Csúcsok meghódítása a csigolyatörés ellenére: a cukorbeteg hegymászó inspiráló története | Magyar Nemzet

Diabétesze motiválta, hogy a mozgás révén javítson egészségi állapotán. A tordai hasadék varázsa ragadta magával, és ott ébredt fel benne a hegymászás iránti szenvedély. Azóta Európa különböző csúcsait hódította meg, mindegyik újabb kihívást és élményt jelentett számára. Még egy súlyos baleset sem tudta letéríteni őt a magasba vezető ösvényéről; a hegyek iránti szeretete és kitartása csak még inkább megszilárdította elhatározását.

A hegyek vonzása a mai napig fellegekkel borított csúcsok felé tereli lépteit. Az évek során a meredek sziklafalak meghódítása mindig is kisebb-nagyobb sérülésekkel zárult, ám egy átlagos kerékpározás során váratlanul súlyos balesetet szenvedett, amely hónapokig kórházi ágyhoz kötötte. Kontár Nándor nemrégiben Regöly település művelődési házának klubtermében osztotta meg életének izgalmas pillanatait és különleges kalandjait a hallgatósággal.

Minden a Tamásiban élő Kontár Nándor életében huszonöt évvel ezelőtt kezdődött, amikor is szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a cukorbetegek közösségébe került. Ekkor vált világossá számára, hogy az orvosai tanácsai között a legfontosabb a rendszeres mozgás szerepel.

Nem sokkal később elvégezte a szükséges tanfolyamot, és azóta, amikor csak teheti, útnak indul a hegyek felé. Ezek a kalandok nem csupán könnyed séták a fenyvesek lábánál, hanem komoly kihívások, amelyek próbára teszik kitartását és bátorságát. Kontár Nándor eddigi pályafutása során Európa szinte minden hegyvidékét bejárta, de ennél sokkal többet is elért: magasan tornyosuló csúcsokat hódított meg. A legértékesebb jutalma a svájci Dufourspitze, amely 4634 méter magas és az Alpok második legmagasabb csúcsának számít, a 4808 méteres Mont Blanc mögött. Teljesítményének értékét tovább növeli, hogy Nándor alpin stílusban mászik, azaz egyedül vág neki a meredélyeknek, mindent a hátán cipel, és nem vesz igénybe kísérőt.

A történethez elengedhetetlen, hogy említsük: nem csupán diadalmas pillanatokkal, hanem egy komoly próbatétellel is szembesült. Három évvel ezelőtt egy súlyos baleset árnyéka vetült az életére, amely megbénulás veszélyét hordozta magában. Érdekes módon nem egy extrém sport, hanem egy egészen hétköznapi kerékpározás során következett be a tragédia.

A vállára és fejére rögzített nyaktámasztékot szeptember elsején végre levette. Két héttel később már a rehabilitációs túrájára készült, és legkedvesebb helyszínére, a Tátra hegységbe indult. Ahogy ő fogalmazott, a balesete nemcsak hogy nem vette el a kedvét céljaitól, hanem éppen ellenkezőleg: még inkább felerősítette a hegymászás iránti szenvedélyét.