"Izrael vállalja a nehéz feladatokat" - Beszélgetés Maya Kadosh, az új izraeli nagykövet asszonnyal.
Maya Kadosh: Először is, szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy itt lehetek. Egy ideje már egyértelmű, hogy Izrael és a nemzetközi közösség számára Irán szándékai nem éppen tiszták és őszinték, amikor tárgyalásokra ülnek le. Bár eljutottunk a megbeszélésekig, Irán közben folyamatosan fejlesztette nukleáris programját, és gyors ütemben közelít céljához, hogy minél előbb elegendő dúsított uránra tegyen szert. Az utóbbi hetek hírszerzési jelentései arról számoltak be, hogy Irán már csak néhány lépésnyire van attól, hogy nukleáris fegyverhez jusson, sőt, nyíltan támadásokat is terveznek Izrael ellen. Kihirdették ballisztikus rakétaprogramjuk fejlesztését is. Ebben a feszültségekkel terhelt helyzetben Izrael úgy érezte, hogy a végső pillanatokig várakozott. Rájöttünk, hogy nincs más lehetőségünk, mint cselekedni. Évekig bíztunk a tárgyalásokban, a szankciókban és a diplomáciai megoldásokban, de sajnos láttuk, hogy egyik sem bizonyult hatékonynak.
Cs. J.: Még a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) is kiadott egy nyilatkozatot egy nappal korábban. De inkább az érdekelne, mi volt az önök álláspontja vagy értékelése a nukleáris létesítmények helyzetéről és az atomfegyverek fejlesztéséről?
M. K.: Nézze, már többször is tanúi lehettünk annak, hogy Irán azt hangoztatta, programja kizárólag békés szándékokat szolgál. Azonban egyértelmű, hogy nincs olyan ország, amely békés célok érdekében 60%-os urándúsítást végezne. Irán ebben egyedülálló. Hosszú időn keresztül nem tudtak válaszolni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) kérdéseire. A NAÜ azt is bejelentette, hogy nem képes hatékony ellenőrzéseket végezni, mivel az iráni kormány nem reagál a feltett kérdésekre. Látható, hogy új nukleáris létesítményeket hoznak létre, és folyamatosan növelik a dúsított urán mennyiségét. A folyamatot felgyorsították, és az utolsó hat hónap során jelentős fejlődést mutattak fel. Az elmúlt félévben a 60%-os urándúsításuk felét elérték.
Cs. J.: A támadások mindennapossá váltak - néha nem csupán egy, hanem akár kettő is zajlik egymás után. Az utolsó hat-hét nap különösen megterhelő Irán és Izrael számára egyaránt. Az úgynevezett "Felkelő Oroszlán" hadműveletet úgy tűnik, hogy az emberek többsége már háborúnak tekinti.
M. K.: Mi továbbra is hadműveletként tekintünk a helyzetre. Azonban nem tartom helyénvalónak Iránt és Izraelt összehasonlítani ebben a kontextusban, mivel Izrael egy rendkívül precíziós tervet követ, amelynek célja az iráni nukleáris és katonai programok gyengítése. Nálunk a civilek elleni támadás szóba sem jöhet, és nem az iráni nép ellen harcolunk. Ezzel szemben az iráni kormány szándékosan célozza meg a civileket – kórházakat, lakóépületeket, gyerekeket, amelyek távol állnak a katonai létesítményektől. Mi viszont mindig figyelmeztetjük a lakosságot az evakuálás szükségességére, ha a közelükbe érkezünk, és arra bátorítjuk az iráni polgárokat, hogy hagyják el ezeket a területeket, hogy elkerüljék a veszélyt. Ez a fajta elővigyázatosság teljesen hiányzik az iráni oldalról. Így tehát úgy vélem, hogy Izrael lépései egy rendkívül pontos önvédelmi hadművelet keretében zajlanak, míg az iráni rezsim cselekedetei a civilek ellen irányuló támadások. Ez világosan tükrözi a különbséget egy demokratikus értékekkel rendelkező ország és egy terrorszervezetként működő rezsim között.
Cs. J.: Szerdán az iráni külügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a diplomáciai lehetőségek még mindig nyitva állnak. Felmerül a kérdés: van-e még remény a tárgyalások sikerére, vagy esetleg már késő, hogy bármit is elérjünk?
