**Diósgyőri Vár: A Nagy Teszetosza Projekt Felfedezése** A Diósgyőri Vár, amely Miskolc közelében található, nem csupán a magyar történelem egyik kiemelkedő emléke, hanem a középkori építészet csodája is. A Nagy Teszetosza Projekt keretein belül a vár fe

A miskolciak türelme már a végsőkig eljutott a diósgyőri vár felújításának elhúzódó folyamata miatt. Miközben a projekt egyre inkább egy középkori Disneyland képét idézi, a helyiek érezhetően feszültek. A kormányzati támogatással zajló ambiciózus rekonstrukció célja, hogy Közép-Európa egyik kiemelkedő turisztikai látványosságává alakítsák a valaha Nagy Lajos király által építtetett várat. Azonban a kivitelezés során felmerülő szakmai kérdések sok aggodalmat keltenek a közösségben.

Hétfőn Miskolc alpolgármestere a gyönyörű Diósgyőri Várhoz látogatott, ahol pillanatképeket osztott meg Facebook oldalán az alábbi kísérőszöveggel:

A miskolciak végleg kifogytak a türelemből a vár ügye kapcsán. A kormány támogatásával most lendületet vettünk. Fokozott erőfeszítésekkel dolgozunk egy átfogó várnegyed fejlesztési terven, amely célja, hogy a Diósgyőri vár a lehető leghamarabb Közép-Európa legfőbb turisztikai vonzerejévé váljon.

Érdekes, hogy a helyi kormánypárti politikus a teszetoszaságot emlegeti, mintha a több mint egy évtizede zajló projekt alatt ne ugyanaz a kormány irányította volna az országot, amelynek dolga lett volna a szükséges források biztosítása a rekonstrukcióhoz. Ráadásul a témával kapcsolatos vélemények erősen megoszlanak: sokan úgy vélik, hogy egy olyan történelemhamisító monstrum készül, amely valójában sosem létezett. Emellett kérdéses, hogy mikor fejeződik be a projekt, és vajon valóban képes lesz-e turistákat vonzani.

A vár története egészen a 14. századig vezethető vissza, amikor Nagy Lajos király 1364-ben, Itáliából és Dél-Franciaországból merítve inspirációt, egy impozáns, négysaroktornyos gótikus várkastélyt építtetett. Ez a monumentális erődítmény vizesárokkal övezve, négy impozáns toronnyal és Közép-Európa legnagyobb lovagtermével büszkélkedett, és gyorsan a király egyik legkedvesebb tartózkodási helyévé vált. Az idők folyamán a vár a magyar királynék birtokába került, így például Luxemburgi Zsigmond felesége, Borbála, valamint Mátyás király hitvese, Beatrix is birtokolta. A török uralom alatt a vár fokozatosan elvesztette korábbi fényét, végül 1678-ban egy császári különítmény felgyújtotta, majd 1704-ben Rákóczi kurucai fosztották ki.

A modern kori nehézségek 2010-ben kezdtek el kibontakozni, amikor több mint 60 négyzetméternyi területen a fal északi szakaszának köpenye megrepedezett, s ezzel felfedték a tornyok sérüléseit. Ráadásul a déli palotaszárny emeleti részének dőlése is megkezdődött. A kormányváltást követően, 2013-ban vette kezdetét a valódi munka, miután az Új Széchenyi Terv keretein belül 2,7 milliárd forintnyi uniós és hazai forrást biztosítottak a felújításra.

2014-re elkészült a várudvar kétharmada és Közép-Európa egykor legnagyobb, 365 négyzetméteres lovagterme. Már ekkor jelentkeztek az első problémák: az építészek indokolatlanul sok ablakot és ajtót vágtak az északi lovagterem falaiba, ráadásul olyan stílusban, amelyre semmilyen történelmi bizonyíték nem utalt.

A 2021-ben elindult második ütem igencsak megosztotta a közvéleményt. Rostás László, a korábbi miskolci főépítész, által megálmodott tervek alapján a vár teljes újjáépítése került napirendre. A szakértők azonban aggodalmukat fejezték ki, mondván, hogy a projekt több helyen is ellentmond a történelmi hitelességnek. Különösen szembetűnő a választott anyagok problémája: a középkorban ismeretlen fehér mészkőlapokkal burkolták a falakat, amelyek a régi építészeti elemek mellett steril és művi hatást keltenek, így torzítva a hely szellemiségét.

