekvés jelképe. Tudjuk jól: a túlzásba vitt dolgok megártanak, az okos(k)odás fattyai százmilliók haláláért okolhatók. Nem tömlöc járt érte, hanem Nobel-díj. (Persze-persze: az atombombát is ki kellett találni, mert a kőbaltának csekély volt a hatásfoka.)
György Lajos a Püspök úr jó embere volt, sok közös munkájuk volt, többek között az Erdélyi Iskola című - "neveléstudományi és népnevelő" - folyóirat. Kezdetben társszerkesztők voltak, de a püspökké szentelt Márton Áron (1939-ben) megvált a laptól; az ő neve már csak így szerepelt a folyóirat fejlécén: "alapította Márton Áron". Előbb Sándor Imre, majd Veress Ernő is kivette a részét a munkából, a 38 számot megért füzet alakú folyóirat ma is hasznos olvasmánya (lehetne) a pedagógusoknak és a szülőknek. György Lajos irodalomtörténész, bibliográfus és egyetemi tanár volt, az Erdélyi Katolikus Népszövetség igazgatója, 1946-47 között a Bolyai egyetem prorektora. A kolozsvári pártlap (Gáll Ernő főszerkesztősége idején) sajtókampányt indított ellene, rövidesen eltávolították a tanügyből, és a Lyceum-könyvtár igazgatói állásából is menesztették. [A Bolyai egyetem rektori székébe 'az új' ideológia harcosai kerültek: Balogh Edgár (1948-50), Nagy István (1950-52), Bányai László (1952-56).]
György Lajos 1939-ben írt levelében a tanítóképzés átalakításának szükségességét hangsúlyozza, melyben a tanítók szerepét mélyen átérzi. Szavai szerint a tanítók tanítója nem csupán egy hivatali pozíciót tölt be, hanem egy hivatást él meg, ahol a kötelességtudat és a belső elhivatottság határozza meg a munkáját. Számára a tanítás nem csupán munka, hanem egyfajta küldetés, amelyhez szenvedéllyel és elkötelezettséggel közelít. A kor szellemének gyors változásai közepette, amikor a világ folyamatosan az újra törekszik, ő az értékek megőrzésére és a lényegre összpontosít. A modern tanítónak pedig az a feladata, hogy a gyermekek és a közösség igényeit szolgálja, mind anyagi, mind szellemi értelemben, apostoli lelkülettel és elhivatottsággal.
György Lajossal egyetértve én is a minőséget becsülöm, nem a mennyiséget vagy valaminek az újsütetű mivoltát (lásd azokat a szövegeimet, amelyekben a digitalizáció átkaival bakalódom). Nyilvánvaló, hogy a Mesterkélt Unintelligencia propagátorai bennem nem egy potenciális tanítványt, hanem a régi világ maradi képviselőjét látják, aki megérett a cserére. Mert az új világrendhez új firkászok kellenek. József Attila is tudott valamit az új nemzedékről ("Ilyenek vagyunk. / Új nép, más fajta raj. / Másként ejtjük a szót, fejünkön / másként tapad a haj."), ám valamit elfelejtett: az Idő hatalmát. Az Idő festi fehérre az emberek haját, és öregíti meg az újat...