M. K.: Úgy gondolom, hogy az irániak csupán időt próbálnak nyerni. Nyilvánvaló, hogy a támadásaink következtében jelentősen meggyengültek. A nukleáris és rakétaprogramjuk terén is komoly károkat okoztunk az iráni rezsim számára. Most már az is egyértelmű, hogy a saját létezésüket is rettegik. Többször is figyelmeztettük őket erre a lehetőségre - nemcsak mi, hanem az amerikaiak és az európaiak is.
Cs. J.: Ahogy Trump elnök szerdán mondta a Fehér Házban a tárgyalásokról: erről már lemaradtak. De Kaja Kallas, az EU külpolitikai főképviselője azt nyilatkozta, hogy Iránnak határozott lépéseket kell tennie a tárgyalásokhoz való visszatérés érdekében, és meg kell nyitnia az utat a diplomáciai megoldás felé. Tehát még bíznak Európában a diplomáciai rendezésben.
M. K. szerint Izrael két fő célt tűzött ki magának ebben a katonai akcióban. Az első, hogy megakadályozza Irán nukleáris programjának további fejlődését, míg a második célkitűzés a ballisztikus rakéták fejlesztésének felszámolása. Úgy vélem, ha Irán hajlandó lenne újra tárgyalni, és kijelentené: "Elfogadjuk, hogy nem folytatjuk a nukleáris programunkat és lemondunk a ballisztikus rakétákról" – ami nemcsak Izrael biztonságát érinti, hanem Európa jövőjét is veszélyezteti – akkor ez jelentős lépés lenne. Azonban eddig még nem hallottunk ilyen szavakat a teheráni vezetéstől.
Cs. J.: Mit gondol Ön erről? Ön szerint hiba volt, amikor Trump elnök 2018-ban megszakította a kapcsolatokat Iránnal, figyelembe véve, hogy Obama elnök 2015-ben aláírta az iráni nukleáris megállapodást? Az új elnök döntése, hogy felmondja ezt a programot, ön szerint súlyos tévedés volt?
M. K.: Szerintem nem volt ez olyan nagy tévedés. Valójában inkább a megállapodás volt a probléma, hiszen folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy az irániak csupán kihasználják ezeket a megállapodásokat és tárgyalásokat, hogy végül atombombát és atomfegyvereket gyárthassanak. Mi, demokratikus országok – itt Európában és Izraelben – amikor leülünk a tárgyalóasztalhoz, valódi eredményeket szeretnénk elérni, és komolyan kívánjuk megoldani a felmerülő problémákat. Ezzel szemben az iráni mollák rezsimje, mint terrorszervezet, csupán manipulálja ezeket a tárgyalásokat, hogy célját elérje: egy atombomba előállítását, amellyel megsemmisíthetik Izraelt. Nyíltan hangoztatják is ezt: folyamatosan kijelentik, hogy el akarják törölni Izraelt a térképről. Nagyon világosan kifejezik, mit akarnak, és a 2015-ös megállapodás nem akadályozta meg őket ebben.
Cs.: J.: Igen, a minap Trump elnök azzal is fenyegetőzött, hogy Iránnak feltétel nélkül meg kell adnia magát. Ön hogyan értelmezi ezt?
M. K.: Úgy vélem, Trump elnök kijelentéseit nem nekünk kellene megfejtenünk, hiszen azok magukért beszélnek. Az izraeli hadművelet mögött két fő cél húzódik meg: az iráni nukleáris program felszámolása és a ballisztikus rakéták fejlesztésének leállítása. Nincs mögöttük más titkos szándék vagy rejtett agenda. Ha ezeket a célokat sikerül megvalósítani, a hadművelet is véget ér.
Cs. J.: Igen, de Ali Hamenei ajatollah kijelentette, hogy nem fognak behódolni, és harcban állnak. Ráadásul, azt is hangsúlyozta, hogy súlyos károkat okoznak, ezzel fenyegetve Izraelt. Mi lehet a félelmük hátterében?
M. K.: Izraelben jól ismerjük ezeket a fenyegetéseket, és sajnos már vannak áldozataink is. Eddig huszonhárom ember vesztette életét, és csütörtök reggel egy jelentős kórházat is támadás ért. Remélem, hogy ez a szám nem fog tovább nőni. Az izraeliek azonban nemcsak rendkívül ellenállóak, hanem készen állnak arra is, hogy akár nagy áldozatot hozzanak, hogy végre hosszú évtizedekre békében élhessenek. Nem élhetünk egy nukleáris Irán közelségében, és ez még nem is beszél a proxyháborúkról, a jemeni támadásokról vagy a nagykövetségeink elleni terrortámadásokról. Az iráni fenyegetés miatt a gyermekeim biztonságban nem élhetnek - és sajnos az unokáim sem. Ezért cselekednünk kellett, és tudtuk, hogy ennek ára lesz.
