A szívverésed ritmusára érkezik a nyíl, amikor a szerelem vagy a fájdalom célba talál. Az érzések tengerében, ahol a szavak néha elvesznek, egy pillanatban minden megváltozik. A Demokrata hangján bemutatott történetekben e sokszínű érzelmek kapnak teret,

A cikk megosztásához egyszerűen kattints ide, vagy másold ki ezt a linket, és küldd el emailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/amikor-a-nyil-a-szivedbe-talal-1023823/

A Kassai-völgy varázsa olyan, mint egy időtlen mese. Nem arról van szó, hogy az idő itt megállt volna, vagy hogy a fejlődés ne hagyott volna nyomokat, de a táj lelke és a levegőben vibráló hangulat azóta is változatlan. A múlt és a jelen harmonikusan egyesül ebben a csodás helyszínben, ahol a régi idők emlékei és a modern világ összhangban léteznek.

Természetesen, a 2025-ös lovasíjász-világbajnokság idején a népsűrűség itt sokkal intenzívebb, mint egy átlagos hétvégén. Ausztráliától eltekintve szinte minden kontinensről érkeztek versenyzők és csapatok. A fedett lovardában dél-afrikai, kínai, kuvaiti, katari és kanadai zászlók lengetnek, míg amerikai gyerekek szaladgálnak a lovarda mögötti dombon, izgatottan fújva az ökörszarv kürtöket, amelyeket a bazársoron kaptak. Tizennégy ország, nyolcvan nevezés – így summázza a mezőny sokszínűségét Kassai Lajos, a lovasíjászat megálmodója. Ne lepődjünk meg ezen a megszólításon; a lovasíjászat nem csupán sport, hanem egy harcművészet is, ahol a nagy tudású és tekintélyű mestereknek hasonló titulusa van, mint például a karatéban vagy a dzsúdóban.

A sportágnak ma már negyvenegy nemzetközileg minősített bírája működik, összesen tizenkilenc országban, itt csatlakozott a testülethez hivatalosan is egy 21 éves kínai leány. Tizennyolc van már nemzetközi versenyek lebonyolítására alkalmas pályából, a sportág adatbázisa ezer eddig megrendezett lovasíjászversenyről ad számot, mintegy tízezer versenyzővel. Négy évvel ezelőtt pedig Svájcban megalakult a lovasíjászat világszövetsége.

Sok a fiatal itt a világbajnokságon, lelkes segítői, közreműködői a viadalnak, természetesen mindegyikük maga is lovasíjász, vagy valamilyen szoros kapcsolatban áll ezzel a harcművészettel.

Nézzük a nyíregyházi Tikász Klaudia esetét, aki friss diplomás vízgazdálkodási mérnök! Bemutatótokon találkozott először a lovasíjászattal, és amikor elolvasta Kassai Lajos idevonatkozó könyvét, minden eldőlt számára. A debreceni Bodnár törzshöz, egy több mint harminc főt számláló közösséghez csatlakozott. Volt már saját lova is, most épp nincs, szeretne megint egyet. Az erőnlét fejlesztéséből, az íjászat mesterfogásainak elsajátításából és lóval való összhang megteremtéséből áll a felkészülés.

Utóbbi rendkívül fontos a fiatal hölgy szerint; a lovasíjászpálya majd száz méter hosszú, közepén egy céltáblával, amely mindig a lovas felé fordul, aki a gyeplőt elengedve igyekszik beletalálni lehetőleg a középső körbe. Ehhez ritmusérzékre, egyensúlyra, koncentrációra van szükség. Azaz harmóniára, amelynek része a ló és lovas összhangja is, hiszen az állat mozgásától, tempójától függ minden. Érdekes paradoxon, hogy a versenyen a ló, pontosabban a lovas sebességét is pontokkal jutalmazzák, de a túlzott gyorsaság pontatlansághoz, azaz elvesztett pontokhoz vezet.

