Szokatlan döntés következtében a Mini nem tudta teljesíteni a mesternégyest Montén, ami meglepetést okozott.

A Monte-Carlo Rally története az 1960-as években számos izgalmas pillanatot tartogatott, és ezen időszak egyik kiemelkedő szereplője a Mini volt. Ez a kompakt kisautó három alkalommal is diadalmaskodott a hercegség híres versenyén. Csak egy szokatlan döntés akadályozta meg, hogy a Mini négy győzelmet ünnepeljen, így a márka legendás helyet szerzett magának a rallysport annáliájában.

A Monte-Carlo Rally 1911 óta íródó történelme során igen sok sztorit találhatunk, és az egyik ilyen, hogy a Mini egy furcsa döntés miatt nem tudott négyszer nyerni az 1960-as években.

A brit autómárka történetének egyik jelentős pillanata volt, amikor 1964-ben Paddy Hopkirk és Henry Liddon triumfáltak. Az ezt követő évben a finn Timo Makinen és brit navigátora, Paul Easter szintén diadalt arattak. Két évvel később, 1967-ben a finn-brit Rauno Aaltonen és Henry Liddon újra a Minit a csúcsra juttatták, ezzel tovább öregbítve a márka hírnevét a motorsport világában.

A Minit, amely a sorozat történetében négyszer is megérdemelte volna a győzelmet, ha nem akadályozza meg egy 1966-os, vitatott döntés.

Ebben az időszakban Timo Makinen és Paul Easter is megnyerhette volna a versenyt, megelőzve Rauno Aaltonent és Tony Ambrose-t, valamint Paddy Hopkirkot és Henry Liddont. Azonban a verseny végén a BMC Mini Cooper S autók, amelyek az első két helyen végeztek, valamint a harmadik helyezett Austin Mini Cooper S fényszóróit a versenybírák szabálytalannak minősítették, így mindhárom párost kizárták a versenyről.

Így végül a finn páros, Pauli Toivonen és Ensio Mikkander, a Citroen DS 21 volánjánál ülve hódította el a győzelmet.