Cs. J.: Trump elnök szerint az égbolt "nyitva van Irán felett". Megszűnt az iráni védelem. Ön is így látja?
M. K.: Természetesen, ez éppen most válik lehetővé számunkra, hogy gyorsan reagáljunk. Irán eddig számos védelmi vonallal rendelkezett. Az egyik legfontosabb ezek közül a határainkon található proxy erők. "A Hamasz és a Hezbollah voltak lényegében az elsődleges védelmi struktúráik. Mi pedig sikeresen semlegesítettük mind a Hamasz, mind a Hezbollah vezetését. Ezt követően Szíriában is végrehajtottuk a hasonló lépéseket. Az irániak pedig tavaly egy súlyos hibát követtek el, amikor megtámadtak minket. Aznap pedig sikerült jelentős részeket megsemmisítenünk a védelmi rendszerükből, ami komoly védtelenséget eredményezett Teherán fölött.
Cs. J.: Jelenleg hogyan értékeli az iráni fegyveres erők, illetve a Forradalmi Gárda erősségét?
M. K.: Rendkívül súlyos veszteséget szenvedtek el. El tudtuk távolítani a vezérkari főnöküket és az utódját is, és jelentős részesedést szerzett a légierő-parancsnokságukból. Jelenleg sokkal gyengébben teljesítenek, mint korábban. Ez a csapás komolyan megviselte a katonai képességeiket.
Cs. J.: Milyen mértékben van szükségük amerikai támogatásra? Például a bunkerromboló bombák és a B-2-es lopakodó bombázók használata elengedhetetlen ahhoz, hogy az önök számára létfontosságú létesítmények megsemmisíthetők legyenek. A Fordo reaktora ugyanis rendkívül mélyen helyezkedik el a hegy belsejében. Ön szerint a Trump-adminisztráció szerepet fog vállalni a jövőbeli hadműveletekben?
M. K.: Úgy gondolom, hogy az amerikai elnök és az amerikai kormány az amerikai érdekek szerint cselekszik. Izrael pedig semmilyen módon nem vesz részt ezen érdekek meghatározásában. Izrael képes önállóan is cselekedni. Tovább fog tartani egy ilyen művelet, ez nem kérdés. De Irán nukleáris programja nagyon széttagolt, az ország egy-egy különböző pontján található. Eddig is sikerült jelentős károkat okoznunk. És képesek vagyunk további csapásokat is mérni rá.
Cs. J.: Amennyiben ezt az akciót Amerika és az önök együttműködésével valósítják meg, felmerülhet a kérdés, hogy milyen mértékű radioaktív szennyezés kockázata áll fenn, legyen szó a levegő minőségéről vagy más környezeti hatásokról. Milyen szintű szennyezésre számíthatunk, és milyen információk állnak rendelkezésünkre ezzel kapcsolatban?
M.K.: Ismételten hangsúlyozom, hogy nem kívánok véleményt nyilvánítani arról, mit terveznek az amerikaiak vagy hogyan zajlik a lehetséges támadás. Ha egyáltalán sor kerülne rá, annyit elárulhatok, hogy az izraeli hadműveletek rendkívül pontosak, és igyekeznek minimalizálni a környezeti károkat. Mint már említettem, az iráni nép és a régió többi lakója nem számít számunkra ellenségnek, és nem áll szándékunkban ártani nekik.
Cs. J.: Azért hozom ezt fel, mert céljuk a nukleáris létesítmények teljes felszámolása. Ebből adódóan mindenkinek fel kell készülnie erre a helyzetre, és ez az oka annak, hogy érdeklődöm.
M. K.: Igy van. Ezt a hadműveletet teljes amerikai koordinációval indítottuk el. Nagyon szorosan együttműködünk velük, minden éjszaka segítenek a védelmi pozíciók megerősítésében. De semmilyen feltétele nem volt az együttműködésünknek. Tudtuk, hogy ha belevágunk ebben a hadműveletbe, azt egyedül is végre tudjuk hajtani. Ha az amerikaiak úgy döntenek, hogy csatlakoznak, az az ő döntésük lesz.