A nyugati toronypár liftes lépcsőházi tornyában már felkerült a csillagboltozat romonádja, és a külső konyha tetőszerkezetének bádogozása is befejeződött. 2024 során pedig már zajlott a cserepek elhelyezése. Az ikertornyok pártázatainak falazása szintén sikeresen befejeződött.

A projekt tavaly februárban újabb fordulóponthoz érkezett: kiderült, hogy a belső vár két északi tornyának megmagasításához további kétmilliárd forintra lenne szükség, mert a falak nem bírnák el a tervezett szintek súlyát. A kivitelező Épkar Zrt. és FK Raszter Zrt. konzorciuma emiatt levonult az építkezésről és hónapokig nem történt semmi.

A szakmai vélemények alapján a legfőbb problémát nem a tervezés részleteiben, hanem a hozzáállásban kell keresni. Ahelyett, hogy a múltban, például az 1960-as években végzett, vitatható műemlékvédelmi beavatkozásokat eltüntették volna, egy impozáns, de történelmileg kétséges újjáépítési projektbe vágtak bele.

A projekt eddig elköltött 12,7 milliárd forintja után joggal merül fel a kérdés: vajon tényleg így kell-e megmenteni történelmi örökségünket?

Az egykori műemlékvédelem hangja már alig hallatszik - nem is csoda, hiszen a szakmai szervezeteket 2012-ben felszámolták. Bátonyi Péter, az Építési és Közlekedési Minisztérium volt kormányfőtanácsosa egyenesen szakmailag nonszensznek nevezte a rekonstrukciót, mielőtt kritikus hangja miatt távoznia kellett állásából.

2024 tavaszán Szunyogh László, Miskolc főépítésze, egy interjú során hangsúlyozta, hogy a diósgyőri vár 12 milliárd forintos rekonstrukciós projektje gyakorlatilag megállíthatatlan folyamatban volt, amikor ő 2020 végén átvette a pozícióját. A beruházás már 75%-os készültségnél járt, és minden szükséges engedéllyel, valamint a kivitelezéshez kiválasztott szakemberekkel rendelkezett.

Bár a tervek számos szakmai kritikát vonzottak magukkal – sokan a Disney-féle látványvilágra utaltak –, az új városvezetés helyzete igencsak nehézkes volt. Szunyogh szavaival élve, a projekt leállítása "politikai öngyilkosságnak" minősült, és nem mellesleg a városnak jelentős kártérítést kellett volna fizetnie a kivitelezőknek.

A főépítész elismerte, hogy ha beleszólhatott volna a tervezésbe, másként közelítette volna meg a fejlesztést. A teljes visszaépítés helyett a romként való megtartás és a mostani grandiózus tervek között számos köztes megoldást látott volna kivitelezhetőnek. A török mészkővel burkolt külső vár kapcsán érkező kritikákra reagálva Szunyogh hangsúlyozta: ez nem történelemhamisítás, hiszen bár Nagy Lajos korában még nem létezett, a XV-XVI. században már állt ilyen körítőfal. Rámutatott arra is, hogy az emberek tudatába az 1960-as évekbeli felújítás utáni állapot égett be - négy csonka toronnyal -, holott ez is csak egy pillanatfelvétel volt a vár történetében.

A projekt kapcsán azonban nem titkolta gazdasági aggályait: véleménye szerint célszerűbb lett volna, ha a vár környékének fejlesztésére több forrást különítettek volna el, például egy egész évben üzemelő wellness-szolgáltatásokat kínáló fürdő kialakítására a lebontott létesítmény helyett.

A 2025 tavaszi befejezés határideje egyre inkább kétségesnek tűnik, miközben a vár egyre inkább olyan építménnyé válik, amely sem autentikus műemléknek, sem pedig működő turisztikai látványosságnak nem felel meg. Ez a történelmi erőd, amely egykor Nagy Lajos király kedvenc tartózkodási helye volt, most - ahogy egy szakértő is megfogalmazta - "kis túlzással az ország újabb, csillogó külsejű atomerőművé" alakul át.