Fanny Mendelssohn lenyűgöző műveit bátyja, Felix nevével jegyezték, így az ő zenei öröksége sokáig rejtve maradt.
A cím alapján talán azt hihetnéd, hogy a történet középpontjában egy férfi, Felix, és egy nő, Fanny Mendelssohn áll, de ez egy félreértés. Valójában ez a történet egy helyenként tragikus, máskor pedig szívhez szóló családi dráma, melynek négy főszereplője van: három férfi és egy nő. Különös rokoni kötelékek fűzik őket össze, és életükből kibontakozó események számos meglepetést tartogatnak. Készülj fel egy érzelmekkel teli utazásra!
Felix Mendelssohn neve sokak számára ismerősen cseng, különösen a híres e-moll hegedűverseny révén, amelyet valószínűleg már hallottunk. Azonban kevesen tudják, hogy nővére, Fanny Mendelssohn, a tehetséges, mégis kevésbé elismert zeneszerző, aki szintén jelentős műveket alkotott. Ő egy különleges helyet érdemelne a nők zenei örökségét bemutató múzeumban, hiszen közel 460 kompozíciót hagyott hátra. Érdekes módon az első, saját nevén megjelent műve csupán 41 éves korában látott napvilágot, mindössze egy évvel a halála előtt, így Fanny Mendelssohn életműve sokáig rejtve maradt a figyelem elől.
Fanny már fiatalon is megcsillogtatta tudását: zeneszerzés tanára, Carl Friedrich Zelter, is "különleges tehetségű gyermeknek" nevezte. A lány nemcsak fantasztikus előadó volt, hanem kiváló zeneszerző is, ahogy öccse, Felix. Igen ám, de szigorú apjuknak konkrét elképzelései voltak lánya jövőjével kapcsolatban:
Felix számára a zene talán a hivatás szimbolikája válik, míg számodra ez csupán a személyiséged ragyogó dísze marad.
Fanny ennek ellenére nem tudott ellenállni az őt feszítő kreativitásnak és számtalan zenei ötletét papírra vetette. Az idősebb testvér majdnem minden művét megmutatta Felixnek, és bár a fiú igyekezett támogató lenni, a véleménye neki is az volt, hogy Fanny műveit nem kellene kiadni:
Fannyt ismerve, sajnos azt kell megállapítanom, hogy sem a kellő motiváció, sem pedig az elhivatottság nem jellemzi őt ahhoz, hogy igazi szerzővé váljon.
Felix egyedi módon, saját nevével fémjelezte Fanny egy-két művét, köztük az Olasz dalt. E titkos kísérlet azonban végül napvilágra került, amikor Felix Mendelssohn ellátogatott a Buckingham Palotába. Ott Viktória királynő megkérte, hogy játsszon el egy kedvenc darabját. Amikor Felix érdeklődött, hogy melyik műről van szó, őfelsége boldogan válaszolt: az Olasz dal. Ekkor Felix kénytelen volt felfedni az igazságot: a darab nem az ő alkotása volt, hanem Fannyé, a nővére múzsájának.
Fanny kislány korától fogva folyamatosan küzdött a családja elvárásaival, miközben igyekezett helyet találni a művészi tehetségének. 26 évesen, a kolerajárvány idején, fáradhatatlanul ápolta az egész családot, fogadta a férjéhez érkező diákokat, és ügyelt arra, hogy a hímzett textilszalvéták rendben legyenek. "Szabadidejében" még egy négyszólamú orgonakísérettel készült művet is megírt, amelyet Kolera-kantátának nevezett el. Felix, aki nem vonzódott a kantátákhoz, azt mondta nővérének, hogy nincs érzéke a kórusművek írásához. Ezt követően Fanny soha többé nem írt kantátát.
Az egyetlen férfi, aki valóban támogatta a nő művészetét, férje, Wilhelm Hensel festőművész volt. Annak ellenére, hogy fikarcnyit sem értett a zenéhez és botfüle volt, azt mondta Fannynak, hogy csak akkor veszi el feleségül, ha a nő folytatja a komponálást. Ez az egyetlen tündérmesébe illő elem történetünkben, hiszen feltehetően a szerető férjnek köszönhetjük, hogy Fanny Mendelssohn továbbra is alkotott. A nagyszerű zeneszerző műveiből csak 1990-ben készült tételes katalógus, addig művei egy berlini archívumban porosodtak.