Cs. J.: Igen, úgy tűnik, hogy az elnök döntése hamarosan megtörténik. Már tudjuk, hogy az Egyesült Államok körülbelül harminc légi utántöltő repülőgépet irányított Európába. Ez vajon egy új fejezetet nyit a konfliktusban Európa számára? Milyen célok húzódnak meg a hadművelet mögött?
M. K.: Úgy vélem, hogy Európa tisztában van azzal, hogy Izrael most a többiek helyett végzi el a nehéz feladatokat. Hallottuk például a német kancellár nyilatkozatát, aki kifejtette, hogy Izrael vállalja el „a piszkos munkát” helyettünk. Ha ők nem tennék ezt meg, akkor nekünk kellene lépnünk. Úgyhogy én azt gondolom, az európai országok pontosan tudják, mit kellene tenniük. Valójában a háttérben aktívan jelen vannak. Meggyőződésem, hogy részt vesznek minden fontos tárgyalásban. Tisztában vagyok vele, hogy folyamatos párbeszéd zajlik a miniszterem és az európai kollégák között, beleértve a magyar külügyminisztert is. Ezért biztosak lehetünk abban, hogy Európa érti a cselekedeteink mögötti indítékokat.
Cs. J.: Aggodalomra ad okot, hogy egy regionális háború kitörése lehetőségként fennáll, különösen ha iráni erők esetleg amerikai katonai bázisokat céloznának meg. Ezzel kapcsolatban a Fehér Ház már korábban is kifejezte aggodalmát.
M. K.: Tudom, hogy a helyzet bonyolult. Ám mielőtt lépnénk, érdemes hátrább lépnünk egyet, hiszen a dolgok gyorsan változhatnak. Mindazonáltal mindig figyelembe kell vennünk a kérdést: mi történne, ha az iráni rezsim továbbra is hatalmon maradna? Ha ez a katonai akció hosszú távon stabilabbá tenné a térséget, akkor a válasz egyértelmű: igen. Persze, lehet, hogy közben komoly áldozatokat kell hoznunk. Elképzelhető, hogy az energiaárak emelkedni fognak, vagy feszültségek keletkeznek. De hosszú távon az egyetlen módja annak, hogy a Közel-Kelet biztonságosabbá váljon, és békés jövőt építsen – ami végső soron a világ számára is kedvező –, az iráni fenyegetés megszüntetése. Mert ha ez nem történik meg, akkor mi sem élhetünk békében Izraelben, és önök sem Európában.
Cs. J.: És ahogy hallhattuk, a másodlagos cél a rezsimváltás Iránban. A kormányfő is sürgette a minap tv-s beszédében. Megvalósulhat ez a háború alatt? Még Reza Pahlavi, az utolsó iráni sah fia is felszólította az iráni népet az ellenállásra, és azt mondta, kész visszatérni hazájába. Hogyan változtathatja meg ő a térség politikai dinamikáját?
M.K.: Ismétlem, hogy Izrael számára ez nem volt hivatalosan megfogalmazott cél. Ugyanakkor szeretetteljes üdvözletünket küldjük az iráni népnek. Ha úgy döntenek, hogy változtatnak a rezsimen - akár a jelenlegi kormány révén, akár más belső erők segítségével -, az kizárólag az ő választásuk. Emlékezzünk vissza, hogy az iráni és izraeli nép között egykor gyümölcsöző kapcsolatok álltak fenn. A forradalom előtt közvetlen repülőjáratok és gazdasági együttműködések jellemezték a két ország viszonyát. Izraelben jelentős iráni közösség él, és a közösségi médián keresztül is láthatjuk, hogy sokan bíznak Irán jövőjében. Azonban végső soron az iráni emberek döntik el, hogy kinek a vezetését fogadják el országukban, nem pedig Izrael.
Cs. J.: Igen, és ha már szóba került az ön országának helyzete: miként élik meg az izraeliek ezt a rendkívül viharos időszakot? A Felkelő Oroszlán művelet immár több mint egy hete zajlik, és a gázai konfliktus – különösen, hogy a túszok még mindig fogságban vannak – rendkívül megterhelő a társadalom számára.
