Megdöbbentő jelenség: Búcsúztató eutanázia előtt

Néhány évvel vagy akár évtizeddel ezelőtt szinte felfoghatatlan lett volna az a különös jelenség, ami manapság teret hódít: egyesek eutanázia előtt ünnepi összejövetelt szerveznek, ahol barátaikat és családtagjaikat invitálják, hogy együtt emlékezzenek meg az életük végéről, mintegy ünneplésként a búcsúzásra.

Megdöbbentő jelenségre hívta fel a figyelmet nemrég a Lifenews.com egyik publicistája: egyesek baráti összejöveteleket szerveznek, mielőtt eutanáziában részesülnének. Ennek a gyakorlatnak az a legfőbb aggasztó vonása, hogy társadalmi szinten legitimálja az asszisztált öngyilkosságot, ezzel mélyebb kérdéseket vetve fel az élet és a halál értelmezéséről.

A szerző nosztalgikus emlékekkel idézi fel a kilencvenes évekbeli élményét, amikor egy idős, súlyosan beteg barátja mintegy húsz embert hívott össze otthonába. Eredeti elképzelése az volt, hogy kifejezi mindnyájuk iránti szeretetét és tiszteletét, majd meghallgatja a válaszokat, mielőtt véglegesen búcsút intene az életnek a gyilkos tabletták révén. Azonban a találkozó váratlan fordulatot vett: barátai és ismerősei mindent elkövettek, hogy lebeszéljék őt erről a végzetes döntésről. A küzdelem ellenére, sajnos, egy eutanáziával kapcsolatos kiadvány hatására egy évvel később mégis megvalósította az öngyilkosságot.

1991-ben még teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy a barátok és ismerősök támogatóan bólintsanak, miközben valaki éppen a saját életének végét fontolgatja.

A közelmúltban a eutanáziát, vagyis az asszisztált öngyilkosságot népszerűsítő mozgalom olyan jelentős erőre és hatalomra tett szert, hogy az ilyen esetek egyre inkább elterjednek. Ezen kívül a média is érzékenyen reagál, gyakran megható módon számolva be ezekről az eseményekről.

Egy nemrég megjelent hír beszámolója szerint két barátnő emlékezetes kirándulást tett a hegyekben, miközben szívükben egy nehéz veszteséggel birkóztak. Ismerősük, aki hosszú ideje paralízisben szenvedett, saját döntése alapján távozott az élők sorából. Az asszonyok, akik a nehéz pillanatokban is próbálták megőrizni a pozitív szemléletüket, elmondták, hogy bár mélyen szomorúak a barátjuk hiánya miatt, egyfajta furcsa megkönnyebbülést is éreznek, hiszen "mindannyian elhagyjuk egyszer ezt a világot". Szavaikban ott rejtőzött a megértés, hogy barátjuk már régóta szenvedett, és talán most végre megtalálta a békét. Az emlékek és a közös élmények örökre összekötik őket, még ha a fájdalom is ott van a szívükben.

Képzavaros kifejezéseik szerint az öngyilkos ezzel a lépéssel újra megszerezte a hatalmat a teste fölött, amelyet már régóta nem ő irányított.

A fenti cikkben szó esett még az úgynevezett halál-kávézókról, amelyeket azért hoztak létre, hogy aki oda betér, az beszélgethessen hasonló "érdeklődési körrel" rendelkező emberekkel a halálról, annak aktusáról.

Persze mindannyian meghalunk egyszer, és valóban érdemes ebben a dimenzióban is gondolkodnunk, de minderre a hitünk és önmagunk fejlesztésére szolgáló eszközként kell tekintenünk - hívja fel rá a figyelmet a publicista.

Amennyiben részt veszünk egy olyan eseményen, amely az öngyilkosságot ünnepli, valójában cinkostársakká válunk az érintett halálában, mivel a jelenlétünkkel megerősítjük az ő választását. Ezt rendkívül fontos tudatosítani, mert még a legsúlyosabb lelki vagy fizikai szenvedést átélő személy is átértékelheti a döntését, ha támogató környezetbe kerül, ahol megértés és segítség várja. Ha viszont csendben elfogadjuk az öngyilkossági szándékot, lehet, hogy éppen a legutolsó lehetőségtől fosztjuk meg őt, hogy újra felfedezhesse az élet értelmét és szépségét.

Nem akkor hagyjuk el az öngyilkosságra készülő személyt, ha el akarjuk téríteni a döntésétől, éppen ellenkezőleg.