Dr. Buda László szavaival élve: "Az életünkben bekövetkező jelentős átalakulások néha egyetlen pillanat alatt képesek gyökeresen megváltoztatni a sorsunkat."

Dr. Buda Lászlóval folytatok egy beszélgetést. Ő nem csupán orvos, hanem pszichiáter és pszichoterapeuta is, egykor egyetemi tanszékvezető tanár, és olyan innovatív terápiás módszerek megalkotója, amelyek új utakat nyitnak a lélek gyógyításában. Emellett népszerű önismereti könyvek szerzője, amelyek sokak életét megváltoztatták. A kávézó elegáns környezete, az antik porceláncsészék mellett ülve, észrevétlenül átjárja a beszélgetésünket egyfajta intimitás. Ő hátradől, megfigyelőként, de mégis vidám, biztató mosollyal az arcán. Az a benyomásom, hogy ez a viselkedés nem csupán a megszokott udvariasság jele; aki képes ilyen érzékenyen megörökíteni az emberi arcokat, mint ő a grafikáin, az valóban tiszteli és érti az embereket. Számára a figyelem nem csupán szakmai kötelezettség, hanem igazi elköteleződés. Különösen, mivel szakmai hitvallása szerint nem a terápiás folyamat időtartama, hanem annak mélysége számít igazán.

Kiemelkedő szakmai tapasztalattal rendelkezel, és eljutottál egy olyan innovatív megközelítéshez, mint az Ultrarövid Terápia, amelyet sokan – a rövid időtartama miatt – csupán egyfajta coachingnak vagy leegyszerűsített terápiás módszernek tartanak. Mielőtt ezt a nézetet megcáfolnád, érdekelne, hogy honnan merítettél bátorságot ahhoz, hogy olyan új és merész irányokba indulj el, mint a SzomatoDráma vagy az Ultrarövid Terápia?

Talán a kihagyott "lázadó kamaszkor" miatt, de mindig is hajlamos voltam arra, hogy kritikus szemmel nézzek a szakmai tradíciókra és sablonokra. Számomra egyértelmű, hogy időről időre át kell gondolnunk, mi mennyire állja meg a helyét a modern világban. A pszichoterápiában már több mint egy évszázada folytatódik a keresés, hogy miként lehetne hatékonyabban és gyorsabban végezni a munkát, miközben az időigényesség paradox módon egyfajta mélységet és komolyságot ad a terápiás folyamatoknak.

A pályám kezdetén én is azt gondoltam, hogy a hosszú idő és a kitartó munka egyenlő a mélyreható változásokkal. Azonban az élet gyakran meglepő tanulságokat tartogat: néha egyetlen pillanat elegendő ahhoz, hogy fenekestül felforgassa az ember sorsát.

Ezeket az elemeket kezdtem el kutatni, hogy megtudjam, vajon integrálható-e egy hatékony módszerbe az, ami valóban működik, és hogy el lehetne-e hagyni mindazt, ami csupán díszítés.

A "Mit üzen az életed?" című könyvedben a "veterán autók" metaforája különleges mélységet ad a pszichoanalízishez, és nyilvánvaló, hogy nem csupán e módszerre gondolsz, hanem más tradicionális megközelítésekre is. A szakma reakciója vegyes volt; sokan értékelték a kreatív párhuzamot, amely a régi, jól bevált módszerek újjáélesztésére és megőrzésére utal. Mások azonban kritikával illették ezt az analógiát, arra hivatkozva, hogy a pszichoanalízis folyamatairól és hatékonyságáról szóló diskurzusokban nem mindig segít a hasonlatok használata. Összességében a könyv provokatív kérdéseket vetett fel, és elindított egy széleskörű párbeszédet a hagyományos terápiai módszerek relevanciájáról a modern pszichológiai gondolkodásban.

Ritkán találkozom negatív véleményekkel, és ha mégis, azok általában közvetett formában érkeznek. Például előfordul, hogy valakinek az ismerőse hangoztatja, hogy ez csak egy kóklerség. Ilyenkor azonban gyakran kiderül, hogy az illető máris ítélkezik, anélkül, hogy valóban megértené a szakmai megközelítésemet és a módszereim hatékonyságát.

- A szakmai tapasztalatod már önmagában is védelmet nyújt a megalapozatlan kritikákkal szemben. De vajon képes vagy olyan rendszert átadni azoknak, akik veled dolgoznak, amely segít nekik elkerülni azokat a buktatókat, amelyeket te már megtapasztaltál?

- Ez a módszertanítás nagy kihívása. Összességében az a szempont vezérel, hogy segítsek segíteni. Míg régebben ott éreztem magam leghasznosabbnak, ahol emberekkel beszélgetve rá tudunk tapintani arra, hogy mi a fő baj, mit és hogyan kellene odabent rendezni, addig mostanra legjobban akkor érzem magam, ha ezt egy olyan színvonalon tudom átadni, hogy más is dolgozhasson vele. És azt látom, hogy pszichológiai végzettség nélkül is meg lehet tanulni eredményesen segíteni, persze a kompetenciahatárokkal tisztában kell lenni. Az oktatási rendszerünk alapvető eleme a biztonságosság és a szakmai felelősség témaköre.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amelyet szeretnél egyedivé tenni, és segítek a megformálásában!

Még sosem vettem részt ultrarövid terápiás ülésen, de a könyved elolvasása után úgy érzem, hogy egy kis előképzettség mindenképpen hasznos lenne.

Ez a szolgáltatás egy kölcsönös elköteleződésen nyugszik, amely mindkét fél aktív részvételét igényli. A kliens számára fontos, hogy tájékozott legyen, képes legyen önálló döntéseket hozni, és vállalja a felelősséget a választásaiért. Ugyanakkor a konzulensnek is alapvető feladata, hogy alaposan szűrje a helyzeteket, valamint ismerje és tiszteletben tartsa saját szakmai kompetenciáinak határait.

A terápiát akkor javasolnám, amikor valaki úgy érzi, hogy elakadt az életében, vagy nehezen birkózik meg a mindennapi kihívásokkal. Ez a megközelítés különösen hasznos lehet azok számára, akik szeretnék mélyebben megérteni önmagukat, és új perspektívákat keresnek a problémáikra. Aki még nem olvasta a könyvemet, annak azt tanácsolnám, hogy képzelje el a terápiát mint egy útitársat, aki segít felfedezni a belső tájakat. Olyan, mintha egy térképet kapnánk, amely megmutatja azokat a helyeket, ahol a félelmeink, vágyaink és rejtett érzéseink rejtőznek. A folyamat során lépésről lépésre haladunk, felfedezve, hogy miért érezzük úgy, ahogy érezzük, és hogyan léphetünk túl a korlátainkon. A terápia nem csupán a problémák megoldására összpontosít, hanem arra is, hogy hogyan építhetjük fel a jövőnket a tanultak alapján.

- A legtöbb ember akkor keres meg minket, amikor testi-lelki panaszai vannak vagy krízisben van az élete, segítségre van szüksége, ugyanakkor nincs ideje, ereje, igénye egy hosszabb terápiába belefogni.

Általában egy kreatív megközelítéssel indítunk: "Oszt meg velem, mi az, ami jelenleg a legnagyobb gondolatod középpontjában áll!"