M. K.: Köszönöm, hogy szóba hozta a túszokat, mert ez egy rendkívül fontos téma, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: Gázában még mindig 53 túsz van. Az izraeli lakosság természetesen mélyen aggódik a sorsuk miatt, és mindenki várja, hogy mikor nyerhetik vissza szabadságukat. Az izraeliek rendkívül ellenállóak, és el kell mondanom, hogy a családtagjaikért való aggodalom mindannyiukban ott él. Azonban ha követik a hadsereg útmutatásait, akkor viszonylag biztonságban érezhetik magukat. Fejlett óvórendszerünk és azonnali riasztási rendszerünk segíti a lakosságot, így a mindennapi életükben az emberek képesek viszonylag jól kezelni a helyzetet. Sokan már visszatértek a munkahelyeikre, de az oktatási intézmények továbbra is zárva tartanak. A repülőtér napi néhány órára nyitva van, így azok az izraeliek, akik külföldön rekedtek, fokozatosan hazatérhetnek, és ugyanez vonatkozik a külföldi állampolgárokra is, akik itt maradtak Izraelben.
Cs. J.: Valóban vannak még ott magyar állampolgárok?
M. K.: Igen, Sarm es-Sejken keresztül 88 embert sikerült evakuálnunk. Biztos vagyok benne, hogy amint a repülőtér teljesen megnyílik, még többen fognak útnak indulni, hogy elhagyják az országot. A nagykövetségünk keményen dolgozik ezen a fronton. Szerdán beszéltem a magyar nagykövettel, és tisztában vagyok vele, hogy hatalmas erőfeszítéseket tesznek a bajba jutott magyar állampolgárok megsegítésére Izraelben. A diplomatáink is rendkívül bátor emberek, hiszen ott vannak a helyszínen, támogatják a rászorulókat, miközben a rakéták a közelükben csapódnak be. Ez bizonyára rendkívül félelmetes időszak számukra is.
Óvóhelyen élni manapság egy különös és sokszor ellentmondásos élmény. Az emberek számára ez a hely nem csupán a fizikai biztonságot nyújtja, hanem egyfajta lelki menedéket is, ahol a külvilág zajától elvonulva próbálnak megérteni és feldolgozni a körülöttük zajló eseményeket. A falak között feszültség és aggodalom keveredik, ugyanakkor a közös élmények és a szolidaritás erős kötelékeket alakítanak ki az ott élők között. Az óvóhelyen töltött idő gyakran a bezártság érzésével jár, de emellett lehetőséget ad arra is, hogy az emberek újragondolják a prioritásaikat, és értékeljék a mindennapi élet apró örömeit. A közös étkezések, a játékok és a beszélgetések nemcsak a szórakozást szolgálják, hanem a közösségépítést is segítik. Az emberek igyekeznek megtalálni a módját annak, hogy a nehéz helyzetben is megőrizzék a reményt és a humort, hiszen ez adja az erőt a mindennapi kihívások leküzdéséhez. Az óvóhely tehát nem csupán egy fizikai tér, hanem egy érzelmi állapot is, amelyben a félelem és az összetartozás érzése egyaránt jelen van. Az ott élők számára a jövő egyfajta kérdőjel, de az együtt eltöltött idő és a közös tapasztalatok segítenek abban, hogy ne veszítsék el a hitüket a jobb napokban.
M.K.: Nos, mivel a riasztórendszerünk kiválóan működik, ezért nem tartózkodunk folyamatosan az óvóhelyeken. Csak 10-15 perccel a rakéta becsapódása előtt vonulunk le, a nap többi részében pedig folytatjuk a mindennapi életünket. Tudja, amikor az embernek kisgyermekei vannak, és nincsen iskola, az bizony nem könnyű. Ha valaki nem tud elmenni dolgozni, az megint csak kihívásokat jelent. Ha nem tudja megvenni a szükséges dolgokat, az is nehézséget okoz. De ezt a kis áldozatot megéri, ha a jövőnket biztosítani szeretnénk. Úgy érzem, ezt mindenki Izraelben jól megérti. Ahogy láthatta, az ellenzék vezetői is határozottan kiálltak a kormány mellett. Bár a demokráciánk élénk, és a politikai viták általában hevesek, az utóbbi napokban mindenki összefogott, és úgy érzik, hogy történelmi időszak tanúi vagyunk, amikor végre meg tudjuk változtatni a Közel-Kelet jövőjét. Igen, az emberek szenvednek, de közben azt is érzik, hogy a történelem aktív részesei.
Ehud Olmert, a korábbi izraeli miniszterelnök, a Haaretzben megjelent véleménycikkében éles kritikát fogalmazott meg Izrael gázai akcióival kapcsolatban. Rámutatott arra, hogy a konfliktus során számos ártatlan palesztin életét veszti el, miközben a katonai válaszlépések aránytalanok az október 7-i támadással szemben. Ezen a héten Timothy Garton Ash, brit történészprofesszor is megosztotta gondolatait a témával kapcsolatban. Milyen választ adhatnánk ezekre a kritikákra?
