Ezen a lemezen a finom kamarazene lágy dallamaitól kezdve az eksztatikus jazz vibráló ritmusaiig kalandozunk.
Hosszú és izgalmas várakozás után, egy apró próbaterem falai között formálódott meg Szegő Dávid debütáló nagylemeze, a Daveform Quintet első albumának anyaga. A lemez tele van sodró erejű, eksztatikus jazz dallamokkal, amelyek azonnal magukkal ragadják a hallgatót. A zenész minden egyes dal mögött felfedezhető történeteket osztott meg velünk: a finom kamarazenéléstől kezdve a belső vívódások forradalmáig, egészen az őrület határán táncoló groove-okig. Minden egyes szám egy újabb utazás, amely mélyen belemerít a zene világába.
A Daveform Quintet kétségkívül a hazai jazzszíntér egyik kiemelkedő formációja, és nem véletlenül emlegetjük őket szupergroupként. A zenekar tagjai a jazz világának meghatározó személyiségei: Subicz Gábor trombitál, aki a Subtones és a Modern Art Orchestra révén vált ismertté; Hock Ernő, aki a The Qualitons, Zuboly és Jü zenekarok bőgőse; Oláh Krisztián, aki a Nagy Emma Quintet és az Oláh Krisztián Quartet zongoristájaként tűnt fel; Mester Dániel, a Nasip Kısmet és a Mester Dániel Trió szaxofonosa; valamint Szegő Dávid, aki a Santa Diver és a Nasip Kısmet dobosa. A zenekar mozgalmas másfél évet tudhat maga mögött, amely során számos telt házas koncertet adtak, és végre novemberben megjelent első nagylemezük, az "Arrival". Ezt a különleges anyagot Szegő Dávid, a zenekarvezető, dalról dalra bemutatja, és az igazi élményre vágyók január 9-én az Opus Jazz Clubban élőben is meghallgathatják a lemez teljes anyagát.
Szegő Dávid egy különleges pillanatról mesélt, amikor elmondta, hogy ez az utolsó alkalom, amikor a lemez elejétől a végéig a színpadon hallható. "Úgy érzem, egy korszak végéhez érkeztünk, és itt az ideje, hogy teret adjunk az új inspirációknak. Az új koncertműsor és lemezanyag már készen áll, hiszen télen megírtam, most csupán össze kell raknunk a zenekarral. Izgalmas időszak vár ránk: az új műsort Budapesten, a Müpában mutatjuk be először, ahol a világsztár gitáros, Kurt Rosenwinkel is csatlakozik hozzánk."
Ahogy a szerző fogalmazott, "az Arrival című lemez dalai szinte mind egy időben, hasonló ihletforrásokból táplálkozva születtek. A koronavírus második hulláma alatt döntöttem úgy, hogy feladom az albérletemet, és elvonulok egy apró próbaterembe. A külvilág zajától elzárva, a szerelem elvesztésének fájdalmával és a koncertek hiánya miatt rám törő elvonási tünetekkel küzdve kezdtem el kiadni magamból azokat a dalokat, melyek már régóta foglalkoztattak. Ezekből a gondolatokból és érzésekből formálódott meg az album." Most pedig a szerző osztja meg velünk a lemez mögötti történetet.
A lemez első és egyben címadó dala, amit elsőként írtam meg 2020 telén. Fontos és szimbolikus jelentése van ennek a számnak az életemben. Nem volt könnyű megérkezni magamba. Meglátni és meghallani az ösztönös alkotói hangom. Talán máig sem érkeztem meg igazán, de ez az utazás kihívása és szépsége, hogy végeláthatatlan állomások sorozata: amint megérkezem valahová, már a következő cél lebeg a szemem előtt. Amikor valami újba kezdek, újat alkotok, mindig nagyon nehezen búcsúzom az előzőtől. Ám később mindig rádöbbenek, hogy minden tapasztalás megmarad, belém épül, és örök búcsút semmitől és senkitől nem kell vennem. Ezt az érzést fejezi ki az Arrival című szám is.
A második dal a lemezen, elsőként vettük fel a stúdióban, és egyfajta kontrasztként követi az Arrivalt. Épphogy csak "megérkeztem" egy állomáshoz, de máris továbblépek és hagyom távolodni az előzőt. Ez a végletek közötti ingázás jellemző rám az élet minden területén, nem véletlen, hogy a szerzeményeimben is megjelenik. Ráadásul a pandémia második hullámában bőven volt mit "búcsúztatnom". Lassan múltak a pezsgő nyári fesztiválszezon és a kapcsolatom emlékei, és a nyüzsgő belvárosi lakásom is hiányzott. A dal az elengedés melankolikus érzését fejezi ki, de nincs benne szomorúság, csak elfogadás.
Ez volt az Elapse után a második szám, amit felvettünk a kétnapos stúdiósession alkalmával. Főleg a szólókon érezhető, hogy mennyire felpörögve vágtunk bele a stúdiózásba. Mindannyian nagyon nagy fordulatszámon zenélünk, maximálisan figyelve és reagálva egymás rezdüléseire. Éppen ezért a szólamok egyenrangúsága az egész lemezen érezhető, ez a fajta kamarazenélés a mi működésünk alapkoncepciója.
