Ha magányosan távozol az élők sorából, a cicád éppúgy felfedezi majd az arcodat, mint egy ínycsiklandó falatot.

Furcsa és megdöbbentő, de a háziállataink sosem foglalkoznak azzal, hogy "az elhunyt gazdájukat falatozzák", amikor az éhség gyötri őket.

"Ne engedd, hogy bármi is kárba vesszen" – talán ezt suttogják az állataink, miközben otthon, csendben, egyedül hagyva várják, hogy valaki felfedezze a tragédiát. A patológusok újra és újra beszámolnak arról a szívszorító esetről, amikor a hűséges kis kedvencek a szeretetteljes gazdájukat már csak étkezési lehetőségként látják, és a gyász helyett inkább lakomázni kezdenek a holttestből. A korábbi kötelékek, a közös élmények mind eltűnnek, amikor az élet és a halál határvonalán a túlélés ösztöne beszél.

A zoológusok számára nem meglepő, hogy a macskák az élelemhez való hozzáférést prioritásként kezelik. A cicák evési időablaka sokkal rövidebb, mint a kutyáké, és egyúttal türelmetlenebbek is. Továbbá, a macskák érzékenyen reagálnak a romlott hús szagára, így valószínűleg nem fognak várni arra, hogy a gazdájuk felfedezze azt a padlón – számol be róla a heute.at.

A kutyák számára a szagunk kulcsfontosságú tényező az időzítés tekintetében. Ezek a hűséges társak sokkal hosszabb ideig élik meg a gyászt, és gyakran elhanyagolják az éhségüket. Azonban a bomlási folyamat lassan, de biztosan átalakítja az egyéni szagunkat, és fokozatosan "idegenné" válunk számukra, különösen, ha már nem mutatunk életjelet.

A Lille-i Egyetem kutatócsoportjának friss tanulmánya arra figyelmeztet, hogy a hűséges kutyáink legfeljebb 24 órát képesek várni ránk, mielőtt táplálékként kezdenének tekinteni ránk. Ez különösen igaz, ha vér folyik, hiszen ilyenkor az ösztönök sokszor felülírják a szomorúságot.

A macskák és kutyák viselkedése az elhunytak mellett gyakran meglepő és meghökkentő. Kezdetben a holttest arcát és fejét célozzák meg, mintha utolsó próbálkozásukkal még egy reakciót szeretnének kiváltani a gazdájukból. Eleinte óvatosan piszkálják, nyalogatják, majd fokozatosan átállnak a csípésre és a harapásra. Érdekes módon a macskák hajlamosak először az ajkakat "megkóstolni", mintha valami ismerős ízt keresnének.

Természetesen, mielőtt elítélnénk a kutyákat és a macskákat, fontos megértenünk, hogy minden élőlény a saját túlélését helyezi előtérbe, függetlenül az általunk felállított erkölcsi normáktól. Az élettelen testeket pedig a saját szemszögükből nézve nem másnak tekintenék, mint egy lehetséges táplálékforrásnak.