M. K.: A gázai helyzet kapcsán elsődleges, hogy hangsúlyozzuk: Izrael a nemzetközi jog keretein belül cselekszik. Ezt számos ország alaposan megvizsgálta, és megerősítette, hogy Izrael jogszerűen jár el. Emellett fontos megjegyezni, hogy Izraelnek joga van megvédenie saját magát. Képzeljék el, ha önök határainál a Hamasz tevékenykedne, embereket rabolva el, csecsemőket megölve és nőket erőszakolva - biztos vagyok benne, hogy önök is fellépnének ezek ellen a cselekedetek ellen. Nem engedhetjük meg, hogy a Hamasz a háború után is Gázában maradjon. A Hamasz bármikor dönthet a konfliktus lezárásáról. Míg sokan Izraelt hibáztatják Gáza szenvedéseiért, ez nem a teljes igazság. Gáza szenvedése a Hamasz túszejtéseiből és a fegyverek letevésének elutasításából fakad. Ha a tárgyalásokra nincs lehetőség - márpedig többször próbálkoztunk, Egyiptomon és Kataron keresztül - akkor a katonai műveletek maradnak az egyetlen alternatíva. Nincs más lehetőségünk. Én délen élek, és tisztán emlékszem az október 7-i eseményekre. Nem engedhetjük meg, hogy hasonló helyzet újra bekövetkezzen. Ez egy olyan fenyegetés, amelyet nem tudunk figyelmen kívül hagyni.
Cs. J.: Magyarország, vagy inkább az Orbán-kormány, komoly bírálatokat kapott, miután a miniszterelnökünk Budapesten találkozott Izrael vezetőjével. Mi a véleménye a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) határozatáról? Tudjuk, hogy például Németország más álláspontot képvisel a döntéssel kapcsolatban.
M. K.: Valóban, számos ország elutasítja ezt a döntést, mivel úgy vélik, hogy az gyengíti a demokráciák önvédelmi mechanizmusait. A Nemzetközi Büntetőbíróság egy erősen politikai jellegű intézmény. Ha előre meg tudom jósolni, hogy egy bíró milyen döntést hoz a származási országától függően, az már önmagában is aggasztó. Ráadásul, ha egy bíró később Libanon miniszterelnöke lesz, és nyíltan kijelenti, hogy Izrael egy ellenséges állam, akkor felmerül a kérdés: milyen független és pártatlan bíró az, aki ilyen véleményt formál? Úgy vélem, hogy az Orbán-kormány és a magyar nép határozottan kiálltak Izrael mellett, világosan kifejezve szándékaikat. Azt hangoztatták, hogy támogatják Izraelt, erős kapcsolatokat ápolnak vele, de emellett más országok érdekeit is figyelembe veszik. Mert ma Izrael áll a középpontban, de holnap egy másik demokrácia is hasonló helyzetbe kerülhet, és akkor kiderül, hogy ha egy ország egy ilyen bíróság hatáskörébe kerül, nem tudja megvédeni saját érdekeit. Ezt nem engedhetjük meg magunknak.
Cs. J.: Az utolsó kérdésem az, hogy fenyeget-e egy újabb migrációs válság, amely újabb kihívások elé állíthatja Európát. Felmerül a lehetőség, hogy a háború olyan mértékben eszkalálódik, hogy már nem lesz képes irányítás alatt tartani a helyzetet. Jelenleg is tapasztalható, hogy emberek menekülnek észak felé, de elképzelhető, hogy ez a tendencia tovább fokozódik. Milyen stratégiákkal és intézkedésekkel készül Európa és a Közel-Kelet kezelni ezt a potenciális migrációs válságot, ha valóban bekövetkezik?
M. K.: Úgy gondolom, hogy a Közel-Kelet teljesen meg fog változni - de a jobb irányba. És ez visszahozza majd azokat az embereket is, akik most Európában vannak, de nézzük meg például Iránt is. Gazdag ország, rengeteg erőforrással, gyönyörű ország, nagyon okos állampolgárokkal. Szóval nem látom okát annak, hogy egy ilyen művelet után miért akarnának elmenekülni Iránból. Úgy gondolom, amit most látunk, az mind ideiglenes, és nem kell attól tartanunk, hogy hatalmas migrációs válsággal nézünk szembe emiatt.
