Hadházy Ákos és csapata jogerősen elvesztették a pert Strasbourgban | Demokrata

Szilágyi Zoltán, az Országgyűlés sajtófőnöke pénteken az MTI-nek nyilatkozott a Szél Bernadett és Hadházy Ákos kontra Magyarország (27307/18. és 80686/17.), továbbá a Szabó Szabolcs kontra Magyarország (48725/17.) ügyekben hozott határozatról.

A kérelmezők jelezték, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkére hivatkozva problémát látnak abban, hogy az Országgyűlés plenáris üléseinek során tanúsított magatartásuk miatt kiszabott szankció, amely a tiszteletdíj csökkentését jelenti, sérti a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogukat. Ezen kívül kifogásolták, hogy nem volt számukra elérhető hatékony hazai jogorvoslat a házelnök döntésével szemben, ami az egyezmény 10. cikkével összefüggésben értelmezett 13. cikk megsértését jelenti.

A Szél Bernadett és Hadházy Ákos kontra Magyarország (27307/18.) ügy háttere a 2017. május 29-i országgyűlési ülésre nyúlik vissza. Ezen a napon Szél Bernadett egy kérdést intézett egy országgyűlési képviselőhöz, amely a Magyar Villamos Művek Zrt. és a "Paks II" atomerőmű-projektcég reklámkiadásait firtatta. Ekkor Hadházy Ákos, aki a hátsó padsorban ült, egy transzparenst emelt fel, amelyen a közpénzek kedvezményezettjeinek nevei, fényképei és a kapott összegek szerepeltek, "a Paks II hálózata" felirattal. A házszabályok értelmében az előzetes engedély hiánya miatt a képviselőket arra kérték, hogy távolítsák el a transzparenst, de ők ennek nem tettek eleget.

A Szél Bernadett és Hadházy Ákos kontra Magyarország (80686/17.) ügyének háttere a következőképpen alakult: 2017. november 20-án, egy országgyűlési ülés keretein belül, a kormánypárti képviselő "Mondjunk nemet a [EU-s] bevándorlási kvótákra!" címmel tartott egy felszólalást, amelyben Szél Bernadettet politikai támogatással vádolta a kvóták ügyében. A két kérelmező, kifejezve a véleményét és tiltakozva a vádak ellen, papírlapokkal, amelyekre a "Hazudik" felirat volt írva, megjelent a házelnöki pulpitus mögött, a televíziós kamerák előtt. A házelnök felszólította őket, hogy fejezzék be a demonstrációt, de ők nem hajtották végre a kérést, csupán a felszólalás befejezésével tértek vissza a helyükre.

A 48725/17. számú ügyben a kérelmező, Szabó Szabolcs, aki a vizsgált időszakban független országgyűlési képviselőként tevékenykedett, 2017. április 4-én, az Országgyűlés ülésén, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosítását célzó T/14686. számú törvényjavaslat zárószavazása alatt egy szirénát aktivált. E tett következtében az Országgyűlés nem tudta megkezdeni a zárószavazást, amíg a Terembiztosi Szolgálat munkatársa, az ülést vezető elnök kérésére, el nem vette a képviselőtől a szirénát, és el nem távolította azt az ülésteremből.

A dokumentum összegzése alapján a kérelmezők mindhárom ügyben olyan magatartást tanúsítottak, amely nem felelt meg az Országgyűlés belső eljárási rendjének, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolták. Ennek következtében az Országgyűlés elnöke szankciókat alkalmazott velük szemben. A kérelmezők minden alkalommal a Mentelmi Bizottság eljárását kérték, ám a bizottság elutasította a beadványokat. A bizottsági döntést követően a kérelmezők jogorvoslati kérelmet nyújtottak be az Országgyűléshez, amelyben a házelnök határozatának hatályon kívül helyezését kérték. Az Országgyűlés azonban minden esetben megerősítette a házelnök döntését.

A közleményben az olvasható, hogy a bíróság – az Ikotity és társai kontra Magyarország ügyével összhangban – arra a következtetésre jutott, miszerint a kérelmezők számára megfelelő jogorvoslati lehetőségek álltak rendelkezésre. A kérelmezők a házelnöki döntés ellen a Mentelmi Bizottsághoz fordulhattak, ahol lehetőségük nyílt véleményük kifejtésére. A bizottság eljárása során indokolt döntést hozott, és az Országgyűlés plenáris ülése is szavazott az ügyükről.

A bíróság megállapította, hogy a kérelmezők azon állítása, miszerint a Mentelmi Bizottság részrehajló döntést hozott velük szemben, alaptalan. Az eljárás pártatlanságát nem befolyásoló körülményeket nem sikerült feltárni – tájékoztatott a sajtófőnök.

A bíróság állásfoglalása szerint a véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozás valóban fennállt, azonban ezt törvényes alapokra helyezte. Az intézkedés célja a parlament rendjének megőrzése és más képviselők jogainak védelme volt, ami legitim indoklásnak számít. Mivel a kérelmezők nem tudták bizonyítani, hogy a véleményük kifejezésére nem álltak rendelkezésre a házszabályok által biztosított eszközök, például felszólalások vagy módosító javaslatok, a bíróság a szankció alkalmazását szükségesnek és arányosnak találta.

Hozzátette, hogy a képviselők a fent említett ügyekben különböző eszközökkel fejezték ki politikai álláspontjaikat, legyen szó transzparensekről, táblákról vagy szirénákról. A bíróság azonban következetesen értékelte a helyzetet, megállapítva, hogy a véleménynyilvánítás szabadságába történő beavatkozás jogi alapokon nyugodott. Ez a beavatkozás nem a kifejezés tartalmát célozta, hanem annak módját, amely területén az állam szélesebb mérlegelési mozgástérrel bír. Az alkalmazott szankciók mértéke és jellege pedig összhangban állt az arányosság követelményével, nem lépve túl annak határait.

Ennek értelmében a bíróság egyetlen ügyben sem találta bizonyítottnak az Egyezmény 10. cikkének megsértését, és a benyújtott kérelmeket elfogadhatatlannak minősítette.

A bíróság határozatait gondosan megfontolt jogi precedensek figyelembevételével, háromtagú testület döntése alapján hozta meg, ezért ezek a határozatok véglegessé váltak - olvasható a közleményben.