A koncerteken Hock Ernő bőgőszólója olyan karakteres és magával ragadó, hogy azonnal magával ragadja a hallgatóságot, és elindítja a dal címét inspiráló erőteljes menetelést. Ez a sereg azonban nem a klasszikus értelemben vett pusztító erő, amely a harcmezőkön csap össze, hanem inkább a belső küzdelmeim, kétségeim és fájdalmam szimbóluma, amelyet összezúz. Olyan megmentőként lép fel, mint egy motiváló löket, amely erőt ad a legreménytelenebb pillanatokban. A harciasságának köszönhetően olyan energiát nyújt, amely segít megőrizni az egységemet a kihívásokkal teli élethelyzetekben.
Ez a szám továbbviszi az Army karakterét, megőrizve annak "harcos" szellemét. Szerzeményem kislemezként debütál, egy különleges videóklippel kísérve, amely a teljes album bevezetője. A "Revolution" 12 percben tárja elénk a forradalom különböző állomásait; ez lehet egy ember belső küzdelme saját ellentmondásaival, vagy akár egy elnyomott közösség fellépése a zsarnokság ellen. Az üzenet középpontjában az aktív változásra való törekvés áll.
Minden interpretációban közös a fejlődés folyamata, amely során szembe kell nézni a visszatartó erőkkel, hogy új minőségek születhessenek. Ezt a dinamizmust tükrözi a dal szólóinak váltakozása: a káosz szülte hangok kibontakoznak, majd újra visszazuhannak a zűrzavarba, ezzel kifejezve a rombolás és újjászületés elkerülhetetlen körforgását. A második ciklusban Subicz Gábor trombitájából olyan ősi, szinte felismerhetetlen hangok törnek elő, amelyek egy grandiózus, virtuóz szólóban csúcsosodnak ki. Ez a lemez leghosszabb száma, amelyben különlegesen én is részt veszek egy kiterjedt dobszólóval.
A lemez ötödik száma egyfajta megnyugvást hoz, enyhítve a korábbi, energikus dalok feszültségét. Ez a legnyugodtabb, balladai hangulatú szerzemény a válogatásban. Melankóliája nem a szomorúság, hanem inkább a türelmes várakozás érzetét kelti. Várom a lezárások feloldását, a koncertek izgalmait, a nyár eljövetelét, és a barátaimmal való találkozás örömét, valamint a fájdalmam fokozatos enyhülését. Amikor előadjuk ezt a dalt, izgalmas élmény játszani a kísérő ritmusokkal, ahogyan a háttér és a főtéma játékosan keresi egymást a dallamok során.
Ebben a dalban a swing lüktetése különleges módon bontakozik ki. A viharos kapcsolatom emléke szolgáltatta az inspirációt, amely a zene minden egyes rezdülésében ott vibrál. A felemelő és nyugodt zenei motívumok hirtelen, váratlan váltásokkal csapnak át a tomboló, disszonáns epizódokba, majd ismét visszatérnek a megnyugtató harmóniákhoz. Azok a meglepetésszerűen felbukkanó bővített és moll major akkordok váltakozása tökéletesen tükrözi számomra ezt a feszültséggel teli, ám mégis kifejező hangulatot.
A szólókat Oláh Krisztián indítja, aki egy friss, swinges ritmusra álmodta meg a felvételt. Ez a könnyed lüktetés igazán különleges színt vitt a számba. A zongora dallamai után Mester Dani lélegzetelállító, free jazzbe hajló szólóján keresztül kalauzol minket a madár haláltusájának drámai pillanataiba. Ezt követi Gábor feszítő, bővített moll major akkordokra épülő szólója, amely a dal végső téma előtt ragad magával. Az egész kompozíció során az őrület határvonalán egyensúlyozunk, mintha a zene és a valóság határát feszítenénk.
Az utolsó szám a lemezen, ami utoljára is született, 2023 őszén. A dal abból a praktikus okból jött létre, hogy nem volt elég hosszú a repertoárunk egy másfél órás koncerthez. Így három év után ismét írtam egyet. Ez lett a lemez legegyszerűbb darabja, nincsenek fura ütemmutatók és kifacsart dallamok, ezért is érdekes színfolt a lemezen. A kedvenc részem benne az, amikor az energikus szaxofonszóló csúcspontján Ernő és én kiállunk, és Krisztián Danival együtt zongora-szaxofon-duóként zárja le a szólót.
A lemez harmonikus utolsó dala akár előre is vetíthetné a következő album hangulatát, ám erről szó sincs, hű maradtam önmagamhoz, gyakran atonális érzetű és komplikált dalokat írtam a második lemezre. Kíváncsi vagyok a zenekar homlokráncolására, miután meglátják az új műsor kottáit, és alig várom, hogy megszólaljanak a dalok a színpadon.