Gitáros-énekesként bejárva a gyönyörű Kárpát-medencét, a zene varázslatos világában kalandozom. Minden egyes fellépés egy új élményt kínál, ahol a helyi kultúra és hagyományok gazdagságával találkozom. Az autentikus dallamok és szövegek összefonódnak a tá

A marosvásárhelyi illetőségű, jelenleg a Felvidéken élő Fábián Zoltán zenész, dalszerző a 2000-es évek elején családostul Magyarországon telepedett le, ahol gitárosként és énekesként vált ismertté különböző rockegyüttesek frontembereként. Időközben a magyar-lengyel barátság jegyében számos lengyelországi koncerten énekelt lengyelül, ugyanakkor irodalmi esteken költőkkel lépett fel, aztán kiadta első szólóalbumát egy könyv kíséretében, de zenei pályafutásának legnagyobb sikerét 2023-ban jegyezte, amikor dalt írt a magyar nyelvről Örökségem a magyar nyelv címmel, amelynek szövegét Thököly Vajk szilágysági költő írta.

Jelenleg a felvidéki Rimaszombat közelében, a Petőfi Sándor Program keretein belül ösztöndíjasként tevékenykedő Fábián Zoltán elkötelezetten küzd a helyi magyarság megmaradásáért. Nemrégiben szülővárosában tett látogatása során zenei pályafutásáról, valamint Marosvásárhelyhez fűződő emlékeiről osztotta meg gondolatait.

Üdvözöllek Marosvásárhely varázslatos földjén! Milyen különleges esemény hozott téged most Erdély szívébe?

A Lakiteleki Népfőiskolai Hálózat szervezésében, a Dalia Népfőiskola képviseletében érkeztünk, hogy felfedezzük a Nyikó mentén és Székelykeresztúron élő helyi magyar közösség értékeit, hagyományait, valamint kulturális és szellemi állapotát. Ez a program része egy átfogó kutatásnak, amely a Kárpát-medence magyarlakta területeit célozza meg. Kilencnapos itt-tartózkodásunk végén Marosvásárhelyre is ellátogattunk, ahol a párom, Nikolett és két jó barátom kíséretében újabb élményekkel gazdagodtunk.

- Nézzünk vissza egy pillanatra a kezdetekre. Milyen úton jutottál el a zene világába?

Marosvásárhelyen kezdett el igazán megszólítani a zene, különösen a rock műfaja. Miután a szüleimmel Magyarországra költöztünk, a gitározás iránti szenvedélyem tovább égett. 17 éves koromban énekes-gitárosként kezdtem el heavy metal zenekarokhoz csatlakozni. 2009-ben három erdélyi társammal megalapítottuk a Székely Vér nevű bandát, ami után a Hungarica következett.

Civil foglalkozásában számítástechnikai szoftverüzemeltetőként tevékenykedik, emellett pedig tíz éven keresztül üzemvezetői feladatokat is ellátott. Érdekes kérdés, hogyan tudta a zene összekapcsolni e két világot. Milyen hatással volt a zenei szenvedélye a vezetői munkájára, és milyen szerepet játszott a zenélés a mindennapi döntéshozatalában és csapatvezetésében?

Természetesen, íme egy egyedi változat: "Két évvel ezelőtt még egy teljesen más világban dolgoztam főállásban. Kezdetben munkásként, később gyártásvezetőként, végül pedig üzemvezetőként tevékenykedtem. Ám ahogy teltek az évek, 34-35 éves koromban elérkezett az idő, hogy mérlegeljem, mi az, amit igazán szeretnék az életemben. Ekkor döntöttem úgy, hogy a zenét választom hivatásomnak. Számomra elengedhetetlen, hogy a zenémnek legyen egy komoly küldetése. Különösen fontosnak tartom, hogy a dalaim révén kifejezzem a közösségem, különösen a fiatalok számára azt az üzenetet, hogy büszkék lehetünk a gyökereinkre és a származásunkra."

Az évek során Lengyelországban is rendszeresen fellép, ahol lengyel dalokat is előad. Azóta már számos koncertet adott ott. De miért döntött úgy, hogy lengyel nyelven is énekel?

Ez a projekt 2012-ben indult, amikor rábukkantam egy rímbe szedett közmondásra: „Lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol, issza borát.” Ez a sor csodálatosan tükrözi a két nép évszázados barátságát. Rájöttem, hogy Lengyelországban mennyire nagy tisztelet övezi ezt a kapcsolatot, és elhatároztam, hogy foglalkozom vele. Azóta évente három-négy alkalommal hívnak meg koncertekre, és mindig örömmel fogadom a lehetőséget, hogy részt vehessek ebben a különleges barátságban.

Főként rockzenészként vált ismertté, de az irodalom világában is otthonosan mozog. Irodalmi esteken és költészetnapi rendezvényeken is találkozhatunk vele, ahol költőkkel együtt lép fel. Mikor alakult ki benne ez a különleges vonzalom a versek iránt?

