Bakács Tibor szívszorítóan keserű vallomása: A lányaim elfordulnak tőlem, pedig minden javamat nekik szenteltem.

Bakács Tibor úgy véli, hogy a lányai talán nem alaptalanul tartják őt kevésbé fontosnak.

Bakács Tibor a legutóbbi epizód vendége volt a Kadarkai Endrével készülő HALLGATLAK – Jótanácsok az élethez című interjúsorozatban, mely az RTL közreműködésével valósult meg. A beszélgetés során rendkívül mély és elgondolkodtató témák kerültek terítékre, és a műsor szívszorító pillanatai közé tartozik, amikor Bakács a lányaihoz fűződő kapcsolatáról mesél. A Settenkedő néven is ismert, 65 éves kritikus négy gyermeket nevel, akik közül két lánya az első házasságából származik.

Bakács Tibor a gondolatmenetét folytatva azt mondja, hogy a díjak nem öncélúak, hanem a munka és a szenvedély elismerései. Ha valóban posztumusz díjat kapna, talán egy közeli barátja vagy kollégája állna a színpadra, hogy átvegye a megtiszteltetést. „De valójában – folytatja – az lenne a legfontosabb, hogy a munkám tovább éljen az emberekben, és hogy a gondolataim, írásaim inspirálják a jövő generációit.” Ezzel a válasszal nemcsak a díjak jelentőségét helyezte új perspektívába, hanem a művészet örökérvényű hatását is hangsúlyozta.

"A fiaim. A lányaim pedig nem néznek fel rám."

Kadarkai Endre erre megdöbbenésének ad hangot, és megkérdezi, hogy mi miatt nézik le a lányai Bakács Tibort. Az egykori kritikus válasza a következő:

Sokan úgy vélik, hogy nem a legjobban végeztem a feladataimat. Talán igazuk is van, de ez számomra nem egyértelmű. A nevelés kérdésében érzem a legnagyobb csalódottságot, hiszen néha úgy tűnik, hogy elfelejtik, mennyi időt és energiát szenteltem nekik. Pedig rengeteget dolgoztam azon, hogy támogassam őket.

Kadarkai Endre érdeklődik, hogy Bakács Tibor tett-e lépéseket a lányaihoz fűződő kapcsolatának helyreállításáért. A médiaszemélyiség határozottan igennel felel:

Természetesen, itt van egy egyedi változat: "Természetesen, igen. [...] Volt egy időszak, amikor minden egyes nap megpróbáltuk Kati lányomat ebédre hívni, és a 324. alkalommal, amikor nemet mondott, végül úgy döntöttem, hogy jó, akkor nem erőltetem. [...] Nem probléma, ő szabadon választhat. Egy kicsit sajnálom, de nem szeretném... Joga van hozzá. Néha nem is tudom, hogyan láthatnám magamat gyermeki szemszögből."

Kadarkai Endre felveti a kérdést, mi lehet az oka annak, hogy a lányok ilyen módon viszonyulnak apjukhoz. Bakács Tibor pedig így folytatja a válaszát ezekre a rendkívül intim és nyilvánvalóan fájdalmas témákra:

Az adás egyre inkább kényelmetlenné válik. Tudod, miről szól Shakespeare Lear királya? [...] Mi történik Learrel? A birodalmát és mindenét a lányai között osztja szét. Ezt követően pedig kóborol, egyik helyről a másikra vándorol. Ugye ismered a történetet? A valóságban is hasonló történt: mindent odaadtam nekik. És most már nem osztozunk az étkezéseken. Sajnos Shakespeare valóban nagy író. Számomra nem számít, hogy lányokról vagy fiúkról van szó, nem a nemük alapján ítélek. Tényleg. Semmim nincs. Miért nincs semmim? Mert amit valaha birtokoltam, azt nekik adtam.

Arra, hogy a lányai azért biztosan hálásak, Bakács Tibor egyértelmű nemmel válaszol, hozzátéve, hogy nem akarja őket megbélyegezni, csak válaszol a kérdésekre, amiket kap. Arra a következtetésre jut, hogy el kell fogadnia a nemet, el kell fogadni a másik szabadságát. Bakács Tibor ezzel szemben a fiaival kapcsolatban azt mondja, hogy ők tartják őt életben, pedig csak hétvégenként találkozik velük, mert a Vajdaságban élnek.