Azonnal megérkezett a csapatkapitány figyelmeztetése, a Barcika új kapusát pedig letiltották a kék szín használatáról.
Gyollai Dániel 2013-ban tette át székhelyét Angliába, a Stoke City csapatához, ahol hivatalosan hat szezont töltött el a „The Potters” színeiben, bár volt időszak, amikor a hetedosztályú Nantwich Town-nál szerepelt kölcsönben. A Stoke U23-as gárdájában 21 mérkőzésen lépett pályára, a felnőtt csapatban viszont nem kapott lehetőséget. Ennek ellenére szívélyes nosztalgiával emlékszik vissza erre az időszakra, amely sok élménnyel gazdagította.
- A klub a Premier League-ban szerepelt, amelynek minden mással összehasonlíthatatlan a légköre - jelentette ki. - A felnőttekkel készültem, például egy Chelsea elleni meccsen olyan kaliberű játékosok futottak el mellettem, mint Eden Hazard, vagy John Terry. Egészen hihetetlen érzés volt ekkora sztárok ellen készülni, melegíteni, ez azért sokszor megadatott, lassan hozzászoktam. Ekkor azt gondoltam, talán nem is hiába, hogy egyszer én leszek ott ellenük, bár, az első csapat két sztenderd kapusunk akkor a bosnyák válogatott Asmir Begovic volt, illetve a 20 évesen a Stoke-hoz igazolt Jack Butland. 2015-ben előbbi elment éppen a Chelsea-hoz, utóbbi lépett elő elsőszámú hálóőrré, viszont érkezett a húsz esztendőn keresztül az ír válogatottban védő Shay Given, aki ugyancsak nem kis név a szakmában. Szóval kiváló ,,körökben" nevelkedtem, kaptam meg az alapokat. A magyar alapok is nagyon jók voltak, de utána építettek rá az angolok, úgy érzem, azon évek alatt sok tapasztalatot szereztem, ami az előnyömre vált.
A Kolorcity Kazincbarcika SC-hez való csatlakozásának hátterét is feltárta a kék-sárga csapat nyári igazolásával kapcsolatban.
- Azt tudni kell, hogy Simon Miklós, aki jelenleg a KBSC klubigazgatója, és korábban a Magyar Futball Akadémián dolgozott, volt az edzőm, igaz, az 1995-ös csapatnak, ahová én 1997-esként feljátszottam egy ideig - osztotta meg mindezt Gyollai Dániel.
- Vagyis régóta ismerem, de ismerem a Barcika stábjából Bajor Richárd erőnléti edzőt is, két éve, nyáron segített a keresztszalag-sérülésem után erőnléti programot írni. Amikor kiderült a stáb összetétele, leültek beszélgetni, és kapus pozícióra ,,előkerült" a nevem. Megkerestek, megkérdezték, érdekelne-e ez a lehetőség, mire azt mondtam: ,,Persze, természetesen".
A kapus remek szezont zárt a Glentorannal, ezért érdeklődtünk, mennyire volt számára nyilvánvaló, hogy vágyik a hazatérésre.
Azt fontolgattam, hogy a fejlődéshez az vezethet, ha a szigeteken, Skóciában vagy Angliában folytatom pályafutásomat, esetleg Európa más részein, például Magyarországon keresek új lehetőségeket - osztotta meg véleményét.
A magyar labdarúgás szintje egyértelműen magasabb az északír ellenlábasaénál, és természetesen az is lényeges szempont volt, hogy a családom, a barátaim és a barátnőm itt, a hazámban vannak mellettem. Amikor lehetőségek jöttek az angol ligából, az eszembe jutott a struktúra, amelyben a harmadosztályban játszók számára az első kérdés az, hogy korábban szerepeltek-e negyedosztályban. Én nem akartam évről évre vagy kétévente apró lépéseket tenni; úgy éreztem, hogy a magyar bajnokság sokkal izgalmasabb kihívás számomra. A Barcikához való szerződés tehát tökéletes lehetőséget kínált. A Glentoran csapatával élő szerződésem volt, de abban szerepelt egy opció, amely lehetővé tette, hogy ha olyan ajánlat érkezik, amelyet nem tudok visszautasítani, akkor elengednek. Nagyon hálás vagyok nekik, mert tartották magukat ehhez a megállapodáshoz. A vezetőedzőm, aki kapusként dolgozott, teljes mértékben megértette a helyzetemet, és a legjobb kívánságokkal búcsúztunk el egymástól. Kijelentette, hogy ha a jövőben úgy alakul, szívesen látna vissza, és hogy nem kell a hídon való átjutás után mindent felégetni mögöttem. Emellett az is fontos, hogy itthon vagyok, és a válogatott kerete előtt is nyitva állnak előttem a lehetőségek, aminek nagyon örülök. Ráadásul a Barcikával komoly kihívások elé nézünk, hiszen a Fradival és az Újpesttel is megmérkőzünk, így izgalommal várom az NB I-es bemutatkozást!