- A Marosvásárhelyen élt Tóth István költőnek, egyetemi tanárnak köszönhetően szerettem meg a verseket, ugyanis nyolcadikos koromban szülővárosomban nagynénémtől kaptam egy könyvet, mely a költő verseit is tartalmazta, Marosvásárhely 101 versben címmel. Azóta tetszenek a versek.

Körülbelül egy hónapja debütált legújabb könyve, mely a "Dalokba szőtt sorok" címet viseli, és 2024-ben érkezik az első szólóalbuma, "Őrzöm a lángot" néven. Milyen érdekességeket érdemes tudni ezekről a művekről?

A könyvben két évtized válogatott dalainak és verseinek mély gondolatai bontakoznak ki, amelyek a határokon innen és túl egy közös értékrendet tükröznek. Ezek a szavak az olvasót egy különleges utazásra hívják, miközben a tavaly megjelent szólóalbumom készítésekor nem csupán a rockzene keretein belül időztem. Az albumon különböző zenei stílusok találkoznak, így sokszínű dallamokkal gazdagítottam a repertoáromat. A kulturális horizontom szélesedett, és nyitott vagyok új élményekre, de a zeném továbbra is az én rockzenész identitásomat hordozza, mentes a határok szorításától.

- 2023-ban dalt írt a magyar nyelvről - Örökségem a magyar nyelv címmel -, amely ismertté vált az egész Kárpát-medencében.

Valóban, a dal videoklipjét a Kárpát-medence különböző régióiban rögzítettük – Erdélytől Magyarországon át a Felvidékig, sőt még a gitárszólót is a Finnországban élő testvérem készítette el, így a skandináv táj is része lett a projektnek. A szöveg önmagáért beszélt, és éppen akkor készült a szólólemezem, amelynek ez a dal lett a felvezetője, és végül ez vált a legismertebb számommá.

- Jelenleg Felvidéken él. Ott mivel foglalkozik?

Rimaszombat közelében, pontosabban Gömörpéterfalán végzem a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként végzett munkámat, amelynek célja a helyi magyarság megőrzése és erősítése. Különös figyelmet fordítok a fiatalokra, hiszen őket szeretném megszólítani a nemzeti identitás fontosságával kapcsolatban. Rendszeresen látogatom az iskolákat, ahol zenés, verses irodalmi órák keretében együtt énekeljük a korábban említett dalokat. Az élet különös fordulatának köszönhetően közel kerültem a Felföldi Dalia Iskola vezetőjéhez, Kopecsni Gábor harcművész barátomhoz, aki a faluban él és aktívan részt vesz a közösségi életben. Így aztán a Petőfi Sándor Programra való jelentkezésem során lehetőségem nyílt arra, hogy a program keretében együtt dolgozhassak vele, és közösen támogathassuk a helyi közösséget.

Mikor láthatjuk legközelebb Erdély csodás tájain fellépni?

A közeljövőben számos koncerttel várom a közönséget a gyönyörű Kárpát-medencében. Különösen izgatott vagyok a június 1-i fogarasi fellépés miatt, ahol remélem, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagíthatjuk egymást. Emellett Székelykeresztúron is tervezek egy koncertet, ami szintén különleges alkalom lesz.

- Zárásként nézzük meg egy kicsit Marosvásárhelyt. Milyen emlékek élnek Önben a gyerekkoráról és az általános iskolai időszakáról?

Marosvásárhelyhez számos kedves gyerekkori emlék fűz, minden egyes utcasarok és kis zug tele van számomra jelentőséggel. Bár a város az idő múlásával sokat változott és fejlődött, én mindig is büszke leszek arra, hogy itt láttam meg a napvilágot. Zenészként pedig igyekszem képviselni szülővárosomat, akárhol is lépek fel. Az első koncertem is ide köt, még 14 évesen álltam a színpadon az egykori Black Hole-ban, és az a pillanat örökre megmarad bennem.

A Tudor negyedben nőttem fel, ahol a régi 18-as általános iskolába jártam, ami ma már Romulus Guga Gimnázium néven ismert. A sport mindig is fontos szerepet játszott az életemben; abban az időben karatéztam és kosárlabdáztam is. Az akkori testnevelő tanárom, Stef Zakariás, akinek rengeteget köszönhetek, egyszer dorgálásban részesített. Miután észrevette, hogy a gitározás miatt az ujjaim gyakran begyulladtak, jogosan felháborodott. Ekkor egy nehéz döntés elé állított: folytassam a kosárlabdát, vagy a zenélés mellett tegyem le a voksom. Végül a zene mellett döntöttem, ami aztán nemcsak hobbimmá, hanem később a hivatásommá is vált.

Milyen különleges szálak fűzik még szülővárosához?

Két nagynéném még mindig itt él, és az egyik testvérem is a közelben van, de rengeteg szeretetteljes ismerősöm is otthonra lelt ebben a városban. Amikor honvágy gyötör, gyakran hallgatom a marosvásárhelyi Autostop együttes Keresztes Ildikó közreműködésével készült dalát, a Vásárhelyt. Ennek a dalnak a sorai mindig velem vannak, bárhol is járjak...