Európa nem áll készen az extrém hőhullámokkal való megküzdésre; miközben mi a hűsölésre törekszünk, az utcákat még mindig fűtjük.

Ahogy a klímaváltozás hatására egyre inkább felforrósodnak és elnyúlnak az európai nyarak, számos ember szenved az elviselhetetlen hőségtől, mivel a kontinens otthonaiban a légkondicionáló berendezések még mindig ritkaságnak számítanak. De miért nem váltak a klímák elterjedtté Európában, és milyen nehézségekkel járna a széleskörű bevezetésük? A válasz összetett, mivel a múltbéli szokások, gazdasági akadályok, szigorú építési előírások és környezetvédelmi megfontolások mind szerepet játszanak ebben a kérdésben. A forróság azonban arra ösztönzi a döntéshozókat - és az európai lakosságot is - hogy újragondolják a helyzetet.

Európát az utóbbi hetekben tüzes hőhullám sújtotta, amelynek következtében számos országban megdőltek a korábbi hőmérsékleti csúcsok. A nappali kánikula olykor még az éjszakai órákban sem csillapodott, egyes helyeken a hőmérséklet a 30 Celsius-fokot is meghaladta hajnalban. Ez a helyzet nem csupán a mindennapi komfortérzetet rontja, hanem egyre súlyosabb gazdasági és egészségügyi kockázatokat is hordoz magában.

Miközben a klímaváltozás által súlyosbított hőhullámok egyre gyakoribbak és tartósabbak, Európa továbbra sem alkalmazkodott megfelelően a forrósághoz. Ennek egyik leglátványosabb jele a légkondicionáló berendezések szinte teljes hiánya a kontinensen található otthonok többségében.

Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban a háztartások közel 90%-ában megtalálhatóak a klímaberendezések, míg az európai átlag ezzel szemben csupán 20%-ra tehető. Néhány országban, mint például az Egyesült Királyság (5%) vagy Németország (3%), ez az arány még aggasztóbb. Magyarországon azonban a helyzet kedvezőbben alakul: a Központi Statisztikai Hivatal 2022-es adatai szerint már egy jelentős rész a háztartásokban megtalálja ezt a kényelmet szolgáló eszközt.

Ez viszont hiába nőtt meg azóta, még mindig jelentősen elmarad a kívánt szinttől, mivel a berendezések túlnyomó része a fővárosban, valamint a megyei jogú városokban és azok környékén helyezkedik el.

A légkondicionálás hiánya sokak számára meglepő, különösen a déli országok forró nyarait ismerve. Azonban Európa jelentős része, különösen a középső régiók és az északi területek, évszázadokon át nem tapasztalta a komoly hűtési igényeket. Ennek következtében a klímaberendezések soha nem váltak az építészeti tervezés, a háztartási szokások vagy az energiapolitika szerves részévé. Ahogy Brian Motherway, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szakértője is kifejtette a CNN-nek, "Európában egyszerűen nem alakult ki a légkondicionálás kultúrája, mivel eddig nem volt rá valódi szükség".

A szakértők megállapítása szerint ennek egyik legfontosabb tényezője, hogy sok lakóház a XX. század eleje előtt készült el, jóval azelőtt, hogy a korszerű klímatechnológia elérte volna a háztartásokat. Az Egyesült Királyságban például a lakóingatlanok egyhatoda 1900 előtt épült, ami komoly kihívást jelent a modern hűtési megoldások integrálásában.

A hatóságok gyakran utasítják el a telepítési kérelmeket a kültéri egység látványa, vagy a beszereléssel járó fúrás-faragás miatt - különösen műemléki vagy a város látképéhez sokat hozzáadó, védett övezetekben.

A klímaberendezés jelenléte a háztartásokban nem csupán a lakosság igényeitől függ, hanem számos gazdasági tényezőtől is. A légkondicionálók nemcsak a beszerzésük miatt jelentenek kiadást, hanem a fenntartásuk is jelentős költségekkel jár, különösen Európában. Az energiaárak itt általában magasabbak, mint az Egyesült Államokban, míg a háztartások átlagos jövedelme alacsonyabb szinten mozog. Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta az energiaválság tovább súlyosbodott, és noha az árak azóta némileg stabilizálódtak, a villamosenergia költségei még mindig sokak számára megfizethetetlenné teszik a klímaberendezések használatát.

Ez a jelenség Magyarországon is megfigyelhető, ahol az emelkedő rezsiárak ellen különböző hatékonysággal próbálnak védekezni az emberek. Egy átlagos split klíma napi használata során akár 5-8 kWh energiát is igényelhet, ami havonta több ezer forintos pluszköltséget jelenthet a háztartások számára. Ráadásul sok esetben csupán egy hűvös helyiség biztosítására szolgál. Ennek következtében a légkondicionálás sokak számára még mindig luxusnak számít, nem pedig alapvető szükségletnek. Különösen az idősebb generációk esetében tapasztalható, hogy a "régi szép idők" emlékére, amikor a nyarakat a hőségben eltűrték, kevésbé hajlandók elfogadni az új technológiák előnyeit.

