**Emlékek szárnyán - Érzelmes megemlékezés a Veszprémi Repülőtéren** A Veszprémi Repülőtér nem csupán egy hely, ahol repülőgépek szállnak és landolnak, hanem egy olyan tér is, ahol az emlékek szárnyra kelnek. A legutóbbi megemlékezés során a résztvevők s

Hozzátartozók, díszegyenruhás katonák és a történelem iránt elkötelezett civilek gyűltek össze a veszprémi repülőtéren, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a magyar katonai ejtőernyőzés első tragédiájának 84. évfordulójáról. A koszorúzással egybekötött ünnepség felelevenítette az ejtőernyős hősök emlékét és a veszprémi repülőtér történelmi jelentőségét.

A tavaszi napsütés lágy fénye alatt, a repülőtér csendjében mélyen visszhangzott a katonai tiszteletadás dobszólamainak ritmusa. A Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete által szervezett megemlékezés résztvevői mély tisztelettel adóztak az 1941-es tragédia áldozatainak emlékének. A rendezvényen jelen volt Vargha Tamás, a parlamenti államtitkár és honvédelmi miniszterhelyettes, emellett számos magas rangú katonai vezető, egyházi képviselők, valamint a civil és katonai szervezetek tagjai is. Különösen megható pillanat volt, amikor Félhelyesné Zubonyai Judit, vitéz Bertalan Árpád őrnagy unokája is megjelent, hiszen nagyapja neve szorosan összefonódik a magyar ejtőernyős fegyvernem hősiességével és megszületésével.

A megemlékezés szónoklatai a veszprémi repülőtér múltját és a katonai repülés kockázatos világát idézték fel. Vargha Tamás hangsúlyozta, hogy a 84 évvel ezelőtti tragédia emléke nem csupán fájdalmas veszteség, hanem iránymutató is a jövő számára. "Egy ember halála mindig fájdalmas, de különösen az, ha az illető hazája szolgálatában, katonaként áldozza fel életét" - fogalmazott az államtitkár.

A pápai repülőtér alkalmatlansága miatt helyezték át az első ejtőernyős zászlóalj indulását a veszprémi reptérre

Hangodi László történész lenyűgöző részletességgel világította meg a veszprémi repülőtér gazdag és sokrétű történelmét. Felfedezte, hogy a terület már a trianoni békeszerződés időszakában titkos katonai kiképzések színhelyéül szolgált, ahol a magyar légierő, a nehézségek ellenére, rendíthetetlenül készítette fel pilótáit a jövő kihívásaira. E repülőtér később a 86-os típusú nehézbombázókra való kiképzés központjává vált, és kulcsszerepet játszott a hazai légvédelem megerősítésében. Hangodi emellett hangsúlyozta a repülőtér egyedi meteorológiai viszonyait is, amelyek már a kezdetektől fogva komoly kihívásokat jelentettek a pilóták számára, próbára téve tudásukat és alkalmazkodóképességüket.

A szomorú 1941-es bevetés hátteréről is szó esett. A pápai repülőtér nem megfelelő állapota miatt az első ejtőernyős zászlóalj indulását a veszprémi reptérre kellett áthelyezni. Innen vette kezdetét az a végzetes repülés, amely soha nem jutott el a kitűzött célhoz.

Az ünnepség egyik legmeghatóbb pillanata akkor következett be, amikor felhangzott a régi katonadal, a "Szállj a légbe, égbe, kékbe fel, hajrá!" Ez a dallam 1937 óta a veszprémi katonai repülés hőskorának jelképe, és a levegőben vibráló hangjegyekkel egy újabb fejezetet írt a múlt dicsőséges emlékeibe.