A Ferrari figyelemmel kísérte a helyzetet és egyeztetett a Red Bull csapatával, ugyanakkor Magnussen úgy érzi, hogy nincs mit megbánnia. | M4 Sport

Bár saját tapasztalataira alapozva - kétszer tért vissza a királykategóriába - félig viccesen megjegyezte, biztosra az F1-ben semmit sem jelenthet ki, de Kevin Magnussen a 2024-es év végén elköszönt a mezőnytől, miután 2014-től két kisebb kihagyással annak oszlopos tagja volt.

A dán versenyző, aki a jövő egyik kiemelkedő tehetségeként vált ismertté, a McLaren juniorprogram révén lépett be a motorsport világába. Bár karrierje során csupán egyszer állhatott a dobogón, és a bajnoki cím, sőt még a győzelem is távolinak tűnt, mára már elégedetten tekint vissza pályafutására. Büszkeséggel tölti el, hogy részese lehetett ennek a lenyűgöző mezőnynek.

Most, hogy az F1-es kalandja a végéhez közeledik, a dán versenyző nyíltan osztotta meg tapasztalatait a királykategóriában eltöltött éveiről. Beszélgetése során különösen a McLaren-érát emelte ki, amelyet szerinte peches időzítés jellemzett. „A McLarennek tíz évébe telt, mire sikerült visszanyernie a 2012-es formáját” – olvasható az Autosport beszámolójában.

"Én pont akkor érkeztem meg, amikor ennek a lejtmenetnek az elején tartottak. Abban az esetben, ha két-három évvel korábban érkezem, a történet máshogy alakul" - utalt arra, hogy a 2010-es évek elejének McLarenjével, ami többnyire győzelemre esélyes volt, pályafutása repülőrajtot vehetett volna. "Nem volt szerencsém... és az év végén elveszítettem az ülést."

"Tudod… gyorsabb voltam, mint Jenson (Button), de a versenyeken ő messze túlszárnyalt engem. Az viszont teljesen világos volt számomra, hogy min kell javítanom. Csak annyira kellett figyelnem, hogy befejezzem a futamokat, és megőrizzem a nyugalmamat. Nem arról volt szó, hogy drámaian változtatnom kell a megközelítésemen." - tette hozzá.

Miután a McLaren menesztette, Magnussen a Renault-nál térhetett vissza, majd a Haas szerződtette, ahol aztán hosszú évekig versenyzett. A kezdés itt biztató volt, 2018-ban ugyanis egy jó autót kapott a csapattól, eredményeire pedig, mint elárulta még a motorpartner Ferrari is felfigyelt. "A 2018-as év első felében nagyon jó autónk volt, és Charles (Leclerc) akkor került be az F1-be a Sauberrel."

"Nem éppen fényesen indult a szezonom. Az év nyitóeseménye azonban remekül sikerült. És ekkor váratlanul megjelent a Ferrari, mintha csak kinyújtották volna a kezüket. Hirtelen a szimulátoruk volánja mögé ültem, a Ferrarinál, nem a Haasnál! Figyeltek, és én is elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mi vár ránk. De aztán Charles hihetetlen teljesítményt nyújtott, és onnantól fogva már semmi másról nem hallottam..." - emlékezett vissza.

"Nem vagyok biztos benne, hogy mennyire voltam a közelében. De ha Charles nem teszi oda magát, ha gyenge évet fut, akkor én is lehettem volna az egyik versenyző, akit figyelemmel kísérnek. Néha úgy tűnik, hogy közel kerülsz, de aztán mégis távol maradsz. Ez már csak így van." - tette hozzá.

2018-ban újabb izgalmas lehetőség bontakozott ki a dán versenyző előtt. A Red Bull csapata éppen versenyzőket keresett, miután Daniel Ricciardo a Renault-hoz szerződött. A bikások a testvércsapatnál próbáltak volna helyet biztosítani számára, de Magnussen nem érezte magát vonzónak ehhez a lehetőséghez. Ma már visszatekintve elismeri, hogy talán érdemes lett volna másképp mérlegelnie a döntését.

A menedzsmentem tárgyalt a Red Bull-lal, és Christian Horner azt mondta, náluk jelenleg nincs szabad hely, de lehetőség van egyeztetésre a Toro Rossóval. Én azt javasoltam, hogy ezt ne folytassuk, de lehet, hogy mégis kellett volna beszélnünk velük. Végül is, Pierre Gasly kapta meg a Red Bull-ülést, míg Alexander Albont az F2-ből előléptették a Toro Rossóhoz. Azután Gasly teljesítménye nem volt megfelelő, így Albont átvitték a Red Bullhoz. Így az a srác, aki a Toro Rosso ülést megkapta, végül a Red Bullnál találta magát – magyarázta a helyzetet.

Magnussen elismeri, hogy az életében akadtak kihagyott lehetőségek, és azt is, hogy néha ő is adhata volna többet a teljesítményéhez. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy távozásakor semmit sem sajnál, semmiféle döntését nem bánja. „Persze, biztos vagyok benne, hogy én is tehettem volna többet... de ezt mindenki mondhatná magáról. Az élet tele van kihívásokkal... voltak olyan időszakok, amikor nem fektettem bele elég energiát, de akadtak pillanatok, amikor a legjobb tudásom szerint dolgoztam. Most mégis azt mondom, hogy nem bánom. Nem hiszem, hogy bármi mással meg tudtam volna változtatni a pályafutásom irányát. Ezt erősen kétlem.”