A mediterrán régiók, mint Spanyolország, Olaszország vagy Görögország ugyan rendszeresen tapasztalnak forróságot, de ezen régiók építészete már eleve alkalmazkodott ezekhez a körülményekhez: vastag falak, kis ablakok, árnyékolók és szellőző udvarok segítenek a passzív hűtésben. Ezek az épületek így természetes módon is hűvösebbek maradnak, és kevésbé igénylik a mesterséges hűtést.

Európa közép- és észak-európai építkezései jellemzően a hideg éghajlatra lettek optimalizálva, így nagy ablakokkal, hatékony hőszigeteléssel és alacsony szellőzési lehetőségekkel rendelkeznek. Ez a megközelítés a nyári hónapokban azonban csapdaként működik, hiszen a hőt bezárva tartja az otthonokban. A Nemzetközi Energiaügynökség kutatásai rávilágítanak, hogy a háztartások hőmérsékletkezelése eddig elsősorban a fűtésre fókuszált. Most viszont elérkezett az idő, hogy ez a gondolkodásmód megváltozzon. Otthonainknak nem csupán a hideg, hanem a szélsőséges nyári hőség ellen is védelmet kell nyújtaniuk.

Bár a klímaberendezések tűnhetnek a leggyorsabb megoldásnak a hőmérséklet csökkentésére, számos szakértő arra figyelmeztet, hogy ezek a készülékek nem kínálnak fenntartható megoldást a klímaválságra. Egyrészt az energiafogyasztásuk növekedése hozzájárul a globális felmelegedéshez, így paradox módon éppen azt a problémát súlyosbítják, amely ellen harcolniuk kellene. Másrészt a légkondicionálók működése során a hőt a város utcáira bocsátják, ami akár 2-4 Celsius-fokkal is megemelheti a külső hőmérsékletet, különösen a sűrűn beépített városi területeken, mint Budapest belső kerületei. Emellett talán már mindannyian hallhattunk arról, hogy...

E tudatában egyes államok már intézkedéseket hoztak. Spanyolország esetében például 2022-ben jogszabályban rögzítették, hogy a közintézmények légkondicionálását nem szabad 27 Celsius-fok alá állítani.

A klímák iránti kereslet robbanásszerű növekedése vitathatatlan. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint az Európai Unió területén 2050-re a klímaberendezések száma akár 275 millióra is nőhet, ami több mint duplája a 2019-es adatoknak. Szakértők megfigyelése szerint az elmúlt öt évben a lakossági érdeklődés háromszorosára nőtt, és az idei nyári hőhullámok csak tovább fokozzák ezt a trendet – hiszen sokak számára elviselhetetlenné vált a 30 fokos hőség, amely megnehezíti az alvást és a mindennapi életet.

Európa egy sorsdöntő kereszteződéshez érkezett: a légkondicionálás elterjedését vagy a klímaváltozás következményeit fogadja el az energiafogyasztás növekedésének árán, vagy pedig merész újragondolásra szánja el magát az alkalmazkodás terén. Az utóbbi lehetőség magában foglalhatja a passzív ház technológiák bevezetését, zöldtetők kialakítását, innovatív árnyékolási megoldásokat, valamint az intelligens hőszabályozás széleskörű alkalmazását.

Radhika Khosla, az Oxfordi Egyetem környezetpolitikai szakértője, figyelmeztet arra, hogy...

A fosszilis tüzelőanyagokra alapozott légkondicionálók tovább súlyosbítják a helyzetet. Ez egy ördögi spirál, amely nemcsak a klímaváltozást erősíti, hanem folyamatosan növekvő hűtési igényeket is gerjeszt.

A megoldás kulcsa nem a korlátozásokban rejlik, hanem az energiahatékonyság megfelelő szabályozásában. Az újonnan piacra kerülő készülékek esetében elengedhetetlen, hogy szigorú minimumhatékonysági normákat vezessünk be. Ez azért lényeges, mert "minden egyes eladott klímaberendezés legalább egy-két évtizedre meghatározza az adott háztartás energiafelhasználását és szén-dioxid-kibocsátását".

A klímaberendezések ma már nem csupán a komfortérzet növelésére szolgáló eszközök, hanem sok európai háztartás számára az egészség és a túlélés zálogát jelenthetik a perzselő nyarak során. Ugyanakkor az elterjedésükhöz társuló energiaigény, a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódása és a környezeti terhek miatt egy alaposan átgondolt és jól szabályozott megoldásra van szükség. Európa határvonalhoz érkezett: vagy fenntartható módon felkészíti otthonait a hőségre, vagy rábízza magát a klímaberendezésekre, amelyek bár ideiglenes megoldást nyújtanak, valójában tovább súlyosbítják a helyzetet.