Varázslatos esemény zajlott Baranyában abban az évben, amikor a királynő trónra lépett.

Április 5-én ünnepeljük azt a különleges eseményt, amely 285 évvel ezelőtt zajlott le a Baranya vármegyei Kéménden, ismertebb nevén Máriakéménden. Ekkor egy rendkívüli csoda vagy jelenés történt, amelynek hatására a 18. század második felére ez az apró falu Dél-Dunántúl egyik legkeresettebb zarándokhelyévé vált.

Az 1740-es esztendő, amely Mária Terézia magyar királynő trónra lépésének évét jelöli, különleges esemény tanúja volt. Pontosan április 5-én egy csodás jelenség borzolta a helyiek kedélyeit, amelynek részleteit számos krónika örökítette meg. A történet középpontjában a falu egykori Szent Miklós templomának romjai állnak, ahol néhány helybeli kislány éppen fűt gyűjtögetett. Ekkor bukkantak rá egy mélyedésre, amelyben a kis Jézust ölelő Szűzanya szobra, vagy más források szerint annak képe, ragyogó fényben tündöklött. Ez a találkozás nem csupán a gyerekek, hanem az egész közösség életét megváltoztatni látszott.

Az emlékezet szerint a szobrot nem sikerült kiemelni a földből, és hirtelen eltűnt. A hírek szárnyra kaptak, így zarándokok érkeztek a világ minden tájáról, hogy megtapasztalják a csodát. Ennek hatására a falu bírája, a búcsúsok kérésére, a romos Szent Miklós-templom szentélyét szalmával borította be, hogy lehetőség nyíljon a misézésre.

Kéménd ekkoriban az esztergomi érsekség fennhatósága alatt állt, ezért 1754-ben a helyi ügyek kivizsgálására érkező püspöki látogató, gróf Esterházy Károly, Esztergomból érkezett. 1746-ban indult el a régi kápolna helyén felépítendő új, impozáns templom építése, amely kizárólag a zarándokok által adományozott hozzájárulásokból valósult meg.

Az új, tágasabb templom építése 1753-ban zárult le, és az építkezés során különös figyelmet fordítottak a részletekre. Az egy évtizeddel korábban felépített Mária-kápolna, amely a középkori romok között rejtőzött, az új templom szentélyévé vált, így megőrizve történelmi jelentőségét. 1754-ben a kéméndiek megalapították rózsafüzér-társulatukat, és ezzel egy időben kiadtak egy német nyelvű ének- és imakönyvet is. Ennek a kötetnek a címlapján a neves budai rézmetsző, Binder János által készített értékes metszet látható, amely a kegyhelyet és a kegyszobrot korabeli fényében örökíti meg.

Csoda Baranyában: az élmény, amit sosem felejtenek el...

A máriakéméndi templomnak napjainkban saját közösségi oldala is van, amely az évforduló alkalmából a fenti történetet kiegészítve további részletekkel is szolgált a jelenésről. A többi között nevesítették a jelenést megtapasztaló öt fiatal lány közül kettőt, Margaretha Rognert és Anna Weisst.

A természetfeletti jelenségről szóló beszámolók szerint a Szűz Mária ragyogó képe, amely karján a kisdedével jelent meg, egy különös vonzerőt gyakorolt az emberekre. Többen megpróbálták felemelni, ám hiába; amint hozzáértek, kezeik is csodálatos fényben kezdtek ragyogni. Egy közeli mezőről sietősen érkező Elisabetha Blumenthaler is megpróbálta emelni a képet, de az a pillanatban eltűnt, ahogy hozzáért - áll a leírásban. Az esemény körüli misztikum és a fényesség titokzatos aurája még inkább felerősítette a jelenség körüli érdeklődést.

A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi méltóságok több ízben kihallgatták a lányokat. Először csak gyermeki képzelgésnek gondolták. A látomások hallatára azonban egyre több zarándok érkezett. 1742-ben ferences atyák kezdték újjáépíteni a templomot, majd később Lipussy György plébános irányította az építkezést, amelynek nyomán a hely a 18. század második felére a Dél-Dunántúl egyik leglátogatottabb kegyhelyévé vált.