Ha már szóba került, érdemes elmélyedni Kassai Lajos gondolatmenetében, amely a lovasíjászat nemek közötti egyenlőségéről szól. Itt nincsenek külön férfi- és női mezőnyök; minden résztvevő együtt kezdheti meg a versenyt. A hölgyek nem csupán ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel bírnak, hanem bizonyos területeken még a férfiakat is felülmúlják. Empátiájuk és gondoskodó természetük révén a lovak különösen érzékelik ezt, és gyakran viszonozzák a szeretetet és a figyelmet!

A lovasíjászat izgalmas úton halad az olimpiai program felé. Ahhoz, hogy a cél megvalósulhasson, szükséges, hogy legalább ötven országban megalakuljanak a lovasíjász-sportszövetségek. Ha sikerülne bejutni az ötkarikás játékok műsorába, az óriási eredmény lenne a magyar nemzet számára. Ekkor nem csupán a már jól ismert magyar sportszenvedély bontakozna ki a világ színpadán, hanem e nép gazdag kultúrája és hagyományai is. Kassai Lajos hangsúlyozza, hogy miközben az olimpiai álmot kergetjük, figyelembe kell vennünk a lehetséges veszélyeket is. A lovasíjászat sportággá válik az olimpián, ami azt is jelenti, hogy elveszítheti eredeti, kulturális és spirituális jelentőségét. Míg egy brit vagy német versenyző számára talán mindez nem jelentős, mi a helyzet a magyarokkal, vagy a kínaiakkal, illetve azokkal, akiknek, mint a katariak és szaúdiak, a lovasíjászat mélyen beágyazódik a kultúrájukba? Ezekre a kérdésekre válaszokat kell találnunk, amikor elérkezünk a hídhoz.

A harcművészet egyre szélesebb körben hódít, és nem túlzás kijelenteni, hogy ennek jelentős részét Kassai Lajos munkásságának köszönhetjük. Ez a tradicionális művészet már számos országot bejárt, oktatásokat és bemutatókat tartva, még az Egyesült Államok őslakos közösségei között is. Érdekes, hogy ezek a közösségek egykor a lovasíjászat mesterei voltak, ám sajnos mára sok tudásuk eltűnt. Ennek hátterében a történelem sötét időszakai állnak, amikor az angol és európai hódítók hozzájárultak ahhoz, hogy a múltjukat elfelejtsék.

A harcművészetek világában egyre szélesebb körben terjed a tudás és a tapasztalat, így nem meglepő, hogy a mongolok is csatlakoztak ehhez a közösséghez. A közelmúltban megrendezett vébén például egy spanyol küldöttség is képviseltette magát, hogy gazdagítsa tudását és tapasztalatait. Emellett érkezett egy román delegáció is, amely már négy különböző pályát képvisel az országukból. Az erdélyi versenyzők a román lovasszövetség támogatásával utaztak el a Kassai-völgybe, hogy részt vegyenek a versenyeken és megosszanak tapasztalataikat.

Az utóbbi időszakban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a lovasíjászat, ami nem csupán a sportág fejlődését mutatja, hanem számos kihívást is magával hoz. A mester, aki évtizedek óta elkötelezett híve ennek a harcművészetnek, aggasztónak találja, hogy a lovasíjász-szisztéma elemei több helyen is jogosulatlanul hasznosulnak. Ezt tapasztalva, úgy döntött, hogy hivatalosan is levédeti a módszert az Egyesült Államokban, hogy megóvja annak eredeti értékeit és tanításait. A levédetés nem csupán jogi lépés, hanem egyben a tradíciók védelme és a sportág jövőjének biztosítása érdekében tett felelősségteljes döntés is, amely segíthet abban, hogy a lovasíjászat valódi esszenciája megmaradjon.

