Sokak kedvenc színésznője őszintén megosztotta a nyilvánossággal, hogy gyógyíthatatlan betegséggel küzd, ezzel mélyen megérintve a rajongóit.
A brit színjátszás élő legendája, Dame Judi Dench nemcsak a színpadon és a filmvásznon, hanem a való életben is példát mutat. Dench szerint a betegség nemcsak az emlékeket, hanem az identitást és a családi kötelékeket is elrabolja.
Egy élet, amely a harc szellemében bontakozik ki.
Judi Dench néhány évvel ezelőtt merész lépésre szánta el magát, amikor nyilvánosságra hozta, hogy makuladegenerációval küzd. Ez a gyógyíthatatlan szembetegség, amely fokozatosan rontja a látást, mára már olyan súlyos mértéket öltött, hogy a színésznő nem képes elolvasni a szövegeket, és a mindennapi feladatok elvégzéséhez is segítségre van szüksége. Férje odaadó támogatásával tud csak közlekedni és önállóan boldogulni, ám mindezek ellenére Judi elkötelezetten folytatja aktív részvételét a közéletben és a színjátszásban, bizonyítva, hogy a nehézségek ellenére is lehet élni a szenvedélyeinknek.
Dench azonban nemcsak saját betegségével néz szembe bátorsággal, hanem másokért is harcol. Az Alzheimer-kór elleni küzdelem egyik legismertebb szószólójaként az Alzheimers's Research UK alapítvány munkáját támogatja, és arra buzdítja a társadalmat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a betegség korai felismerésére és kezelésére.
"A demencia képes elrabolni tőlünk mindazt, amiért annyira ragaszkodunk."
A színésznő nemrégiben a brit Mirror magazinnak nyilatkozott, ahol megosztotta személyes véleményét az Alzheimer-kórról. Szavai mély nyomot hagytak a közönségben:
A demencia nem csupán az emlékek fosztogatása: képes elrabolni az identitásunkat, megrendíteni emberi kapcsolatainkat, és kockára tenni jövőnket is. Mindent, amiről azt gondoltuk, hogy a miénk, elveszíthetjük. Senki sem érdemli meg azt a fájdalmas élményt, hogy válaszok nélkül nézze végig, ahogy a szerettei fokozatosan eltűnnek a látóköréből, és elveszíti a családját, amely eddig a támasza volt.
Dench kiemelte, hogy Angliában még mindig sokan várnak diagnózisra, vagy tudomást sem vesznek arról, hogy demenciával küzdenek. Ez a helyzet nem csupán az érintettek, hanem családjaik számára is óriási megpróbáltatást jelent, hiszen így nem tudnak időben felkészülni a betegség következményeire, és lemaradnak a közös, értékes pillanatok megéléséről.
A színésznő elköteleződése nem csupán anyagi hozzájárulásban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy nyíltan beszél a betegségről, és bátorítja az embereket, hogy ne habozzanak segítséget kérni. Az Alzheimer-kutatás anyagi támogatása és a diagnosztikai eljárások fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a betegek és családjaik méltósággal élhessék meg életük hátralévő időszakát.