Amikor megpihenünk a Kassai-völgy dombjai között, és alaposan szemügyre vesszük a kétszáz éves jurtát, amely a magaslaton áll, vagy a napfényben heverésző szürke marhákat, valamint a tóban lubickoló bivalyokat, könnyen elragad minket a képzelet, és úgy érezhetjük, mintha visszautaztunk volna egy békés, idilli időszakba. Azonban Gazda Zoltán, a hetényegyházai Smuta törzs tagja, már nemcsak a hagyományos életformát ismeri. Az internet világában bukkant először a lovasíjászat izgalmas világára. Rokonságában akadt olyan, aki lovakat tartott, és gyerekként ő is sokat játszott botból és spárgából készült íjakkal. Eddig a pontig csak egy apró impulzusra volt szüksége, hogy az eddigi hobbiját összekapcsolja a lovaglással, így új célt talált magának. Az utolsó öt évben felfedezte a harcművészetek izgalmát, és az igazi megpróbáltatás az volt számára, amikor kezdőként először kellett szőrén megülnie a lovat.

Apró, ámde jelentős gesztusok tanúskodnak arról, hogy itt egy igazi közösség formálódik. Például a szaúdi lovasíjászok, akik egy csokorban ülve, minden egyes tempós és sikeres futást - függetlenül attól, ki a versenyző - hangos éljenzéssel és tapssal ünnepelnek. Ahogyan Kassai Lajos és a világbajnoki ezüstérmes Molnár Dávid is hangsúlyozta, a győzelem csupán a jéghegy csúcsa; a harcművészet igazi lényegét az egymás támogatására való készség adja meg. Ez az összetartozás, a közösség építése, legyen szó akár egy globális közösségről, teremt igazán értékes pillanatokat.

A szomódi Brázik törzshöz tartozó Molnár Dávidot a szavakban nehezen kifejezhető érzések fogják körül, amelyek e harcművészet által kelnek életre benne. Szívében él a vágy, hogy tudását átadhassa másoknak, és ezzel a fegyelem, a figyelem és a felelősség hármasának fontosságát közvetíthesse. Felnőttek és fiatalok egyaránt keresik és figyelik őt a közvetlen környezetében, bátran közelednek hozzá, hogy tanulhassanak tőle. Hetente ötször edz, mindezt a gazdálkodással összekötve, hiszen a munka mellett is elkötelezett a fejlődés iránt.

Béla atya, a már nem egészen fiatal katolikus pap 2003-ban kezdte a lovasíjászkodást, most teljes harci díszben, íjjal a kezében, nyilakkal a tegezében figyelte a versenyt a pálya szélén. Hirtelen megszólította Feri atya, egy másik pap, a Demokrata régi ismerőse. Amikor majd tíz évvel ezelőtt beszéltünk vele itt a völgyben, éppen azzal dicsekedett, hogy az intenzív edzéseknek köszönhetően sikerült lefutnia a félmaratont. Azóta befejezte a lovasíjászkodást, de elszakadni nem tudott tőle, ott látni minden jelentős eseményen, mint ezen a világbajnokságon is.

Az eredményhirdetés különleges "keleti rítus" keretében zajlott. Minden résztvevő, beleértve az utolsó helyezettet is, oklevelet vehetett át a lelkes közönség és a versenyzők társaságában, hatalmas taps kíséretében. Ezzel a hagyomány szerint, Keleten a legyőzöttek is méltósággal távozhattak, megőrizve büszkeségüket és becsületüket.

Egy kis árnyék suhant végig a világbajnokságot lezáró szertartás felett. Kassai Lajos, a lovasíjászat mestere, összefoglalta az eseményeket, és reflektált a jelenlegi társadalmi helyzetre is. Rámutatott, hogy míg a pride rendezvény hatalmas, több órás tévéközvetítésekkel vonja magára a figyelmet, addig a lovasíjász-világbajnokság csupán három percet kapott az élő adásban. "Nem látszunk, ez a probléma", hangsúlyozta a mester, és ezzel nem csupán a lovasíjász közösségre utalt, hanem arra a szellemiségre is, amely bátran néz szembe a jövő kihívásaival és új lehetőségeivel, miközben szigorúan védi a régi, autentikus és megkérdőjelezhetetlen értékeit.